A feszt befutófilmjében a Hipokaloric Group Godzillája Barbie-ra támad, és agyoncsap egy helikoptert… Bár ezt a honlapon is megnézhetitek, nagy vásznon kétségkívül hatásosabb, és az amorfos Ambrus egyáltalán nem amorfos zenéje is jobban érvényesül nagyobb teremben. Börtönvonat Yumába, Külvárosi ámokfutás és Cselek a Titanic első napján.
Mit ne mondjak, ígéretesen kezdődik. Szokásos para, 11-kor a belépőkártyák még sehol, három lány az infópult mögött félórája kábeleket cserélget, olyan „bárcsak lenne velük egy fiú”-helyzet… De nem a vezetékek voltak a hibásak, mert negyed 12-kor mégiscsak megkezdték a sajtókártyák kiosztását. Sikerült is elsőként megkapnom – jó pozícióban voltam –, s ez csak annyiban számottevő, hogy a lyukasztógép működésével is ekkor ismerkedtek a lányok, úgyhogy édes kis egérrágta plasztiklapot kaptam – de legalább szép egyedi szegény. Irány a díszterem.
Börtönvonat Yumába
Á, nem szeretem Russel Crowe-t. Meg western is… Hát féltem. De miértis… Hiszen gyerekként imádtam a nagy vörös pusztaságot, a vagány cowboyokat, a hős indiánokat, a lovaglós-lövöldözős mókát. De lehet, hogy nem is arról van szó, hogy már nem szeretem, hanem csupán már egy ideje nem nézek ilyesmit. Mert ezt a filmet itt és most, Russel Crowe-val együtt, szerettem. A sztorira nem érdemes szót vesztegetni, sem a novellát nem olvastam, sem az '57-es Glenn Ford-filmet nem láttam korábban, úgyhogy ha az adaptációs hűség kérdésétől eltekintünk, azért azt mindenképp el kell mondani, hogy szép kerek egész. És a vége is olyan, amilyennek lennie kell, nem nyálas, nem béna.
A technikán persze kimondottan látszik, hogy hollywoodi produkció: kép, zene, mozgás, színészválasztás, jelmez, díszlet – mindenre volt pénz. Ja, a színészekre is, ugye. Crowe és Christian Bale is nagyot alakít, bár a falábon való rohanást lehet, hogy Bale-nek még gyakorolnia kellene, mert a nagy rohanós-üldözös jelenetben fel sem merül a nézőben, hogy az akár faláb is lehet… Na, de Bale-t szeretjük, olyan igazi szenvedő, szomorú, kilátástalan helyzetben lévő farmer-arcot tud mutatni.
James Mangold rendező műfajtára most a westernnel bővült, és ez is megy neki. Helyesen megválasztott nyitófilm, nagy volumenű produkció gyönyörű képekkel, sztárokkal, pergő cselekménnyel. Egyetlen percig sem unatkoztam.
Szünet. Kevés ismerős arc, de egyáltalán, még nincsenek sokan, az akkreditációnál még mindig sor, de a kávézóban egyre nagyobb a laptop előtt ülők száma, a teraszon meg egyenesen vigyázni kell, kinek a lábára hamuzol… Alakul.
Külvárosi ámokfutás
Ausztrál külvárosi dráma. Nem is tudtam, hogy Ausztráliában is jobbkormányosak az autók. Egész eddig azt hittem, a film angol … :) Az alaphelyzet: apa egyedül neveli két gyermekét (mert a mami lelépett), a báty bolti lopás közben lefejez egy eladót, a húg (a környék lotyója) kb. 18 évesen szül. A nagytestvér bebörtönzése után hugi kétségbeesik, és hurrikánként söpör végig környezetén. Nem válogat, a lengyel származású manikűröstől az apjáig mindenkit kikészít. Közönséges, nyers, durva sztori, közönséges, nyers, durva film. De azért nem akarom nagyon szidni, biztos lesz még rosszabb is. Ami még említést érdemel: a szerkesztettsége még egy lapáttal rádob a film dinamikájára, látjuk a sztorit, és közben doksiként bevágott interjúrészleteket, melyekben a többi szereplő beszél Katrináról (ő a lotyó).
Színes, hangos, hajtépős, de ausztrál.
Az a szünet, mikor ismét megpróbáltam megközelíteni az infó-pultot. Sikerült. Kedvesek, és releváns információkhoz is jutottam. Például, az esti nyitógála tele van, de amúgy sem lesz semmi, csak megint levetítik a Börtönvonatot. Merthogy ez a nyitófilm, nem pedig a honlapon kiemelt Opera. Arra csak valószínű én emlékszem rosszul…
Cselek
És az első hangalámondásos gyöngyszem, ééés nem felejtettem el a fülhallagatót… Szintén külvárosi csonkacsalád-mese, lengyel módra. Mese egy kisfiútól felnőtteknek. A ki nem használt lehetőségekről, a sarokba szorítós helyzetekről, az útkereséséről, a véletlen 'nem-találkozásokról', a játékról, ami sokszor korántsem gyermeki.
Egyáltalán nem szájbarágós és didaktikus életmese gyermeki pillanatokkal. Kedves, szép film.
Aztán fülhallgató le, kabát fel.
Hogyismondják? Kihajózva…
