Cselek
Történet
Nyári szünet van. Stefek egy kis lengyel faluban él anyjával és nővérével. Az apja évekkel ezelőtt eltűnt, Stefek egyetlen emléke róla egy gyűrött, összefirkált fénykép, amit mindig magánál tart. Egy nap a fiú fejébe veszi, hogy a férfi, aki minden reggel vele együtt száll fel a vonatra, nem más, mint az édesapja. Nap mint nap várja, hogy a férfi felismerje őt – mindhiába. Stefek ezért úgy dönt, hogy a saját eszközeivel kísérti meg a sorsot.
Könnyen hihetnénk, hogy újabb sablonos családtörténettel van dolgunk, melyben apa és fia egymásra talál, de a Cselek mind hangvételében, mind a történetmesélésben újat hoz a hasonló tucatfilmekkel szemben. Az alkalmanként felhangzó elektromos orgona és fúvós hangszerek nyugodt és nyárias hangulatot keltenek, ez alatt azonban a rendező – Stefek gyerekesen komoly perspektíváját felhasználva – becsempész néhány életbölcsességet a filmbe. Giccses eszközök és túljátszott érzelmek nélkül veszi alapos vizsgálat alá a felnőttek életét, és kérdőjelezi meg a nagyok nem ritkán hiábavaló mindennapos gürcölését és boldogságért folytatott küzdelmét; mindezt egyszerre naiv és szkeptikus módon.