Egy klasszikus dráma ezredik színpadi variációja láttán senki nem kérdezi meg, miért volt rá szükség. A színháznak megvan az a varázsa, hogy minden előadás egyszeri és megismételhetetlen. A mozi más.
Charles Dickens Twist Olivér című regényét már számos rendező rögzítette celluloidra, így ha a nézők kíváncsiak a dologházi árva szenvedéseire, arra, hogyan őrzi meg tisztességét a rablóbanda tagjaként és miként nyeri el végül méltó jutalmát, akkor elég ellátogatni a legközelebbi videotékába. Ha valaki ezt a regényt akarja (sikeresen) megfilmesíteni, akkor mást kell nyújtania, mint a többi rendező. Persze felmerül a kérdés, hogy a mindenkori közönség mennyire ragaszkodik saját megszokott olvasatához, és mennyiben hajlandó eltűrni, hogy esetleg új szempontok alapján kelljen újragondolni az adott műhöz való viszonyát.
Amikor megtudtam, hogy újabb Twist Olivér-adaptációra számíthatunk, azonnal elkezdtem fantáziálni, vajon klasszikus adaptációt kapunk vagy modernizálják a történetet? Esetleg az egész sztorit a misztikus sötétség birodalmába transzportálják, mint tette azt Tim Burton a fej nélküli lovas meséjével (Az Álmosvölgy legendája)? A hollywoodi újrafeldolgozó ipar jelen darabjának rutinos rendezője (Polanski) sajnos nem fantáziált. Tisztában van azzal, hogy a nagyérdemű csak kivételes esetben hajlandó a már említett gondolati munkára, teljesen fölösleges tehát rengeteg munkával egy unalmas sztorit érdekessé tenni, jobb ha azt kapja mindenki, amit vár: szívszorító történetet, korrekt színészi munkát és szép steril képeket a nyomorról – így nem olyan felkavaró a szenvedés meg a dráma – hogy film után nyugodtan mehessen a dolgára.
A film alapja a Dickens-mű, történeti fronton a hiányosabb tudású és modernebb irányultságú olvasók számára annyit elegendő tudni, hogy a főszereplő egy Twist Olivér nevű árva, aki a szolgasorból kitörve próbál eljutni London városába, hogy ott próbáljon szerencsét. Útja közben és végén rossz társaságba keveredik, és tolvajnak szegődve az angol piacterek kofáinak asztaláról próbálja szájába csempészni mindennapi kenyerét. De mivel ő jószándékú, megélhetési bűnöző, úgy dönt, hogy kitör a csavargólétből, viszont annak csápjai polipként tekerednek lábaira, visszahúzva őt. A történet igazából semmi meglepetést nem rejt. Polanski csak mankónak használta a kasszasikerhez vezető rögös úton, de valahol megbotlott.
S hogy a filmről magáról is essen szó: tipikus, jó munkásemberhez méltó középszerű alkotás, mely az ötletek hiánya miatt egy fikarcnyival sem emelkedik ki a többi Twist Olivér-adaptáció közül. Se nem jobb, se nem rosszabb. Jelen alkotásban is felbukkannak a Polanskira jellemző témák (elnyomás, ártatlanul megvádolt szereplő stb.) és egyéb tipikus jegyek (szubjektív kameraállások), de ezek még nem viszik a filmet. Ami talán javára válik, az a szereposztás illetve szereplőválogatás, hisz a gyerekszínészek hitelesek, a felnőttek remekelnek, a felismerhetetlenségig eltorzított arcú Ben Kingsley pedig parádézik. A legnagyobb baj az, hogy direktorunk nem tudta eldönteni, hogy az eddigiek sorába beálló könnyedebb, gyerekeknek (is) szóló adaptációt akar készíteni, vagy realista, erősebb verziót. Igy végül nem nyújt többet, mint az eddigi feldolgozások.
