Órákon át lehetne vitatkozni azon, hogy testhezálló-e Polanski számára a komédia műfaja, egyvalami azonban biztos: aki ég a vágytól, hogy megismerje a rendező míves, sziporkázó humorát, annak érdemes nagy ívben elkerülnie a Palace Hotelt.
Roman Polanski a filmművészet egyedi hangú, sokszínű és energikus, profi és öntudatos, eredeti és öntörvényű mestere, akinek az életútját egyik oldalról tragédiák és botrányok szegélyezik, a másikon díjak és trófeák tucatjai hevernek szanaszét, mert gazdájuk nem nagyon foglalkozik velük: inkább a következő filmje premierjére összpontosít 90 évesen is – és ki tudja, hány filmtervet forgat még a fejében.
A forgatókönyvet Jerzy Skolimowski írta, aki közel 60 éve, a Kés a vízben (Nóz w wodzie / Knife in the Water) alkalmával dolgozott együtt Polańskival. A The Palace című filmdráma forgatása idén ősszel kezdődik.
Mi újat tehet hozzá egy filmrendező a híres-hírhedt Dreyfus-ügyhöz, amelyről korábban már ötször is készült film? A plusz csakis az esztétikai élmény és az időben oly távoli történelmi események életszagúvá és emberközelivé tétele lehet – és mindezzel a Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy meg is ajándékozza nézőjét. Roman Polański egy igazi profi kiegyensúlyozottságával, önbizalmával és rendíthetetlen nyugalmával nyúl a témához, érett eleganciával és esztétikai érzékkel dolgozza fel a 19. századi Európa egyik leghíresebb botrányát. A történelmi múltat a mai néző számára tapintható közelségbe hozza.
Ladj Ly Nyomorultak (Les misérables) című filmje kapta a legjobb filmnek járó „francia Oscar-díjat”. Bár a lincshangulattól tartva nem vett részt a tegnap esti César-gálán, Polańskié lett a legjobb rendezőnek járó César.
