Rendezőportrék: Máriássy Félix Rendezőportrék: Máriássy Félix

A lírai realizmus mestere

Rendezőportrék: Máriássy Félix

Még a kevésbé sikerült filmjei is hozzátesznek valamit a korszak filmnyelvének átalakulási folyamataihoz, az ötvenes évek közepétől készültek meg is haladják azokat, új tendenciákat előlegeznek, míg a Fügefalevéllel kezdődő hatvanas évek közepi ironikus-groteszk hangváltása kezdőpontnak is tekinthető.

Stílusteremtés a sematizmus korszakában

A „Báró", így emlegették pályatársai, tanítványai a halkszavú, tépelődő Máriássy Félixet. Hat nyelven beszélt. Legendák keringenek lelki finomságáról, stílusáról. Az arisztokrata származású Máriássy a Rákosi-diktatúrában sematikus termelési filmeket készített. A Kis Katalin házasságának újdonsült házaspárja Sztálin képe alatt csókolózik, a Teljes gőzzel mozdonyvezetője kétezer tonnát visz, osztályellenséget leplez le. Máriássy 1944 decemberében egyszer tanúja volt, amint a nyilasok megszállnak egy bérházat, s az összes ott élőt falhoz állítják.1 Talán teljesen el akarta felejteni a múltat. Akkor még őszintén hitt az eszmében, de 35 éves pályája során a valóság mindvégig arculcsapta. Az ötvenes évek második felében stílusteremtő, lírai filmeket készített megalázottságról, társadalmi igazságtalanságokról, de ezeket a sokszor átszabatott filmeket cinizmussal fogadták, sőt, még a hatvanas-hetvenes években is állandóan átíratták vele társadalmi példázatait, ironikus hangvételű könyveit. Az Imposztorok után – negyedik infarktusát megelőzően – le is mondott játékfilmes tervei megvalósulásáról. A hatvanas éveket meghatározó újhullám derékhada tanult nála filmrendezést, „ízlést, sőt kompromisszumkészséget". Szabó István, Huszárik Zoltán, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Kézdi-Kovács Zsolt és még sokan. Még Bódy is úgy emlegette, mint a Mestert, nagybetűvel.

Pályakezdés

A harmincas évek végén került a szakmába, a nagy öregek mellett gyakornokoskodott. Radványi Géza minden filmjében dolgozott, általában Hegyi Barnabással együtt tervezték meg a beállítások szerkezetét.2 A Valahol Európábant az ötlet megszületésétől kísérte végig, mint az egyik forgatókönyvíró és vágó. Valójában, mint mindenes. Vágója volt a korszak másik kulcsfilmjének, a Talpalatnyi földnek is. 1946-tól kezdve tanított vágást, majd rendezést a főiskolán. Ezek a filmek és a tanítás hamar rákényszerítették, hogy az elsők között gondolja át a filmszerűség új, alapvető kérdéseit. Első dokumentumfilmjét azonnal betiltották, mert humorral viszonyult az ötéves tervhez, és egyházi esküvő volt benne (A mi kis tervünk, 1948).3

Első nagyjátékfilmjével, a Szabónévaí kezdődött az „ötvenes évek". A „termelési film" sémája bedarálta Máriássy eredendő jószándékú törekvését, hogy munkásokról, gyárról, rossz munkakörülményekről, veszekedésekről, valós problémákról forgassanak. A filmgyár, az ideológia „üzemében" (Zsdanov) mindent bele kellett tenni a könyvbe, „ami benne volt az aznapi Szabad Népben – párttitkárt, üzemi bizottságot, ifjúsági felelőst, versenyt."4 Bartók, Derkovits, Balázs Béla ekkoriban formalistának minősült, a filmek meghatározott tématervek szerint készültek s dolgozódtak át, akár estétől a másnapi forgatásig. „Legszörnyűbb élményem, mikor a Szabónét munkásoknak levetítettük. A forgatás előtt hetekig kijártunk a gyárba, a színészek megtanultak vasat önteni, és őszintén hittük, hogy ettől igaz és hiteles lesz a film. A vetítésen aztán a munkások a legteljesebb részvétlenséggel nézték, amit róluk csináltunk és nekik szántunk... És azért kellett megcsinálni a Teljes gőzzel című filmemet is, mert elhittük, hogy ennek hatására megjavul majd a MÁV munkája..."5 Ezt a legsematikusabb filmjét 42 ember írta át, 18 alkalommal.6

Átírt forgatókönyv

Aztán Máriássyt is elvitte a fekete autó. Néhány nappal a Rajk-per után Pálffy György és társainak másnapi perét kellett leforgatnia a katonai bíróságon. „A bíró kérdezett, Pálffy fölényesen, mosolyogva mondta az előre leírt válaszokat. A bíró javított, a filmrendező elszédült. Akkor mi lesz holnap a kivégzéssel, kérdezte a bíró. A filmrendező azt válaszolta, nem jön többet. Várta, hogy mikor csukják le."7 – emlékezik vissza felesége, Máriássy Judit. Ebben a hangulatban, „megkötött kézzel" írták a Kis Katalin házasságát, melyet a párt a magánélet filmjeként propagált. A forgatókönyv első változata arról szól, hogy a faluról felkerült lány (Mészáros Ági) a saját életét akarja élni, hirtelen kiemelt, sztahanovista férje azonban élmunkást akar belőle faragni. Már másodszor állították le a filmet, mikor Pudovkin „besegített". Beépített egy szabotázsakciót, amelyben Ajtay, a reakciós főmérnök „valamit kicsavar a gépből, aztán felnéz, ott látja Sztálin és Rákosi képét, ezektől megijed, és kiszalad a műhelyből."8 Máriássyt ekkor érte harmincévesen az első infarktus, Szemes Mihálynak akarták adni a rendezést, de Révai ezt hollywoodias kegyetlenségnek tartotta...

Újszerű vizualitás

Máriássy az elsők között nézett szembe sematikus korszakával, s az olvadást követően jellegzetes, erős atmoszférájú filmeket rendezett, melyek tematikailag és vizualitásukban is korszakosak. Először ő szeretett volna filmet csinálni Sarkadi Imre Kútban című novellájából, de a központi dramaturgia Fábri Zoltánt kérte fel a későbbi Körhinta rendezésére. A Thurzó Gábor írói közreműködésével forgatott Rokonok (1954) az első húsvér embereket megjelenítő film egy olyan világról, melyet származásánál fogva jól ismert. A film egyszerre jól sikerült, szatirikus-parabolikus körkép az állandó panamák, személyi kapcsolatok sarában fuldokló Magyarországról és leheletfinom lélekrajz egy olyan karakterről, aki az önbecsapások nagymestere. Az előbbi példája mindjárt a film nyitójelenete. Zsarátnok (a helyszín Kecskemét főtere) nyomasztó atmoszférájának megjelenítése. A kontraszt a csillogó fekete autó s az előtte elhajtott sáros szekerek és nincstelenek, a színes csempés városháza és a sáros mellékutca putriszerű házai között metaforikus erővel alapozza meg az egész filmet. Lélektanilag nagyon erős vizuális mikromotívum Kopjáss (Ungvári László) öntudatlan széndarab-morzsolgatása, miközben a panamákról folyik a szó, mintegy előrevetítéseként annak a panamának, ahol majd ő lesz a bűnbak.9 A filmszerűség elvét már a legvadabb sematizmus idején is hangoztató rendező ebben a filmben dolgozza ki először, hogy miként erősíthetik az érzelmek, a lelki alkat – tehát a közelképek – erejét a totálok: a környezet részletgazdag kidolgozásával. És viszont. De ebben az időszakban a lírai realizmus elvének megfelelően inkább az egyes ember sorsán, karakterén keresztül érdekelték a társadalmi összefüggések.

A Budapesti tavaszban (1955) Máriássy és Gábor Miklós különböző óvóhelyeken együtt töltötték Budapest ostromát, néhány háznyira a film alapjául szolgáló regény írójától, Karinthy Ferenctől.10 Az átéltség és együttérzés, mellyel a filmet készítette, átsüt a korszakra jellemző, a felszabadítókat heroizáló szüzsén. Máriássy egy tragikus véget érő szerelmi történetben, újszerű vizuális eszközökkel ábrázolja egy bérház, az ország drámáját. Asszociatív, ellenpontozó montázsokká vágja össze a zsidó származású Judit (Gordon Zsuzsa) és Zoltán (Gábor Miklós) szerelmi, lírai jeleneteit a város ellen támadásra induló katyusák és a szovjet parlamenterek meggyilkolásának egyszerű, eszköztelen képeivel. Magyar filmen először állít emléket a holocaustnak: az 1944 decemberében Dunába lőtt zsidóknak. Itt is a teljes eszköztelenséggel és kihagyásos dramaturgiával teremtett stílust: az operatőr vízről, egy fadeszkáról fényképezte a lövések előtt a vízfelület fölé magasodó arcokat, köztük Juditét, majd csak a lövések zaját halljuk. A tragédiát nem látjuk, csak a rozzant cipők közt válogató nyilaskatonát. Zoltán már csak egy cipőt lát a ködös parton, amit a nyilas a vízbe dob. Egy gyönyörű fahrt a kavargó, piszkos vízre, mely világállapotként rögzíti a hiányt – s vissza a partra. Ezt az egész filmet bevilágító képsort nem érintette a cenzúra. Ebből a filmből nem elvettek, hanem hozzátettek. A felszabadítás szimbólumát: Turumbek tizedest. A kritikai fogadtatás neki örült. Ez volt a legsikeresebb Máriássy-film, beválasztották a „Budapesti 12"-be.

Külvárosi történetek

Az ezt követő Egy pikoló világossal (1955) és a Külvárosi legendával (1957) a Máriássy-házaspár minden kálváriát megjárt. A munkáskörnyezetben játszódó filmek forgatókönyvei eredetileg korabeli kemény morális drámák voltak. A leforgatott filmek friss erejét vette el a cenzúra. Az Egy pikoló világos eredeti filmnovellájának11 a befejezését kellett teljesen megváltoztatni: ebben a kiskatona, miután rájön, hogy a lány, akit szeretett, az ő távolléte alatt lefeküdt egy másik fiúval, kiviszi ugyanarra a helyszínre a sötét ligetbe, a bokrok közé, és magáévá teszi. A filmen a fiú csak pletykákat hall szerelméről, s látja, hogy folyton szórakozik, ezért szakítani akar vele, majd a zárójelenetben mégis odakiáltja a már induló vonatról a postacímét. Máriássy Judit a film Karlovy Vary-beli szerepléséről megírja, hogy Sadoul és társai több erotikát, a szerelmesek modernebb ábrázolását kérték számon a filmtől. „Itt már nem önvádat éreztem, hanem haragot mindazokkal az elbíráló szervekkel szemben, amelyek egy forróbb csókot, vagy urambocsá ezen túlmenő szerelmi tényt csak a negatív figuráknak engedélyeztek..."12 A Külvárosi legenda kemény történetét, melyben a lumpenlét határán élő munkáscsaládok életét csak az erőszak szabályozza, az 1956-ot követő kádári cenzúra egy tollvonással és néhány mellékmondat beiktatásával áthelyeztette a harmincas évekbe. Aztán egy megrendezett angyalföldi nézői ankétot követően levette a frissen bemutatott filmet a műsorról. A Népszabadság azt írta a filmről, hogy „sérti az angyalföldieket, bántja az önérzetüket."13

Pedig ha a Budapesti tavasz az együttérzés, melegség filmje volt, az angyalföldi és lipótvárosi bérháztörténetek voltak csak igazán azok. Máriássy neorealista kamerája szűk terekben, lepusztult proletár-mosókonyhákban, málló falu lépcsőházakban lassú, részletgazdag körbemozgásokkal írja le az ott lakók beszűkült életterét, cselekvési lehetőségeit, közérzetét, s fedezi föl dokumentáris hűséggel a budapesti utcákat. Ezeket a közösségi kistotálokat rendkívül erős közelképekkel váltogatja. Biztos, hogy a legemlékezetesebb Máriássy-képek közé tartozik az Egy pikoló vilögosból a két fiatal szorongató, alkonyi pillanata a Műcsarnok lépcsőjén, vagy Tordy Géza és Törőcsik álom-idillje a Külvárosi legenda zugligeti villamosán. A Csempészekben – a határmenti paraszti nyomorúság, az üldözöttség e sorsdrámájában – tökélyre fejlesztette vizualitás-koncepcióját. A tilosban járó, véletlenül összesodródott két ember menekülésének lélekábrázolása meghaladja a korszakra jellemző neorealista stílustörekvéseket: csupasz, néma, hosszan kitartott leíró képsorai, váratlan vágásai, sajátos kihagyásos dramaturgiája a hatvanas évek szerzői formatörekvéseit előlegezik. A Csempészeket a kritika az „elszalasztott lehetőségek, a felemás művészi megoldások filmjének" bélyegezte.14

Elemző filmek

Ezt követő munkál csepeli munkásfilmek, melyek anyagát még a Kis Katalin idején gyűjtötték Máriássyék. Talán ebből is fakad, hogy nincs már bennük annyi átütő erő, inkább formai kísérletek. Egyén és történelem drámáit fűzi laza epizodikus sorba az 1959-ben készült Álmatlan évek nyolc sűrített novellája, és a Hosszú az út hazáig száraz, kopogó, lassú elbeszélése.

A Fapados szerelem, a Próbaút és a Karambol szerelmi történetei a hatvanas évek eleji társadalomizgató kérdéseit: a szögesen ellentétes karakterek kapcsolati problémáit járják körül. Szakképzettség és kulturálatlanság, prüdéria és öntörvényűség, csapodárság és makacsság feszülnek egybe ezekben a kevésbé jellegzetes filmekben. Infarktus már másodszor gátolta a forgatásban. Az első „nehéz emberek"-filmet, a kemény és őszinte Megszállottakat elvették tőle. Máriássy maradt a négy közül az egyik forgatókönyvíró. Eljátszhatunk a gondolattal, milyen lett volna Máriássy eszköztelen, szikár Csempészek-stílusában. Makk Károly rendezhette. Erőteljesen, korszakot kijelölően.

Az 1967-ben készült Máriássy-film, a Kötelék a hatvanas évek elején megújuló magyar társadalom jellegzetes társadalmi, morális kérdéseit, a felelősség, a társadalomba való beilleszkedés problémáit veti föl, mint Makk Károly két másik filmje, az Elveszett paradicsom, vagy az Utolsó előtti ember (ezek 3-4 évvel előbb készültek). De akár a Kertes házak utcáját vagy az Oldás és kötést is említhetnénk. Csak Máriássy keményebb, provokatív színekkel jellemzi önsorsrontó főhősét, ábrázolja a „pangás"15 világát. A végletekig feszíti az értelmiségi létdráma kereteit. A groteszk Fügefalevél viszont a köpönyegforgató magatartást vizsgálja. Máriássy a komikus oldaláról akarta ábrázolni azokat a helyzeteket, amelyekbe egy újságíró kerül. Pályáján először nem a karakter, hanem az abszurd helyzeteket teremtő társadalmi háttér izgatta. A film olyan figurák sorát produkálta, akik nincsenek a helyükön. Nem véletlen, hogy ezt a könyvet is folyton új formára kellett szabnia. A szatíra végül is „nem volt elég éles".16 Kicsit erőtlen, de figyelemreméltó előképe az évtizedfordulón megjelenő groteszk, jelenidejű társadalomképeknek (Ismeri a szandi-mandit?). A fehérterror egyik különítményes parancsnokát megjelenítő Imposztorok viszont már (1969) markáns hangot üt meg. A történelmi szatíra műfajával Máriássy járatlan útra tévedt. A Prónay-naplók feldolgozásával a hatalom, az erőszak karikatúráját rajzolja meg. Apostolics Béla kivégzéssel végződő negatív karrierjében annak groteszk analízisét adja, milyen észrevétlenül épül be az ember abba a hatalmi mechanizmusba, amelytől fél.

Hol kezdődhetett a szkepszis, mely egyre inkább befelé fordulóvá, önpusztítóvá tette a zárkózott Máriássyt? Az Egy pikoló világos után egyre kevésbé harcolt filmjeiért, forgatókönyveiért, a forgatási lehetőségekért. „Úrfi, nem kell mindenáron filmet csinálni!" – ez volt a legtöbbet idézett útravaló a diákjainak. 1975-ben bekövetkezett haláláig már nem forgatott több játékfilmet.


1 Gábor Miklós: Ki is volt valójában Máriássy Félix? Mozgó Képek, 1987/18.

2 Szekfű András és Förgeteg Balázs beszélgetése Máriássy Judittal és Máriássy Félixszel. 1969. 11. 10. és 15. Filmspirál 31. Máriássy Félix (1919-1975). 142-143.

3 I.m. 158.

4 I.m. 160.

5 Zsugán István: A Budapesti tavasztól – a Kötelékig. Máriássy Félix. Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994. Budapest, Osiris, 1994. 89.

6 Szilágyi Gábor: Tűzkeresztség. Magyar Filmintézet, 1992. 244-245.

7 Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Filmvilág 1989./6

8 Szekfű András - Förgeteg Balázs i.m. 162.

9 Fábri Zoltán Máriássy ábrázolása nagy erényeként hivatkozik erre a jelenetre. „Felkértek, megírtam, elmondanom már nem volt szabad." Filmkultúra, 1989/5. 48.

10 A líra és az irónia jegyében. Szabó István beszélgetése Máriássy Félixszel. Filmspirál 31. Máriássy Félix (1919-1975). 173.

11 Máriássy Judit: Egy pohár sör. Filmnovella. Filmspirál 31. Máriássy Félix (1919-1975). 52-65.

12 Máriássy Judit: A hétköznapok művészete. Színház- és Filmművészet, 1956/9.643.

13 Rényi Péter: Külvárosi torzkép. Népszabadság, 1957. 12. s.

14 Szántó Miklós: Máriássy Félix: Csempészek. Népszabadság, 1958. 10. 28.

15 Ld. erről is Varga Balázs Máriássy-portréját. Kötelékek. Filmspirál 31. Máriássy Félix J919-1 j 3-26. 23.

16 Zsugán István i.m. 91.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Valahol Európában

    Fekete-fehér filmdráma, 100 perc, 1947

    Rendező: Radványi Géza

  • Budapesti tavasz

    Fekete-fehér filmdráma, 99 perc, 1955

    Rendező: Máriássy Félix

  • Csempészek

    Fekete-fehér filmdráma, 81 perc, 1958

    Rendező: Máriássy Félix

  • Egy pikoló világos

    Fekete-fehér vígjáték, 82 perc, 195

    Rendező: Máriássy Félix

  • Külvárosi legenda

    Fekete-fehér filmdráma, 82 perc, 1957

    Rendező: Máriássy Félix

  • Rokonok

    Színes filmdráma, filmszatíra, 110 perc, 2006

    Rendező: Szabó István

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg