A Made of Honor a második romantikus vígjáték, amiről írok; a sokadik, ami nem nyeri el különösebben a tetszésem; és az első amerikai romantikus vígjáték, amit a „menthető” kategóriába sorolnék. A történet nem hoz semmi újat, cserébe viszont a beteljesülésen kívül semmit sem vesz komolyan – ezt pedig hajlamos vagyok a Mr. Bean tévésorozat több részét író és rendező Paul Weilandnek tulajdonítani.

A két leendő szerelmes sorsának szempontjából ezidáig a romantikus vígjátékok három formáját tartottam számon:
- Az ellenszenv a vonzalom kifejeződése: a férfi és a nő megismerkednek, de nem bírják egymást elviselni. Tulajdonképpen vonzódnak egymáshoz, de erre csak sok hosszas vita és vicces helyzet után ébrednek rá, akkor viszont eldöntik, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.
- Barátságból szerelem: a férfi és a nő hosszú ideje ismeri és kedveli egymást, de soha nem jártak. Mikor egyikőjük házasságra készül, a másik rájön, hogy őrülten szerelmes eddigi „csak barát”-jába és megakadályozza annak házasságát... (Mert egymásnak vannak rendelve, úgyhogy boldogan élnek, míg meg nem halnak.)
- A hullámvölgy típusú kapcsolat és pozitív kimenetele: a férfi és a nő néha nagyon szereti, máskor nagyon utálja egymást. Sok félreértés nehezíti kapcsolatukat, de mikor ezeket sikerül tisztázni, eldöntik, hogy együtt töltik életüket és...

Mindhárom sablon azt mutatja be, hogy akármilyen kapcsolatból, bármilyen körülmények között egymásra találnak az igaz szerelmesek, legyőznek minden akadályt és boldogan élnek míg meg nem halnak. Tehát az említett film is két (már nem olyan nagyon) fiatal egymásratalálásáról szól, második változat szerint: Tom (Patrick Dempsey) és Hannah (Michelle Monaghan) tíz éve a legjobb barátok; mikor Hannah hat hétre Skóciába utazik munkaügyben, egy skót nemesi család tökéletes sarjával, Colinnal (Kevin McKidd) tér vissza New Yorkba. Ekkor Tom hirtelen rájön, mennyire szereti Hannah-t és... a továbbiakat már mindenki ismeri.

A történet nem hoz semmi újat, cserébe viszont a beteljesülésen kívül nem vesz semmit komolyan – ezt hajlamos vagyok a rendezőnek tulajdonítani, aki a Mr. Bean tévésorozat több részét is írta és rendezte. A férfi nem a tinédzserek álmainak hercege és a nő nem szőke (a szónak sem elsődleges, sem másodlagos értelmében). Szabad nevetni Tom esetlenségein és Hannah élcein, ők ketten viszont nem válhatnak túl nevetségessé; ez néhány mellékszereplő, a skót környezet és hagyomány „dolga”. Például a Tom apját játszó, a bemutató után megboldogult Sidney Pollacké, aki túl van hat fölösleges és szeretet nélküli házasságon vagy a szemüveges srác, aki Tom baráti körével jár kosarazni, de soha nem tud igazán beilleszkedni, és ügyetlenül próbál vagánykodni.
A legviccesebb (itt inkább nevetséges) azonban Colinnak, a tökéletes, gazdag, művelt, edzett skót nemesembernek a hagyományokhoz való mániákus ragaszkodása, melyek közt ott van a vadászat, a fatörzsek kosztümös lovagi tornán való dobigálása, és a skót dudán való éjszakai gyakorlás, amiben természetesen egyetlen alkalmat sem mulaszthat el.

Skócia lassacskán azt a benyomást kelti, hogy nem csak a tengeren, hanem minden „normális” emberi értelmen is túl van, ahonnan tulajdonképpen tényleg ki kell szabadítani a főszereplőnőt. Patrick Dempseynek szerencsére már van tapasztalata ebben a munkakörben, ugyanis előző filmes főszerepében, egy Disney-mesefilmben (Enchanted) egy igazi hercegnőt mentett meg. Lesz, aki ezért fogja megnézni ezt a romantikus filmet (is), a nők többsége azonban valószínűleg a Gray’s Anatomy televíziós sorozatban játszott szerepe hatására veszi majd meg a mozijegyet. Gondolom, ez utóbbi ajánlónak elég is. A romantikus filmek kedvelői kedveseinek meg ajánlom figyelmébe, hogy hunyják le szemüket és elégedjenek meg a kellemes filmzenével.