Vadászjelenetek Felső-Skóciából – Matt Palmer: Calibre

2019. július 23. – írta Verpeléti András

A nemrég streaming-műsorra került Calibre nézése közben gyakran eszünkbe juthat a Gyilkos túra, a Szalmakutyák vagy akár még A vesszőből font ember is, Matt Palmer rendező azonban túl görcsösen akar szabadulni ettől a hagyatéktól, amiből egyébként még bőven lenne mit meríteni. Jellemző módon pont ez az eredetiségre való kényszer válik a forgatókönyvet is jegyző brit filmes hübriszévé és műve végül pontosan ugyanúgy jár, mint megannyi hasonló, a Netflix által felügyelt produkció. Adott egy nem kifejezetten eredeti ötlet, egy kiváló helyszín, érdekes karakterek, aztán valaki elkezdte meghozni a rossz döntéseket.

Film és színház közt, senkiföldjén – Justin Kurzel: Macbeth

2015. október 20. – írta Jakab-Benke Nándor

„Mese, mit egy bolond beszél, teli hangos dagálylyal – ám értelme nincs!”

Válaszd az erkölcssorvasztó, ízlésromboló mocskoszsaru-filmeket – Jon S. Baird: Filth / Mocsok

2013. október 8. – írta Soós Tamás

Trainspottingi, ferrarai az a fertő, amiben a Mocsok alatt lubickolunk: Jon S. Bairdé az év legszutykosabb szabályszegő filmje. Mocsok jó, mi más?

Az ügynök halála – és feltámadása – Sam Mendes: 007: Skyfall

2012. október 29. – írta Papp Attila Zsolt

Ha a gyártóknak az volt a szándékuk a Skyfall elkészítésével, hogy méltó módon ünnepeljék meg a 007-es ügynök 50. évfordulóját (márpedig mi más céljuk lehetett volna egy bevallottan jubileumi filmmel?), akkor jelenthetjük: a terv sikeres volt. A legújabb Bond-film a széria egyik legragyogóbb ékköve.

Pixartalanítás – Mark Andrews, Brenda Chapman: Brave / Merida, a bátor

2012. augusztus 13. – írta Soós Tamás

Még az is tudja, aki talán a trailerét sem látta, hogy a Merida, a bátor a legkevésbé pixaros Pixar-film. Valóban, a skót felföldön játszódó hercegnős tündérmese nem a WALL-E, a Toy Story, de még csak nem is a Némó nyomában társfilmje, sokkal inkább A szépség és a szörnyetegé vagy az Aranyhaj és a nagy gubancé – alapvetően a Disney-hercegnők sztorijának felújítására tesz kísérletet.

Még kér a nép! – Mel Gibson: Braveheart / A rettenthetetlen, 1995

2010. július 9. – írta Verpeléti András

Vannak olyan filmek, amelyeket az ember még akkor is képes újra és újra megnézni, ha éppen ki nem állhatja. Az ilyen művek egész egyszerűen túl nagyok ahhoz, hogy ne vegyünk róluk tudomást. 15 év távlatából kijelenthetjük, hogy Mel Gibson második rendezése is ezen alkotások között landolt, és sikerei nagyban befolyásolták a műfaj későbbi produkcióit.

Romantikus tucatfilm skót juhokkal – Paul Weiland: Made of Honor / A boldogító talán

2008. július 31. – írta Nagy Boglárka

A Made of Honor a második romantikus vígjáték, amiről írok; a sokadik, ami nem nyeri el különösebben a tetszésem; és az első amerikai romantikus vígjáték, amit a „menthető” kategóriába sorolnék. A történet nem hoz semmi újat, cserébe viszont a beteljesülésen kívül semmit sem vesz komolyan – ezt pedig hajlamos vagyok a Mr. Bean tévésorozat több részét író és rendező Paul Weilandnek tulajdonítani.