Amerikában minden bizonnyal le. Sőt, már meg is tették! 1994-től az Egyesült Államokban Az oroszlánkirály tartotta a legsikeresebb animációs film rekordját, ami nem kis teljesítmény, főleg ha figyelembe vesszük, hogy hány fantasztikusan jó és sikeres filmet termelt azóta az animáció-ipar. De nincs trón, amely örökké állna. Az oroszlánkirály továbbra is kiváló film marad, de ezúttal meg kell elégednie a második hellyel. És mindez egy bohóchal miatt.
Valahol messze-messze, Óceánián túl, az ausztráliai Nagy Korallzátony mentén rengeteg kis bohóchal készült kikelni ikraburkából. Apukájuk (Marlin) és anyukájuk (Korál) büszkén szemléli a százas ikrákat, azaz ikreket, akik egy lakályos vízibarlangban gubbasztanak. Egy ragadozóhal támadása következtében azonban Marlin magára marad egyetlen fiával (Némó), akire szeme fényénél is jobban ügyel ezek után. Neki kell megtanítania a kis halat a tenger veszélyeire, Némó azonban unja a szabályokat, és emiatt bajba, azaz akváriumba kerül. Ám Marlin nem nyugszik bele fia elvesztésébe, az örökletes memóriavesztésben szenvedő kék hal (Dory) társaságában elindul, hogy kiszabadítsa porontyát, és ebben semmi és senki nem akadályozhatja meg. Sem egy bálna bendője, sem a „szúrós” medúzaraj, sem a mindenre éhes sirálycsapat, de még a cápák negatív megítélése ellen küzdő cápacsapat tagjai sem...
A történet mellett a Pixar számítógép gurui sem okoztak csalódást, hiszen elképesztő látványvilágot varázsoltak a vászonra. A hullámok talán még a valóságban sem fodrozódnak szebben, az óceán mélyének nyüzsgő forgataga és részletessége minden bizonnyal még egy sokat látott tengerbiológust is lenyűgözne. Továbbá: remekül sikeredett a tenger lényeinek az antropomorfizálása. Az érzelemkifejezésben (a halak végtagjainak híján) az animátorok kénytelenek voltak a mimika elemi kifejező erejére hagyatkozni. A mellékszerepekben felbukkanó figurák is éppúgy tökéletesek, mint a főszerepben fickándozó Marlin, a vagány Némó vagy Cool, a vicces szlenget beszélő 150 éves teknőc. A mulatságos jelenetek összessége már-már a Shrek nevetési faktorát ostromolja. Ismét érvényesül a „szórakoztassuk az egész családot” elv, az alapvetően gyermekeknek készített mozit a felnőtteket is lekötő poénokkal dúsították. Külön öröm, hogy a magvas mondanivaló és a különböző bölcsességek – a Disney-rajzfilmekhez képest – kisebb számban vannak jelen, és egyáltalán nem zavaróan hangzanak el.
A poénok és látványeffektek kavalkádjában kicsi és nagy egyaránt szórakozhat. Kivéve persze azokat, akik ahelyett, hogy átadnák magukat a mozi élvezetének, attól félnek, hogy a bohóchalak hirtelen népszerűsége természeti katasztrófát okoz. Érdekes módon amiatt senki sem aggódik, hogy a film másik főszereplője is veszélybe kerülhet: igaz, ő cápa...
