Publicisztika | Oscar 2015, avagy a mellőzés meglepő ereje Publicisztika | Oscar 2015, avagy a mellőzés meglepő ereje

Oscar 2015, avagy a mellőzés meglepő ereje

Éves Oscar-prognózisunk következik.

Január elején még úgy tűnt, hogy hosszú idők óta ez lesz az egyik legfurább, ugyanakkor legkiszámíthatóbb Oscar-verseny. Furcsa, mert Richard Linklater 12 éven át forgatott filmje, a Sráckor (Boyhood) minden, csak nem tipikus Oscar-mozi. Nem könnyű, nem játszik a néző érzelmeivel, nem kínál fekete-fehér megoldásokat. A kritikusoknál persze olyan magasra szárnyallt, hogy miután még a Golden Globe-ot is megnyerte, emberfia nem fogadott volna ellene. Minden jól is alakult az amerikai realista filmkészítés legújabb remekművének kikiáltott alkotás számára, hiszen a kritikusok méltatásai után minden filmes szakszervezet jelöltlistáján felbukkant a címe, és az Oscar is kegyes volt vele, minden stratégiailag fontos kategóriában megkapta a maga jelöléseit.

Kép a Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) című filmből

Nem is volt itt semmi hiba, csakhogy a többi papírforma viszont borult, amire aztán rá is ugrott a szaksajtó. Egyrészt a zömében fehér férfiakból álló testület megint semmibe vette a nőket, sem Ava Duvernay, a Selma című Martin Luther King Jr.-film rendezőnője, sem a szintén tuti befutónak tartott Holtodiglan forgatókönyvírója (Gillian Flynn) nem kapott jelölést, de számunkra most a harmadik nagy mellőzés a legérdekesebb: nem jelölték a Sráckor mögött szorosan második helyen álló Birdman vágóját, ami az elmúlt harminc év tapasztalata alapján felér egy halálos ítélettel, ha valaki el akarja vinni az este fődíját.

Kép a Boyhood (Sráckor) című filmből

Aprócska dolognak tűnhet ez, de látszólag az egész szakmát megmozgatta a hír, ami ezek után szinte egy emberként állt oda Alejandro G. Iñárritu Hollywood-szatírája mögé, és a Birdman elkezdett tarolni, szép lassan átvéve az elsőséget. Persze ez nem csak ezen múlott, hiszen a Birdman egyrészt tényleg nagyszerű film, másrészt közkedvelt, ráadásul az Amerikai Filmakadémia imádja, ha egy alkotás a showbiznisz kulisszái mögé vezet (lásd A némafilmes, Argo, Chicago stb.), és persze mostanában az sem árt, ha valami nem hollywoodi. Egy szó mint száz, a Birdman ütőképes ellenfélnek bizonyult, s két hét alatt meg is fordította a versenyt, megnyerve a Színészek, a Rendezők, a Producerek és az Operatőrök Szakszervezetének (Céhének) díjait, és ezzel a négyessel bizony már nem igazán lehet kikapni Oscar színei előtt sem. Az egyetlen zavaró tényező csak az lehet, hogy a Brit Filmakadémia BAFTA-díját a Sráckor nyerte, ami után kicsit elbizonytalanodhatunk, de még így is minimum 80% az esély, hogy a Birdman lesz idei legjobb filmünk.

Kép a Whiplash című filmből

A rendezők versenyében ugyanez a helyzet, a kezdeti éllovas Richard Linklatert lassan háttérbe szorította G. Iñárritu, akinek az Oscarja már majdnem olyan biztos, mint a kezdetek óta taroló színészhármasé: a női főszereplők között az Alzheimer-kóros irodalomprofesszort megformáló Julianne Moore (Still Alice), a női mellékszereplők közt a szép lassan felnövő fiú édesanyját játszó Patricia Arquette (Sráckor), a férfi mellékszereplők között pedig a Whiplash véreskezű zenetanárját elemi erővel megjelenítő J. K. Simmons már hónapok óta favoritnak számít, őket az Oscar sem fosztja meg a jól megérdemelt reflektorfénytől. Nem úgy a férfi főszereplőknél, ahol érdekes módon a minden más téren előtérbe tört Birdman került vesztes helyzetbe, miután a kritikuskedvenc Michael Keaton, a filmbéli nagy visszatérésére készülő elfelejtett szupersztárt játszó színészt először a Színészkamara, majd a Brit Filmakadémia is megfosztotta a trófeától, amely a világ legnagyobb koponyájának számító Stephen Hawkingot játszó Eddie Redmayne nyert A mindenség elmélete című filmért.

Kép A Grand Budapest Hotel című filmből

Szóval készülhetünk a rekorddöntögetésre, hiszen zsinórban ötödször nyerhet külföldi rendező Iñárritu személyében, és egy huzamban harmadik alkalommal fordulhat elő, hogy nem a legjobb film nyeri a legtöbb díjat. És ha már legtöbb díj, abban is egyetért mindenki, hogy ezt a címet idén Wes Anderson excentrikus meséje, a Grand Budapest Hotel birtokolja majd, amely a biztos látványtervezés, a kosztümtervezés és a maszk kategóriák mellé nagy eséllyel nyeri majd az eredeti forgatókönyvírónak és a zeneszerzőnek járó elismeréseket is. Hogy a sok független és külföldi alkotás között mi marad Hollywoodnak? Nem sok, de mostanában megszokhattuk már, hogy az álomgyár produktumai nem jutnak tovább annál, mint amit a Birdman is kikacag: majd övék lesz a hang (American Sniper) és a képi effektusok (Interstellar vagy Majmok bolygója) díja, mert úgy tűnik, már a szakma is belátta, Hollywood abból él, ami nagy és hangos.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna