Budapesten az Ernst Múzeumban 2003. szeptember 10. és október 22. között Dívák, primadonnák, színésznők címmel különleges, izgalmas kiállítást láthattak a betévedők vagy azt okkal felkeresni vágyók. Telefoncsörgés fogad a múzeum aulájában. A régi telefon éles csengése vonz, a vonal túlsó végén Karády Katalin búgó hangja válaszol. Meleg fogadtatás.
A színésznők
A nem köznapi gyűjtemény-együttesbe betekinteni kívánkozók három meghatározó magyar színésznő életének lesznek részeseivé. A kiállítás középpontjában a 19. század végi s a 20. század eleji magyar színházi élet reprezentatívnak tekintett kulcsfigurái, Jászai Mari, Fedák Sári és Karády Katalin állnak. A három színésznő egymást követő időszakokban hódítja meg a publikumot, s válik nem pusztán a művészi élet, hanem a közgondolkodás részévé. Nemcsak az írástudókat hozzák lázba és a főváros színházba járó közönségét, hanem tömegeket vonzanak, nem pusztán férfi közönséget, hanem lányokat, asszonyokat is, akik rajongtak a művészetükért.
A kor nőideáljának a megtestesítőjévé a sikeres színésznő válik. Nem egy korabeli újságcikk foglalkozik a színésznők megfoghatatlan világával. Mintaképnek tekintik őket, divatot formálnak. A századfordulón nagyhatalommá váló sajtó a közönséggel való kapcsolatfenntartást vállalja, híreket közvetít színházról, a színházi direktorok meg jó sajtót kívánnak, hogy megteljen a színház. A közönség robbanásszerű színészi pályakezdésekért rajong, s pályafutásuk valamennyi mozzanatáról tudni akar.
Néhány kolozsvári színi évad után Jászait 1972-ben a budapesti Nemzeti Színház szerződteti, ahol Katona József Bánk bán c. tragédiájában Gertrudisként mutatkozik be. Igazi tragikai szerep, melynek kiosztásával Szigligeti kijelöli helyét az együttesben, s a nagytehetségű tragika ezután egy fél évszázadig meghatározza a klasszikus tragédiák játékstílusát. 1914-ben a Kertész Mihály rendezte filmváltozatban is Gertrudis szerepét kapja. Mitikussá nőtt alakja írókat, kritikusokat, kollégákat, sőt képzőművészeket is megihletett.
Fedák Sári, a gyakorlatlan, gyenge hangú és nem túl szép beregszászi leány 1900-ban a Népszínházban tűnik fel, és Küry Klárát, a korszak szépségideálját körözi le, főként táncával hódítja meg magának a publikumot, s a Király Színházban bemutatott, Kacsóh Pongrác által megzenésített János Vitéz Kukorica Jancsi szerepében (gatyában) egy csapásra a magyar operett primadonnájává válik. Ott volt a magyar filmgyártás bölcsőjénél, és táncolt az első magyar játékfilmben. (A tánc, 1901)
Karády Katalin 1939-ben debütál a Vígszínház kamaraszínházában S. Maugham – Zoe Atkins Az asszony és az ördög c. darabjában. De már az 1939 végén bemutatott Halálos tavasz című, tömegsikerré lett film révén közismertté válik. A sikert döntően a főszereplő, Karády teremti meg, aki meggyőzően alakítja a film szenvedélyes, de felelőtlen, romlott főhősét. A film betétdala az örökzöld slágerré lett „Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte”. Karády többnyire e filmben bevált szerepkörét, a megközelíthetetlen démont, a végzet asszonyát alakította. Azt a nőt, aki romlásba viszi, sokszor a halálba kergeti a vele kapcsolatba kerülő férfit. Karády egyénisége, előadói modora, énekhangja nem téveszthető össze semmivel, a háborús évek legnépszerűbb énekes sztárja lett. Rajongói klubot alakítottak.
Köztértől a hálószobáig
Nyilván egy kiállítás nem tud biztos recepttel szolgálni a sztárság elérésének módját illetően, még ha a kiállítás megálmodói rendezési elvként azt a történetet is választják, hogy hogyan lett egykor valakiből vezető színésznő. Minden kiállított tárgy, dokumentum a díva-léthez, a sztársághoz tartozik, a néző a sztárság kellékeit láthatja, olyan világba lép be, melyben a tárgyi hordozók/tartozékok tulajdonosait megkülönböztetett figyelem övezte, rajongók tömege csodált. A kiállítás rendezői szemmel láthatóan mindent elkövettek, hogy a három színésznő életéről, egyéniségéről értékelhető információhoz jussunk, s a nem könnyen megragadható színészi alakítás mellett kapcsolataikat, családi hátterüket, szerelmeiket is be kívánják mutatni.
A kiállítás első terme a pesti macskaköves utcának a terére, a színészi nyilvánosság egyik fontos színhelyére vezet. Lámpaoszlopok, padok, a falakon színes plakátok, színlapok, fényes kirakatok előtt sétálunk el. Régi fényképezőgép előtt elegánsan felöltöztetett bábok pózolnak. Ilyenszerű téren ostromolhatta előadás után a rajongók serege Jászait, Fedák Sárit vagy Karády Katalint. A századelőn ilyen utcákról röppenhettek fel a kedvelt színésznőkről szóló hírek a rikkancsok szájából, itt vásárolhattak képes levelezőlap-formájú színészportrékat a színészereklye-gyűjtők. Az utcáról egy színházi újság szerkesztőségébe sétálunk be, patinás íróasztal, üveges szekrény, korabeli fotók, újságkivágások, kéziratok, karikatúrák idézik a hírgyártás részleteit. Ezután a magánéletet ábrázoló térbe kerülünk. A három díva személyes tárgyai, autográf kéziratai, festmények, bútorok elevenítik meg a primadonnák hétköznapi környezetét.
Jászai Mari nappalijában valódi Petőfi-ereklyét is találunk, s gondosan őrizgetett leveleket, melyeket jó érzékkel megválasztott barátaitól, ill. szerelmeitől kapott – Reviczky Gyulától, Szomory Dezsőtől, Feszty Árpádtól, Braun Sándortól. Pályakezdése óta csillapíthatatlan tudásszomjjal pótolta műveltségének hiányosságait. Olyan emberek társaságát kereste, akiktől tanulhatott. Jászai azzal is meglepte közönségét, hogy ógörögül kezdett el tanulni az ókori görög tragédiák még nagyobb átélése végett. Elhíresült Elektra-alakításával ellenben megosztotta a közvéleményt. Nagyváradi bemutatója alkalmával, a Rhédey-kertben külön színpadot is építettek, görögös oszlopcsarnok előtt több ezer nézőnek játszotta el Szophoklész tragédiáját. A kiállításon látható egy fotó, mely az egyik nagyváradi próbán készült 1897-ben. Egy másik fotó az urnát tartó, földön heverő, zilált hajú színésznőt ábrázolja. A színészi alakításra emlékeztető póz, habár valószínűleg műteremben készülhetett, alakítástörténeti jelentőségű.
A kortársak egy része önfeledten ünnepelte Elektráját, másik része teljesen elutasította. Gyulai Pálnak több kifogása is volt Jászai ellen, durvának minősített Elektra-kritikája miatt például lovagias elégtételt kértek tőle. Az egymást kizáró fogadtatás érzékeltetésére, s annak jeleként is, hogy szinte senki nem tudott szabadulni varázsa alól, hadd idézzem egy véletlenül kezembe kerülő naplószerű emlékezésből Kardeván Károly (egy Gyulai Pál-tanítvány) szavait: „Nekünk is megmutatta Gyulai, Jászai hogyan dobol az ujjaival, hogyan szuszog, mikor indulatot akar kifejezni. Úgy jár, mint egy gránátos, mondta, azzal felállt a kistermetű Gyulai, és kissé kajla lábaival erélyesen dobogva mutatta, hogyan jár Jászai. De nekem arra kellett gondolnom, hogy a színházban csak egyszer potyogtak a könnyeim, mikor az Elektrát alakította, és az Urnával a kezében mélységes fájdalmat fejezett ki.”
Autóval a Stefánián
A díva-lét ünnepnapjainak dokumentumai mellett izgalmas pletykákról is informálódunk, melyek színpadon kívüli életükről szólnak. Némelyekről nem is állapítható meg, hogy a sajtó vagy maga a színésznő gerjesztette legendákról van szó. Fedák Sárinak gróf Degenfeld Imre udvarolt, rövid ideig Molnár Ferenc felesége, a magas gázsit követelő színésznő Vidor Pált, a Népszínház igazgatóját öngyilkosságba kergeti. Fiatal primadonnaként fogatot hajtott a Stefánián, s autót is vásárolt. Úgy tűnik, sorsának minden pillanatát úgy alakította, hogy a közönség számára is érdekes legyen. Jászai Marival való kapcsolatteremtésének első sikertelen kísérletét is láthatjuk a kiállításon. Fedák saját fényképet ajánl a mélyen tisztelt tragikának hódolata jeléül, ám Jászai reakciója a hódolat alá vésett lenéző elutasítás: »Káprázatosan ostoba művészeted« – mondja szegény Vidor Pál. Nos láttalak, és – még ostobább.”
Életpályájuk azonban mégis összehozza a két színésznőt, Jászai megbocsátja a primadonna tévelygését, hisz később prózai szerepekben is sikert arat, s kapcsolatuk akár bizalmasnak is nevezhetővé válik. Egy 1914-es fotón mindketten rajta vannak.
A Rákosi Szidiről készült olajfestmény a Fedák színpadi útját egyengető és berobbanásánál bábáskodó idős színésznő és színi pedagógus szerepét kívánja megemelni. Fedák sikere nem is igen magyarázható meg a Beöthy-Rákosi család támogatása, s nyilván a színésznő ritka merészsége, ön-bizalma és „fékevesztett ambíciója” (saját szóhasználata Önéletrajzában) nélkül.
…mit meg nem ád az élet
Karády rózsaszín-fehér hálószobájában az elmaradhatatlan telefonkészülék is ott van. Mindenütt feljegyzik róla, hogy imádott telefonálni, nem is egy kép őrzi őt ilyen pozitúrában.
Nagy port kavart annak idején Karády Katalinnak Újszászi Istvánhoz, a magyar hírszerzés és kémelhárítás irányítójához fűződő kapcsolata is. A magas rangú katonatiszt Budán villát is vásárol szerelmének. A múzeum nagytermében berendezett moziban A halálos csók c. filmet vetítik, éppen a film csúcspontját, a harci jelenetet látjuk, amint belépünk. Hosszan vív Karády az idegen lovaggal, hálóingben van, mert szerelemre készültek. A nő lobogva küzd, mint egy szamurájnő. Az erotikus jellegű élethalálharc jelenetet tovább is nézhetnénk, és a film vége után újabb filmet is, melyben Karády Katalin a főszereplő, az izgalmasan érdekes, babonázóan forró, lenyűgöző végzetes asszony, aki sorra töri össze filmbeli partnereinek a szívét.
Kedves nagynéném meséli, hogy egyik barátnője, akkor 16 évesen Tusnádfürdőn 1943 nyarán láthatta Karády Katalint fellépésekor. A katonaság számára rendezett kívánsághangversenyen Karády Kiss Manyival lépett fel. Karádynak többször is meg kellett ismételnie a Mindig az a perc a legszebb kezdetű slágert. Óriási sikert aratott. Fényképet és tőle ajándékba kapott ruhadarabokat sokan őriznek. Ritka pillanatok közé sorolható a kiállítás nyújtotta élmény. Emberközelbe hoz, megelevenít hajdan volt és a közelebbi múltunkhoz tartozó dívákat. Egy helyen találunk még ilyen mennyiségben soha együvé nem hordott információt a kedvelt, tisztelt, áhított művésznőkről.
