És aminek mindig vannak eladható szeletei, nem lehet más, mint a film – és annak ipara. El kell mondanom, hogy ez a kijelentés az alcímben említett könyv hatására fogalmazódott meg, amelyet volt szerencsém megismerni ez év elején. Mit tudsz a film/mozi menedzsmentjéről? Én korábban a producerek személyéhez kötöttem az egészet, s szinte igazam volt. Annyiban nem, hogy egy film létrehozásához és eladásához még számtalan elemet sorolnak.

Mint minden iparágban, a mozi és/vagy filmiparban is szédületes gépezetek működnek. A szerző pedig arra vállalkozott, hogy átadja ezekhez kapcsolódó tapasztalatait. Méghozzá teljesen használható irányból: a gazdaság felől. A könyv hátoldalán olvasható rövid önéletrajzból tudható meg mindez, a bevezetőből meg az, hogy kivel van jóban a szerző, mivel eredeti módon a laudációk ott kaptak helyet. Nyilván a szerkesztésnél összezavarták a szerző bemutatását a könyvet méltató sorokkal. Ami nem is csoda, lévén, hogy a szerzőn kívül még hét személy járult hozzá a kötet megalkotásához.

A bukaresti Színház- és Filmművészeti Egyetemen a filmkészítés/gyártás menedzsmentjét oktató szerző (és egyben független filmproducer is) az első fejezetben vázolja a filmet, mint terméket, annak előállítási stb. költségeivel, illetve profitjával. Száraz téma, egyszerű és érthető megközelítést igényel, a közgázas stílustól nem is tér el a szerző. Ez sajnos az olvasmány kárára is lesz a későbbiekben. Maradjunk annyiban, hogy egy film kereskedelmi sikere szempontjából minden tényezőt megismerünk a következő fejezetekben.

Innen már tudható, hogy gazdaságilag életképes rendszerekbe fogunk bepillantani. Az első helyen az amerikai filmipar gyakorlata van, majd a következő legerősebb a francia filmes modell, az „európai filmbe" és az EU-s programokba ágyazva. De mielőtt azt gondolnád, hogy a kettő közötti hagyományos ellentét taglalásával folytatódik a könyv, szerzőnk hidegen a számokra néz, és tisztába tesz (tett engem) ezen országok plusz még egy pár másik filmfinanszírozási lehetőségeivel: magán- és állami pénzek, Eurimages és MEDIA programok részletes leírása következik. Egy filmbe fektetni mindig kockázatos volt, a linearitás kedvéért viszont képzeljük el, megvan a banki kölcsön, hiszen a produceri munka további hatáskörei következnek.

Akárcsak máshol, itt is a jó tervezés a titka mindennek, egy film előrelátható költségeire is harminc százalékot tesznek. Egy produkció biztos befejezéséhez azonban számolni kell az összes lehetséges kockázattal is, amit megint csak Amerikában kezelnek a legkomolyabban.

A szöveg átveszi a vonatkozó jogi és marketinges szaknyelvet, amitől legközelebb a nemzetközi filmvásárok bemutatásakor szabadul (közben elkészült a film, már csak eladni kell). A filmeladás-filmforgalmazás rész jól összefogott, lévén a filmes vállalkozás leghangsúlyosabb területe. Persze azért a szerző is megjegyzi, hogy nincs biztos recept a sikerre, és hogy jó ötlet/forgatókönyv nélkül nem lesz eladható a filmünk. Ahogy fogynak a lapok, a könyv szerkesztése egyre pontatlanabb. Mire megbékéltem azzal, hogy a láb- és végjegyzetek el vannak rejtve, illetve nem szerepelnek a tartalomjegyzékben, a táblázatok és ábrák a könyv felétől kiolvashatatlanná váltak. A korrektor is akkor mehetett haza, rengeteg onnan kezdve a hiba és az elírás.

A filmgyártás alaptételei (például az, hogy 1 oldal forgatókönyv 1 perc filmidő) többször is visszatérnek a szövegben, ez már csakis a szakmával jár. A könyv végén több mellékletet kapunk, a finanszírozási rendszereket még egyszer, illetve az amerikai és a francia film költségvetési tételeit szószedet (glosszárium?) formájában. Elképesztően izgalmas szerepek vannak itt, személyes kedvenceim a crowd controller és a walla crew, ami románul „zgomotişti murmur de mulţime". Hasznos kellék, végre megértheti az ember, miért jelenik meg átlag száz név egy amerikai film végén, amelyek közt mindenki magyarokat keres. Hasonló könyv a román szakirodalomban eddig nem jelent meg, tartalmilag a tényleges filmmarketing + menedzsment, a pénzalapok és a filmgyártásban résztvevő struktúrák tárgyalása a könyv legjobb részei. A koncepció a produceri szakma tanítása körül van, már csak arra vagyok kíváncsi, mi hangzott még el az egyetemi előadásokon.

Lucian Pricop: Management în cinematografie (Management a filmgyártásban). Bukarest, Tritonic kiadó, 2004.