Luc Besson: The Family / Vérmesék Luc Besson: The Family / Vérmesék

Nyugdíjas gengszterből sosem elég

Luc Besson: The Family / Vérmesék

ÉRTÉKELD A FILMET!
Vérmesék
Luc Besson
2013

A Filmtett szerint: 4 10 1

4

A látogatók szerint: 10

10

Szerinted?

0

Al Pacino (Született gengszterek) után a nagy pályatárs, Robert De Niro is elkészítette a maga nosztalgikus maffiózó-komédiáját. Luc Besson új filmje olyan, akár egy gyorsfagyasztott pizza: nem csúcsminőség, de ha éppen nincs más, megteszi.

Fogjon bármibe is, Besson neve mostanság szinte garancia a balsikerre. A rendezői székbe szinte már csak szökőévenként ül bele, de ha producerként vagy íróként gondoz egy filmet, rendre akkor is kínos a végeredmény (Colombiana, Elrabolva 2). Ezúttal viszont direktorként tért vissza, és hogy friss munkája ne legyen annyira kiábrándító, óvatos biztonsági játékba kezdett. Egy „családi maffiózó-regényt” adaptált vászonra, amiben látszólag minden nézőréteg meglelheti a maga örömét, hiszen az alapanyag egyszerre mulatságos és erőszakos, családbarát módon kedveskedő és szertelenül nyers. Arról nem is szólva, hogy a kiöregedett gengszter toposza manapság – amikor a retró jegyében mindent újra fel lehet fedezni – mennyire kelendő, és az is természetes, hogy a főszerepet a hajdani gengszterfilm-reneszánsz egyik ikonikus alakja játssza. Ezúttal Robert De Niro.

Kép a Vérmesék (The Family) című filmből

A maga esetlenül bájos módján tulajdonképpen működik is a végtelenül egyszerű alapszituáció, miszerint az antiszociális gengsztercsaládot a tanúvédelmi program keretében Franciaországba költözteti egy szófukar, öltönyös amerikai titkos ügynök. Csakhogy az agresszív szülők és a még agresszívabb csemeték képtelenek kibújni a bőrükből, új környezetüket is hamar terrorizálni kezdik, ahelyett, hogy elvegyülnének benne. Mindeközben az apát, aki egykor a New York-i alvilág egyik doyenjeként élet és halál ura volt, nagy erőkkel keresik egykori szövetségesei. Természetesen végül rá is akadnak a mit sem sejtő famíliára, akik addig is különböző hajmeresztő kalandokba csöppennek. Nem érdemes hosszan részletezni a cselekményt, ugyanis az események nem egy irányba tartanak. A történetszervezés egészen az utolsó negyedóráig szigorúan epizodikus: humoros és morbid szituációk váltják egymást, melyeknek lényege, hogy a négy családtag változatos és szellemes módon vezeti le elfojtott agresszióit, és ad hangot az olasz-amerikai temperamentumnak a fásultan sznob normandiai kisvárosban.

Kép a Vérmesék (The Family) című filmből

Ez az anekdotikus szerkesztésmód felszabdalja és hullámzó színvonalra kárhoztatja a produkciót, s habár a négyesfogat rajzfilmszerűen eltúlzott erőszakkitörései szórakoztató és gondos előkészítés nélkül is hatásos mechanizmusok, a nézőnek végig az az érzése, hogy ebből a történetből egy sokkal egységesebb és tisztább vonalvezetésű film is készülhetett volna. Ráadásul egyes cselekményszálakat az írók hanyag módon elvarratlanul hagynak. Különösen szembeötlő ez a gimnazista lány és a karótnyelt matekzseni valószínűtlen románcánál, mely a bonyodalmak kellős közepén nemes egyszerűséggel, mindenféle folytatás nélkül megszakad. (Ami különösebben nem is probléma, hiszen mind a hitelesség, mind a dialógusok frontján éppen ez a szál a Vérmesék leggyengébb láncszeme.) És míg a helyzetkomikum, a vizuális poénok többé-kevésbé megállják a helyüket, addig a párbeszédekkel már más a helyzet. Szerény kreativitásról árulkodnak, többnyire túlzottan (öncélúan) trágárak vagy önismétlők. Persze a nyomdafestéket nem tűrő tőmondatoknak bérelt helyük van egy effajta szövegkönyvben, hiszen elvileg mégis gengszterkomédiáról volna szó.

Kép a Vérmesék (The Family) című filmből

Ezt azonban valójában csak ritkán érezzük a Vérmesék megtekintése közben. De Niro mint kiöregedett, a civil életben helyét nem lelő, bozontos szakállú maffiózó ugyan ismét hitelesen és alázatosan alakítja egykori önmaga paródiáját, ám valamiként élesen elütnek a film tónusától azok a jelenetek, melyekben egy rozsdás írógép segítségével papírra veti és fátyolos hangon narrálja visszaemlékezéseit. Szívmelengető viszont az a szcéna, melynek során a helyi kultúrlovagok által szervezett filmművészeti vitaesten – amin, írói inkognitója végett, De Niro is részt vesz – egy malőr miatt Scorsese Nagymenők című klasszikusát vetítik le. (Természetesen ez sem véletlen: a Vérmesék stáblistáján executive producerként feltűnik maga a legendás rendező is.) Az ilyen és ehhez hasonló nüánszok – és persze De Niro, Michelle Pfeiffer és Tommy Lee Jones karakteres alakítása – miatt érdemes rászánni az időt a Vérmesékre, ami Besson közelmúltbeli teljesítményéhez képest kimagasló munka, egyébként pedig figyelemre alig méltó középszer.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Vérmesék

Vérmesék

Színes akciófilm, vígjáték, bűnügyi, 111 perc, 2013

Rendező:
Szereplők: , , , , , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

4

A látogatók szerint:

10

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna