„Nem ismerek olyan műfajt vagy területet ebben az országban, amely az elmúlt fél évszázadban nagyobb teljesítményre lett volna képes, mint az animációs filmművészet. Nem ismerek olyan magyar műhelyt, amely a kiváló tehetségek olyan sokaságát gyűjtötte volna egybe, mint a Pannónia Filmstúdió..." (Hankiss Elemér, 1999.)
E sorok a Kockáról kockára. A magyar animáció krónikája 1995-1998 című könyv előszavából valók. Ha az elmúlt ötven év eredményeit nézzük, nem vélhetjük a fenti szavakat túlzottaknak. Jól, jobban és legjobban dolgoztak a magyar animátorok, és úgy tűnik, hogy a „legjobb" időszak 1976-1986 közé esett. Nevezhetjük ezt akár a magyar animáció fénykorának is.
Előzmények
Az államosítás után (1948) a magyar rajzfilm megteremtője, Macskássy Gyula nyomorúságos körülmények között elkezdi készíteni az első magyar rajzjátékfilmet, A kiskakas gyémánt félkrajcárja című mesét. A háború után vagyunk, nincs megfelelő festék, nincs technika, és főleg nincs tapasztalat. A rajzfilmes csoport a kibontakozóban lévő magyar állami filmgyártásban az önös érdek ütközésének középpontjába kerül, és a hatalomért való általános harcban „útban" van. A megkapaszkodás a magas szinten előállított reklámfilmeknek, a munkatársak szívós kitartásának és a kirobbanóan tehetséges, új generáció jelentkezésének köszönhető.
A műfajok kialakulása
Kezdetben a reklámok mellett kizárólag gyerekekhez szóló mozirövidfilmek készültek. A hatvanas években főleg Várnai György forgatókönyvíró-grafikus Macskássy Gyulához való társulásával vette kezdetét a felnőttek érdeklődését megcélzó ún. filmepigrammák készítése. E műfaj inkább alkalmas volt a nemzetközi fesztiválokon való szereplésre is. A tv- és mozifilm-sorozat készítése a hatvanas évek végén vette kezdetét, és 1973-ban készült el az első egész estét betöltő rajzjátékfilm. A magyar animációs filmeket fesztiválsikereiknek köszönhetően ismerte meg a világ. Ehhez nagymértékben hozzájárult az a szerencsés körülmény is, hogy az Animációs Filmkészítők Nemzetközi Szervezete (ASIFA) vezetőségi tagja, majd kilenc évig főtitkára a Pannónia Rajzfilmstúdió vezetője, dr. Matolcsy György volt.
1976-1986, a nagyar animáció fénykora
Ez időszakban a Pannónia Rajzfilmstúdiót a világ öt legjelentősebb rajzfilmműhelye között tartották számon. (A másik négy Walt Disney, a Hanna-Barbera, Szojuzmultfilm és a japán Toej volt.) E vélemény különösen akkor látszott megalapozottnak, amikor négy év alatt három szenzácíós magyar filmsiker hírét röppentettték fel a világ hírügynökségei. 1977-ben a fiatal Jankovics Marcell Küzdők című filmjével Cannes-ban Arany Pálma-díjat, az addig ismeretlen Rófusz Ferenc 1981-ben A légy című filmjével a háború utáni Magyarországon elsőként Oscar-díjat, és még ebben az évben Vajda Béla Moto perpetuo című alkotásával ugyancsak Cannes-ban Arany Pálma-díjat nyert. E rendkívüli filmsikerek mellett természetesen számtalan egyéb fesztiváldíj is fémjelezte ezt a korszakot. Magyarországot jogosan emlegették „rajzfilmes nagyhatalom”-ként.
Említsünk meg, a teljesség igénye nélkül, a fentieken kívül néhány olyan kiváló alkotást, amely nagymértékben hozzájárult a „fénykor" cím elnyeréséhez. Ebben az időszakban készültek a Fehérlófia (Jankovics Marcell), a Ludas Matyi, a Vuk, a Szaffi (Dargay Attila), a Hófehér (Nepp József), a Háry János (Richly Zsolt), a Daliás idők (Gémes József), a Misi mókus (Foky Ottó), Az idő urai (Hernádi Tibor), a Vízipók-csodapók (Szabó Szabolcs), a Suli-buli (Varsányi Ferenc), a Habfürdő (Kovásznál György) és a Macskafogó (Ternovszky Béla) című egész estét betöltő magyar animációs filmek. Ekkor indultak útjukra a híres televíziós- és mozisorozatok, mint a Magyar népmesék (Jankovics Marcell és a Kecskeméti Filmstúdió fiatal munkatársai), a Kérem a következőt! és a Mézga család (Nepp József a vezetőrendezőjük), a Gusztáv (Jankovics-Dargay-Nepp), a Magyarázom... (Szabó Sípos Tamás), az Animália (Hernádi Tibor), a Frakk (Cseh András), a Kockásfülű nyúl sorozat (Richly Zsolt), a Pom-pom meséi (Dargay Attila), és a Legkisebb Ugrifüles (Foky Ottó).
Ebben az időben már sikeresen működött a két vidéki, animációs műterem is, Kecskeméten és Pécsett. A váltás időszaka, amelyre a filmszakmában főleg az állami támogatás megvonása volt jellemző, kis híján ellehetetlenítette a világhírű stúdiót. A filmrendelések megszűntek, a nemzetközi kapcsolatok megszakadtak, anyagi források nélkül filmek nem készülhettek. Az elmúlt pár évben kialakult új helyzet azonban bizakodással töltheti el az animáció szerelmeseit. Többeknek eszébe jut a háború utáni nehéz időszak, amikor a munkatársak szívós kitartása, és ügyszeretete megmentette a pusztulásra ítélt műfajt.