A német(országi) film rövid története 2.

2005. október 15.

A háború végét követően, a megszállás idején a szövetségesek ellenőrzésük alá vonják a német filmipart, és felállítják a cenzúrázó hivatalokat. Ezzel egyidőben megkezdik saját filmjeik elterjesztését, a német lakosság „nácitlanítása” érdekében.

A német(országi) film rövid története 1.

2005. szeptember 15.

Noha a Skladanowsky-testvérek, Max és Emil a berlini Wintergarten Varietében már 1895-ben megtartotta a világ első filmbemutatóját, a mozgókép, „a mozi születése" mégsem a németek neve alatt íródott be a krónikákba.

„Önmagukat finanszírozó filmeket kell készíteni.” – Beszélgetés Wolfgang Beckerrel

2005. július 15.

A Good Bye Lenin! rendezője 2004 decemberében, a Pázmány Péter Egyetem meghívását elfogadva filmjeiről beszélt a diákokkal, majd a Goethe Intézet estjének közönségével. A kortárs német film helyzetéről, a külföldön is sikeres alkotásokról, valamint a „Lenin" készítéséről a Filmtett másnap a Gellért Szállóban kérdezte a magát a középgenerációhoz tartozónak valló Wolfgang Beckert.

Álmok, színek – és találkozások – 2. Bajor Filmhét – Budapest, Örökmozgó Filmmúzeum, 2004. szeptember 30. – október 6.

2005. január 15.

Kortárs német filmeket nem minden nap láthatnak a budapesti filmbarátok, hiszen a forgalmazók által behozott néhány sikerfilmen túl alig van olyan rendezvény, ahol egy csokorba kötve akár tíz germán alkotást is megnézhetünk. Ezért is számít az ilyen alkalom egyfajta ünnepnek, jelen esetben a bajor filmek ünnepének. Ezt a hangulatot volt hivatott megteremteni egyrészt Volker Schlöndorff Oscar-díjas rendező jelenléte a megnyitón, másrészt az a megtiszteltetés, hogy néhány filmnek az itteni vetítés volt a mozipremierje.

OktoberFILMfest – A bajor film ünnepe Budapesten, 2002. október 4–11., Örökmozgó

2003. január 15.

Új bajor filmeket néztem egy héten keresztül – meséltem lelkesen az egyik ismerősömnek, aki erre felvonta a szemöldökét, és afelől kezdett érdeklődni, hogy mióta bolondulok ennyire a sörszagú, pántos germán térdnadrágokban, illetve mélyen kivágott, bajor blúzokban bővelkedő filmeposzokért.

A modern animáció: komputertechnika, játékfilmek, animek – Az animációs film története 4/4.

2003. január 15.

A komputertechnika megjelenésével új korszak vette kezdetét az animációs filmek világában is. Az újfajta animálási lehetőségek igazi kihívást jelentettek a szakma képviselőinek, akik csak nehezen tudtak elszakadni a papír-ceruza adta biztonságtól.

A magyar rajzfilmművészet – Az animációs film története 4/3.

2002. november 15.

A magyar animáció hatvanas-hetvenes-nyolcvanas évekbeli műveit és művészeit a nemzetközi szakma ma is számon tartja és elismeri. A magyar alkotóműhelyek azonban inkább csak elindítani, mint megtartani tudták a hazai rajzfilmeseket, akik gyakran külföldön kamatoztatták tehetségüket. Így a magyar animáció nem tudta megőrizni nemzetközi, vezető pozícióját, nem tudott hosszú távon stílusteremtő maradni. Ennek ellenére a magyar animáció gazdag történelemre tekinthet vissza, a legínségesebb időkben is képes egyéni stílust megtalálva maradandót alkotni.

Animáció világszerte – Az animációs film története 4/2.

2002. október 15.

Az animációs film hamar maga mögött hagyta a kísérletező korszakot, és az alaptechnikák kidolgozása után megállíthatatlanul tört előre, és szerzett rangot magának, mind a filmművészet műfajain belül, mind azzal egyenértékű művészeti ágként. Egyre-másra jöttek létre a meghatározóbb alkotók köré épített stúdiók és műhelyek, de jelentős mértékben nőtt a független animátorok száma is. Míg Amerikában a Walt Disney teremtette „sztárokra” és egészestés animációs filmekre épülő nagyipari rendszer uralkodott, addig Európát a független, képzőművészek által készített, kísérleti animációs filmek jellemezték.

A filmművészet „mesevilága” – Az animációs film története 4/1.

2002. szeptember 15.

A filmművészet különleges tartománya. Alapját, lényegét ugyanaz az ősi vágy képezi, mint amely a filmet is életre hívta: a mozgás ábrázolása. De míg a film a valódi mozgást jeleníti meg, addig e sajátos műfaj varázsa éppen a mozgás „illúziójának” megteremtésében áll. Mintha valamiféle ősi mágia káprázatának lennénk tanúi, ahol az is akármikor megmozdulhat, amiről szilárdan tudjuk, hogy mozdíthatatlan. Bármi megtörténhet, aminek hétköznapi világunkban határok szabnak keretet. Nem kétséges, hogy mindez csak a filmművészet „mesevilágában”, az animáció birodalmában lehetséges.

A reklámfilm - butít vagy butul? – Beszélgetés Paczolay Béla rendezővel

2001. április 15.

A stáblista szinte már a kezdetek óta szerves része a filmvetítésnek. Pontosan tudhatjuk, kié az ötlet, ki írta a forgatókönyvet, ki az operatőr, kik a szereplők, ki rendezte, hol és mikor készült a film. De van egy olyan mozgóképes műfaj, ahol ezek az adatok a nézők előtt szinte minden esetben rejtve maradnak. És bár valószínűleg egy átlagos napon sokkal több reklámfilmet látunk, mint egyéb filmet, a reklámfilmrendezők neve alig terjedt el szélesebb körben. Ügynökségek neve mögé kényszerülnek, és a szegényes dokumentáltság következtében gyakran az utókor számára is rejtve maradnak. A reklámfilmes szakma ma még igencsak zárt világ; egy-egy alkotóra nem is olyan egyszerű rábukkanni.