Adam McKay A nagy dobás című Oscar-díjas filmje után itt egy újabb történet, amely a pénzügyi világ szennyesét kívánja kiteregetni. Ám Jodie Foster próbálkozása kevésbé érdekfeszítő.
A Pénzes cápa Foster negyedik nagyjátékfilmje rendezőként, és két főszereplője – George Clooney és Julia Roberts – szintén negyedik alkalommal osztozik a vásznon. Ezúttal egy műsorvezető-pénzügyi guru és a film címét is adó műsor rendezőjének szerepébe bújnak.
A történetbe közvetlenül a műsor élő közvetítése előtt kapcsolódunk be; a Clooney által alakított Lee Gates egy arrogáns showman, aki imád középpontban lenni, és felületes tudása ellenére – vagy épp emiatt – mindent el tud viccelni. Ezt a látszatot persze képtelen lett volna felépíteni és fenntartani az a – nagyvilág számára láthatatlan – személy nélkül, aki a műsor és Lee replikáinak hátterében áll. Ő Patty Fenn (Julia Roberts), a műsor rendezője, majd az események láthatatlan mozgatórugója, akinek utasításait a kutyaszorítóba kerülő Lee szinte kivétel nélkül követi.
Foster nem odázza sokáig a bonyodalmat, a rövid felvezető után a vezérlőpult mögül Patty észrevesz egy dobozokkal gyanúsan sétálgató ismeretlent az egyik kamera lencséjén keresztül, aki – még mielőtt sikerülne kideríteni hogyan került oda – a stúdiótérbe ront és egyenesen a műsorvezetőre szegezi pisztolyát; aztán arra kényszeríti, hogy magára vegyen egy bombával felszerelt mellényt.
Ezzel elkezdődik a média- és hatalomkritikával kevert túszfilm, aminek újdonsága, hogy (szinte mindvégig) élő adásban játszódik, egymillió ember előtt. Ebből lesz „az igazi” show: nagy (de sok újat nem közlő) felfedezésekkel és leleplezésekkel, úgy személyes szinten, mint a háttérben meghúzódó mechanizmusokkal kapcsolatosan. Így kezd fény derülni a támadó motivációjára és ennek következtében egy cég részvényeinek rejtélyes zuhanásával összefüggő 800 millió dolláros pénzügyi átverésre is. A kölcsönös kiszolgáltatottság, egymásra utaltság és a párbeszéd kényszere miatt támadó és támadott között kezd elmosódni a határ.
A New York-i tévéstúdióba minden probléma nélkül észrevétlenül besétáló Kyle Budwell (Jack O’Conell) minden összekuporgatott és örökölt vagyonát, azaz 60 ezer dollárt veszített Gates egyik kijelentése miatt; ezt jött megbosszulni. És nem, neki a pénz nem lesz elég; és az az álmagyarázat sem, hogy algoritmusbeli hiba történt. Tudni akarja, hogy ez pontosan mit jelent. Kyle képtelen átlátni a pénzügyi rendszert, így lesz a rendszer áldozata, és ha már veszítenivalója nincs: támad. De végül a kikövetelt válaszért és a mindenkinek kijáró „15 perc hírnévért” túl nagy árat fizet.
Roberts és Clooney nem hiába dolgozott együtt már az Ocean’s Eleven – Tripla vagy semmi, az Ocean’s Twelve – Eggyel nő a tét és az Egy veszedelmes elme vallomásai című filmekben is; még úgy is jól működnek együtt, hogy szinte nem is kerülnek egyszerre egy beállításba; igaz, nem is hoznak mást, mint amit tőlük megszoktunk.
Az Alan Di Fiore, Jim Kouf és Jamie Linden által jegyzett forgatókönyv erényei között említhető az, hogy a történet helyenként fordulatos, néhol vicces és az öntelt műsorvezető esetében még karakterfejlődés is megfigyelhető. Ezekhez képest viszont túl sok a közhelyes megoldás, sztereotip karakter és ezek mellé logikai bakik is hozzátevődnek (kezdve például Kyle bejutásával a stúdióba); ezt a film feszes ritmusa, az izgalmas alaphelyzet és a sztárgárda sem ellensúlyozza kellőképpen. Az utóbbi időben készültek lebilincselő filmek úgy a pénzügyi világ (A nagy dobás), mint a média (Éjjeli féreg) rejtélyes és/vagy izgalmas mechanizmusairól; Jodie Foster ötvözi a kettőt, de nem túl eredeti módon, így a film középszerű marad.
A Pénzes cápa nem igényel sok szellemi erőfeszítést, vagy túlzott koncentrációt a nézőtől az események követéséhez és megértéséhez, és nagy valószínűséggel nem is lesz az a film, amelynek képei vagy helyzetei még napokig kísérteni fognak. Viszont akik nosztalgikus zsánerfilmet szeretnének nézni, ami a kilencvenes évek végén-kétezres évek elején forgatott filmekre emlékeztet, és amin inkább jól szórakoznak, néhány percig talán meghatódnak, azoknak megéri végignézni.
