Amikor először vettem részt a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon, úgy éreztem, hogy magával sodor az az elképzelhetetlen mennyiségű vetítés és filmes esemény. Másodszorra már kezdtem magam kiismerni ebben a hatalmas gépezetben, harmadik látogatásomkor pedig elérkeztem a 40. kiadáshoz, római számokra (vagy ruhaméretre) fordítva: az XL-es kiadáshoz.
Az extra large pedig ugyebár elég nagy, a 24 moziteremhez hozzáadódik 40 új helyszín kiállításokkal, performanszokkal, külön vetítésekkel és immár 40 box áll az akkreditált szakmabeliek rendelkezésére a videotékában, hogy a lehető legtöbb filmet szippantsák magukba éjjel-nappal.
Bőven van miből szemelgetni, ahogy az a fesztivál traileréből is kiderül: idén 280 nagyjátékfilm és 450 rövidfilm alkotja az IFFR programját. A nagyjátékfilmes versenyprogram „tigrisrészét” (mivel a verseny neve Tiger Awards Competition) idén is ázsiai, dél-amerikai és kelet-európai filmek alkották, igen nehéz dolga volt a zsűrinek eldönteni, hogy ki a győztes – ugyan közhelynek számít ilyet mondani, de az alkotások, amiket volt alkalmam megtekinteni ezek közül, azok a dokumentumfilm, a költői kísérleti film, a magával ragadó realista stílusú játékfilm és a groteszk között mozognak.
Az iráni versenyfilm, Majid Barzegar Rainy Seasons-e (Fasle Baranhaye Mousemi) épp azzal lóg ki a sorból, hogy realista módon, kézi kamerával és közvetlenül mutatja be Sina, egy tizenéves fiú problémáit – a szülei válnak, egy bűnöző zsarolja és egy idősebb egyetemista lányba szerelmes. Ha valaki azt várja, hogy – lévén iráni film – politikai ellenállást fejez ki, vagy a perzsa művészet hagyományát követi, az téved. Rotterdam nem az első fesztivál-fellépése ennek a filmnek, hiszen beválogatták a Sao Paoló-i Fesztiválra és a Montreali Világfilmes Fesztiválra is. A 14 versenyfilmből stílusában talán leginkább a The Sky Above-hoz (O céu sobre os sombros, r. Sérgio Borges) közelít, ami a Teia nevű fikciós dokumentumfilmeket készítő brazil filmes csoport támogatásával készült, és három különc portréfilmje: egy transzszexuális prostituált, akinek a műtétje után soha nem jött össze egy „normális” állás; egy fél-angolai író, aki még egyetlen könyvét sem fejezte be, és a második felesége keresetén él, valamint egy telefonközpontos, Krishna-hívő focidrukker hétköznapjai.
A mezőny metafizikára és video-artra hajlamos végében pedig olyan alkotások találhatók, mint például a fődíjas Sergio Caballero Finisterrae-ja és Vipin Vijay The Image Threads-je (Chitra sutram), az előbbi Spanyolországból, az utóbbi India Kerala államából. A Finistearrae főszereplője két szellem. Pontosítok: két lepedőbe burkolt szellem, így gyorsan be lehet azonosítani a természetüket. Kicsit el vannak tévedve, Santiago de Compostelába tartanak, majd a világ végére. Oroszul beszélnek és olyan hihetetlen helyzetekbe keverednek, hogy ritka az a néző, aki kibírná legalább egy mosoly nélkül a film vetítését. Ha a spanyol versenyfilm az abszurd felől közelíti meg a szellemvilágot, a malayam társa a cyber-teret rokonítja a tantrikus mágiával. Vipin Vijay naplószerű szerkezetben köti össze a főszereplő informatikatanár, megboldogult fekete mágus nagyapja és a szeretőik életét, mely során sokszor elvész a történet, de az egységes hangvilág mindig összetartja az említett szereplőket.
Az indiai filmes mezőnyt azonban több alkotás is erősítette, többek között Natasha Mendonca Jan Villája, ami el is nyerte az egyik rövidfilmes díjat; és az idei személyes kedvencem, a Bright Future kategóriában bemutatott Nainsukh, Amit Dutta festményfilmje, ami Nainsukh, az egyik legnevesebb mogulkorbeli miniatúrafestő életét mutatja be miniatúraszerű tablókban, tiszteletben tartva a jellegzetes színeket, a kompozíciók tisztaságát és a perspektívát.
Mindeközben egyre gyakoribbak a román nevek és személyiségek a fesztiválon: Andrei Ujică a versenyprogram zsűrijében és Adina Pintilie a New Arrivals rövidfilmes zsűrijében szerepel, a Bright Future válogatása pedig olyan román filmeket tartalmaz, amelyek háttérbe szorultak tavaly a Fütyülök az egészre berlini sikeréhez képest: Bogdan George Apetri Perifericje és Marian Crisan Morgenje. Magyarország felerészt koprodukciókban mutatkozott meg és kevés vetítésben, de Mundruczó Kornél Szelíd teremtés – A Frankenstein-terve és Kocsis Ágnes Pál Adriennje így is belefért a gazdag programba.
A következetesség nem mellékes a Rotterdami Filmfesztivál projektjei és politikája szempontjából. Tavaly beszámoltam arról, hogy a Cinema Reloaded internetes produkciós tervben hogyan mutatkozott be három rendező, hogy meggyőzze a nézőket arról, hogy támogassák az készülő filmjüket – és ennek az új „crowd-funded” támogatási rendszernek az idei termése két rövidfilm bemutatója: a Random Strangers Alexis Dos Santostól és a No One Is Illegal Ho Yuhangtól.
És ha már politikát emlegettem, idén is egy egész napot szenteltek Afrikának, Raiding Africa néven, külön erre az alkalomra készült filmekkel, hangsúlyozva, hogyan Kína kezdett Afrikában gyártani és milyen kapcsolatok alakultak ki Kína és az afrikai kontinens között. Vannak témák, amelyek mellett nem kéne szótlanul elmenni. Ide tartozik az is, hogy Jafar Panahi- és Mohammad Rasoulof-filmek ingyenes vetítése egészítette ki az alapvető hivatalos programot – tüntetés gyanánt –, hisz mindenki csak a saját fegyvereivel tud harcolni. A tigriseknek karma van, a filmeseknek kamerája vagy története.
Még több fotó a fesztiválról
40. Rotterdami Filmfesztivál (fotók: IFFR)
A 40. Rotterdami Filmfesztivál díjai:
Tigris-díj:
- The Journals of Musan (r. Park Jung-Bum, Dél-Korea);
- Finisterrae (r. Sergio Caballero, Spanyolország)
- Eternity (r. Sivaroj Kongsakul, Thaiföld).
A Tigris-díj Visszatér:
- Oki’s Movie (r. Hong Sang-Soo, Dél-Korea);
- Club Zeus (r. David Verbeek, Hollandia–Kína).
NETPAC-díj (a Network for the Promotion of Asian Cinema díja):
- Black Blood (r. Zhang Miaoyan, Kína–Franciaország);
- The Day I Disappeared (r. Atousa Bandeh Ghiasabadi, Hollandia–Irán).
FIPRESCI-díj:
- The Journals of Musan (r. Park Jung-Bum, Dél-Korea).
KNF-díj (a holland filmkritikusok díja):
- Winter Vacation (r. Li Hongqi, Kína).
Kisjátékfilmes díjak:
- Stardust (r. Nicolas Provost, Belgium);
- Pastourelle (r. Nathaniel Dorsky, USA);
- Jan Villa (r. Natasha Mendonca USA–India).
MovieSquad-díj (a tizenévesekből álló zsűri díja):
- Les amours imaginaires (r. Xavier Dolan, Kanada).
Az Arte France Cinéma díjai (filmes projektek támogatására):
- Touch Me Not (r. Adina Pintilie, Románia–Franciaország).
