Bár nem a leghíresebb, nem a legrégebbi, és nem is a legnagyobb felhajtások fesztiválja a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál, mégis elképesztően gazdag kínálatot biztosít az odalátogatóknak. Ráadásul évről évre egyre több alkotót vonz, és nem csak azokat, akiknek a filmjük éppen akkor kerül bemutatásra, hanem azokat is, akik a filmes projekteket támogató Hubert Bals Fundtól vagy a CineMarttól remélnek támogatást a következő filmjükhöz.
A rangosabb mustrák gyöngyszemei mellett jócskán akadnak igazi különlegességek, mint például Raúl Ruiz Klimt című filmjének rendezői változata a festő Gustav Klimt életéről John Malkovich-csal a főszerepben, a japán uralkodóról, Hirohitóról szóló film, a Solntse (The Sun) Alexander Sokurov rendezésében, vagy a Krysztof Krauze rendezte Mój Nikifor (My Nikifor), amely a lengyel naiv festő, Nikifor Krynicki életét eleveníti fel.
Az idei nyitófilm a szintén csemegének számító Yamiutsu shinzô (Heart, Beating in the Dark) világpremierje volt, amely a rendező, Nagasaki Shunichi 1982-ben szuper 8-as kamerával forgatott filmjének a remake-je. Az augusztusi edinburghi premierje óta számos díjat begyűjtött Gavin Hood dél-afrikai gengszterdrámája a Tsotsi, amely Rotterdamban is a közönség egyik kedvencének bizonyult, csakúgy, mint a Yawarakai seikatsu (It’s Only Talk) című japán film Hiroki Ryuichi rendezésében, amely egy mentális zavarokkal és súlyos depresszióval küzdő, harmincas éveinek közepén járó nő története, aki kétségbeesetten harcol a betegsége ellen és azért, hogy végre megtalálja a boldogságot. Bár iráni film, mégis inkább Kiarostami és az örmény Szergej Paradzsanov alkotásait idézi Ali Mohammad Ghasemi filmje, a Yadasht bar zamin (Written on the Earth), amelynek hőse szó szerint beleőrül az őt ért tragikus veszteségekbe. Cho Eunhee Naebu soonwhansun (Inner Circle Line) című filmje két szálon indul, két azonos nevű szereplővel, akiknek az életében egyébként semmi közös nincsen, még a nemük is különbözik. Sorsuk a véletlennek köszönhetően azonban mégis összekapcsolódik.
Bár sokat hallani a csillogó modellvilág árnyoldalairól, mégis érdekes látni, milyen lelki nyomás nehezedik korunk istennőkként bálványozott ideáljaira. Fabienne Bertaud Frankie című filmjének érdekessége, hogy főszereplője Diane Kruger, aki a filmben az általa alakított Fankie-hez hasonlóan (még a Trója sikere előtt) maga is szembesült azzal, mit jelent ebben a világban betölteni a huszonhatodik életévet. Persze kamasznak lenni sem könnyebb, főleg egy Isten háta mögötti kis helyen, mint ahogy az Alexis Dos Santos Glue (historia adolescente en medio de la nada) című filmjéből is kiderül, amely a hivatalos versenyprogramban került bemutatásra.
