Miután az előző kiadásokban létrehozták az IFFR-bolygót, majd következő évben megismerkedtünk a bolygó lakóival, az idei fesztivál azt vette közelebbről szemügyre, hogy melyek azok az érzések, amelyek mozgatják őket. Szenvedélyes, lázadó, feszélyezett, boldog, aggódó, hősies, elszánt, bizakodó, izgatott vagy épp eufórikus... A 48. Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál hívószava a Feel volt.
A 2018-as Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál (IFFR) a tavalyi koncepcióra épített. A 46. kiadás az IFFR-bolygót teremtette meg, az idei pedig az ezt benépesítő emberekre koncentrált.
Pár ezer kilométerről nézve, szokatlanul késő visszajelzések és a fesztivál kezdete előtt relatív kevés információ birtokában kételkedve keltem útra a 46. Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál felé. Szerencsére a kételyek a helyszínen eloszlottak. Egyértelművé vált, hogy meg kellett szorítani a szíjat, viszont a Bero Beyer, az új igazgató által vezetett csapat sikeresen megtartotta a fesztivál színvonalát.
Egyre több filmfesztivál dönt úgy, hogy filmjei egy részét online is elérhetővé teszi az esemény idejére, VOD felületeken teszik eléhetővé azokat egy korlátozott számú közönség számára.
Új igazgatója van a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválnak, és ez érződött is a 45. kiadáson. A fesztivál napilapja címet változtatott, a honlapot átszerkesztették, új filmes válogatások jelentek meg, és arányaiban is módosult a műsor.
Idén először éreztem, hogy a rotterdami fesztiválnak egyre több cselhez kell folyamodnia, hogy megtartarthassa filmfesztivál-óriási státuszát. Egyre több hűségcsomag létezik a holland nézők számára és az európai államok állapotát vizsgáló válogatások tarkítják a műsort az Európai Unió támogatásával.
Filmszalagok, múzsák, földgolyók, békák, bogarak márványtalapzaton vagy sötét félgömbön, bronzból vagy gipszből, arannyal vagy rézzel futtatva, festve vagy kerámiabevonattal... Lehetetlen vállalkozás a világ összes filmes díját felleltározni, hiszen jelenleg nem létezik olyan adatbázis, amely az összes filmfesztivált és filmdíjat tartalmazná (még az IMDb sem teljes). Mégis érdekes kaland kinyomozni az egyes díjak eredetét, és a legőszintébben rá lehet csodálkozni arra, hogy milyen szobrocskákkal jutalmazzák a világ egyik-másik csücskén a filmeseket.
Mire lejárt a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál 42. kiadása vasárnap este, minden bizonnyal az egész város tudta már, hogyan is néz ki egy forgatókönyv. Ha bárki is film nélkül maradt január 23. és február 3-a között, az magára vessen, mert 22 moziteremben reggeltől estig öt kontinens filmjeit követhette nyomon a nagyérdemű.
Az európai fesztiválszezon és filmes piacok első nagy falatja a január végén kezdődő Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál. Itt kezdik zarándoklatukat a rendezők és producerek, a kritikusok, valamint a tévé- és fesztiválprogramozók. A szakmabeliek részvétele és elismerése sokat számít, de ez a fesztivál megteremti a köteléket a nézők és a filmkészítők között, és ügyesen egyensúlyoz a minőségi válogatás, a kommunikáció, a befektetés és a filmgyártás között.
