A New Line meggazdagodott és ma már Hollywood nagy stúdiói közé tartozik, köszönhetően Freddy Kruegernek, mert ahogy a bennfentes körökben emlegetik, „ezt a házat Freddy építette”. Folytatjuk a filmtörténet egyik legismertebb horrorikonjának történetét.
Freddy hanyatlása
Az eredeti rendező/író helyére a New Line ezúttal az akkor még első forgatókönyves Brian Helgelandet (Titokzatos folyó, A jövő hírnöke) kérte fel a történet megírására, aki kiegészülve a Wheat testvérpárral (Jim Wheat és Ken Wheat – Harc az Endor bolygón, Pitch Black, A légy 2.) meg is írták a Rémálom az Elm utcában 4. – Az álmok ura sztoriját, amit Renny Harlin (Még drágább az életed, Függő játszma) vitt filmre. A stílus ezúttal nem változott olyan nagyot, mint az első gárdacsere esetében. Sőt, az új csapat tovább mélyítette Krueger komikus oldalát.
Ez a Freddy szinte táncoskomikusként ugrabugrál a templom széksorai között, egyensúlyoz, bohóckodik. Ez a Freddy átmegy Super Freddybe és a képregényeket rajzoló fiút papírmasé figurává alakítva miszlikbe aprítja. Ez utóbbi bizonyítja, hogy a rémálmok területén sikerült előrukkolni néhány igazán ötletes megoldással, ugyanakkor Harlin és csapata elkövetett egy szörnyű hibát, amihez Cravenék előző részben felvázolt újítását használták fel. Egész pontosan az történik, hogy a lány, aki képes másokat is behívni saját álmába, meghal. Csakhogy ő volt az utolsó Elm utcai gyerek, ezért a készítők úgy gondolták, ideje tovább adni ezen adottságát, amivel nem csak hogy fenntartható a széria, hanem egy újabb központi hősnőt is kap a sorozat. Így történt, hogy Alice (Lisa Wilcox) megkapja Kristen (Tuesday Knight) képességét, melynek révén Freddy arra használja fel a lányt, hogy a hatáskörén kívül eső területekről szállítsa neki a fiatalokat. Ilyenkor persze felmerül az emberben, hogy mi fontosabb? Egy feszes, látványos Freddy-film elkészítése vagy hűnek maradni legalább a címhez? Az alkotók az utóbbi mellett döntöttek, mi pedig (majdnem) örökre elbúcsúztunk az eredeti koncepciótól, hogy Freddy ezt az egészet bosszúból csinálja. A rajongók persze bosszankodtak, de köszönhetően a remek felvezetésnek (értsd: harmadik epizód), a film bevétele rekordot döntött a franchise keretein belül (nem számolva a Freddy vs. Jasont).
A sorozat ötödik epizódja – ha szabad így mondani – még egyet rúgott Kruegerbe, és szinte teljes egészében a második rész tévútjára téved, azaz Freddy újra emberré akar lenni. Ehhez az időközben teherbe esett Alice magzatának álmait használja. A bizarr ötletet csak tetézi, hogy az új forgatókönyvíró, Leslie Bohem (Daylight, Dante pokla) valami oknál fogva elkezdi megmagyarázni Krueger eredetét. Igaz, már korábban is megjelent a rém édesanyja, de ilyen szintű magyarázkodásba még egyetlen film sem kezdett. Azt hiszem elég csak a Rob Zombie által újraértelmezett Halloweenre vagy a Hannibal Lecter-sorozat koporsószögére, a Hannibal ébredésére gondolni és könnyen belátjuk, hogy ha egy titokzatos figuráról lerántjuk a leplet, akkor már az egész nem ér egy fabatkát sem. Pedig a Rémálom az Elm utcában – Az álomgyermek esetében valami hasonló történik. Megtudjuk, hogy Freddy édesanyját véletlenül bezárták egy hétvégére a bolondok közé, akik egytől egyig megerőszakolták a nőt. Ebből született meg a gyermek, mint 100 elmebeteg közös gyermeke. A filmet csak az újszerű látványvilág menti meg a totális csődtől. Egy szürreális történethez hasonló látványvilág dukál, ami valami olyasmit eredményezett, mintha egy Alejandro Jodorowsky-filmet néznénk; leszámítva a tényt, hogy a bizarr látványvilág itt csak díszlet – viszont annak érdekes.
A nézők sem értékelték sokra ezt az új próbálkozást, sokakat pedig már az előző felvonás eltántorított, így Az álomgyermek elvesztette az előző rész nézőinek több mint felét, majdnem mélypontra juttatva ezzel a szériát. A New Line-nak ki kellett valamit találnia, hogy életben tartsa az aranytojást tojó tyúkját, így egy bátor huszárvágással megoldották a problémát, és ezt írták ki a plakátra: Az utolsó rémálom – Freddy halála. A próbálkozást fél siker koronázta, hiszen sok nézőt sikerült visszaszerezni, de még ezek a számok is messze voltak a fénykortól. Ez nagyban köszönhető annak, hogy már semmi újdonságra nem futotta. Igaz, a történet szerint már nem csak az Elm utca, hanem az egész város elvesztette a fiataljait, így Kruegernek ki kell merészkednie, hogy egy külsős révén folytathassa ámokfutását. De aztán ennyi, a sorozat tényleg kifújt, minden más csak üres sablonokból építkezik.
A gyermektelenségbe majdhogynem beleőrült helyiek által próbál kilátástalan és morbid lenni, de a figurák inkább szánalmasan hatnak, a mindent elborító Freddy-kultusz (a jól ismert versike sorai vannak mindenütt, az üres tanteremnek beszélő történelemtanár Freddy életét tanítja Amerika felfedezése óta stb.) inkább bosszantó. És ezzel még el sem értünk a film csúcspontjához, amit nyugodtan nevezhetünk úgy, hogy a „szappanopera az Elm utcában”, hiszen kiderül, hogy Freddynek gyereke van, akit meg kell találnia, hogy testet ölthessen az élők világában. Ezzel az adalékkal bővült tehát a Rémálom-univerzum, de a közönség torkán már nem nagyon lehetett lenyomni ezt, még a három dimenziós befejezés ellenére sem. Az előző részhez viszonyítva némiképpen nőtt ugyan a mozijegyet vásárlók száma, de a csalódottságot csak a következő epizód siralmas szereplésén lehet lemérni.
A New Line ezután némiképp visszavett a tempóból, legalábbis még sosem telt el 3 év két folytatás között. Az alacsony költségvetés természetesen minden rész esetében sikert generált, de az egyre több negatív visszhang változtatást sürgetett, ráadásul az sem utolsó szempont, hogy egy Freddy halála című epizód után nehéz lenne bármerre is elindulni. Így lépett be újra a képbe Wes Craven, aki egy viszonylag eredeti ötlettel állt elő. Nincs többé Nancy vagy Freddy, csak Robert Englunk és Heather Langenkamp, akik élik hétköznapi életüket. Ám a stúdió mindenképpen fel akarja támasztani Freddyt, már készül is a forgatókönyv és a rém új, számítógéppel vezérelhető karmai. És ahogy kezd kialakulni a történet, úgy tér vissza Krueger… a színészek életébe. Vagyis Craven egyetlen huszárvágással megoldotta mindazt, amit már háromszor próbáltak előtte: kihozta a valóságba hősét, a végeredmény pedig egy film a filmbéli filmről. Sajnos a nézőket nem hatotta meg Craven ötlete és már a 20 milliós bevételt sem érte a film, úgyhogy Freddy Krueger 9 évre lepihent.
Freddy és Jason
A 21. század elején a jó nevű horrorfilmes, Sean S. Cunnigham (Péntek 13) úgy gondolta, az idő már megszépítette az emlékeket, ideje hát feltámasztani Kruegert, de nem ám akárhogyan. Ha már Freddy újra támad, jöjjön vele saját „gyermeke”, Jason is, és hadd lássa a sok rajongó a két legnagyobb horrorikon összecsapását.
A történet egyszerű: Freddyt elfelejtették, amitől gyenge lett. Ezért szüksége van valakire, aki gyilkolni kezd az Elm utca környékén. A helyiek majd azt fogják hinni, hogy ő tért vissza, amitől megerősödik. A kezdő lökést Jasontől várja, aki el is megy a városkába, ám amikor belemelegszik az öldöklésbe, nem akarja abbahagyni, amivel magára vonja Freddy haragját, és elkezdődik a nagy csata.
Cunninghamnek igaza lett: a közönségben csak a szép emlékek maradtak meg, ráadásul nem akadt olyan rajongó, aki ne lett volna kíváncsi erre a harcra. És csodák csodája, megtört a mindkét franchise-t sújtó átok, mert mindenki pozitívan fogadta a Freddy vs. Jasont, ami ugyan nem kecsegtet sok újdonsággal, viszont végig feszes, mozgalmas, kellőképpen véres és még vicces is. Vagyis úgy tűnt, méltó befejezést kap mindkét széria, amíg el nem érte őket az ártó hollywoodi remake- és reboot-mánia. A Péntek 13 már megkapta a maga középszerű újraértelmezését, a Halloween pedig a maga kicsinyes és rossz újrahasznosítását. A Rémálom az Elm utcában újrakezdésére jövő évig kell várni. Az új filmet a videoklipes Samuel Bayer fogja rendezni Michael Bay hátszelével és egy új Freddy Kruegerrel (Jackie Earl Haley). Majd meglátjuk, de addig is – biztos, ami biztos – nézzük újra még egyszer a klasszikus sorozatot.
