Az idei TIFF egyik leginkább nagydobra vert kezdeményezése valószínűleg az úgynevezett Amatőr Filmüzem (Uzina filmelor de amatori, Home Movie Factory). Maga Michel Gondry, a projekt ötletgazdája nyitotta meg a TIFF kezdőnapján a ministúdiót. Ott voltunk.
Michel Gondry neve a kilencvenes években egyet jelentett a különös hangulat- és látványvilággal megspékelt Björk-videóklipekkel, az ezredforduló után azonban egyre inkább a nagyjátékfilmek készítése felé vette az irányt. Máig legközismertebb filmje, az Egy makulátlan elme örök ragyogása mindössze második rendezése volt, de rögtön egy Oscar-szobrocskával gazdagodott általa. Gondry pályáját a továbbiakban az teszi üdítően kiismerhetetlenné, hogy mindig olyan műfajválasztással és történettel rukkol elő, amire nem igazán lehetet számítani. A makulátlan sci-fi románctól, a vígjátéktól (Tekerd vissza, haver!), a fantasy/szuperhősfilm műfaján (Zöld Darázs) át egészen a szürrealista regényadaptációig (Tajtékos napok) Gondry mindig egy lépéssel azok előtt jár, akik megpróbálnák bármiféle skatulyába beszuszakolni őt.
2008 tájékán a rendező újabb meglepő fordulatot vett, hiszen ebben az évben indította útjára a Home Movie Factory projektet, egy olyan kiállítást, mely egyszerre egy háromórás interaktív workshop színtere is. A kiállítás arra ad lehetőséget, hogy a látogatók csapatot alkotva fejest ugorjanak a filmkészítésbe, mindehhez pedig adott a felszerelés, a legapróbb részletekig felépített díszletek és rengeteg kellék, jelmez. A Home Movie Factory az utóbbi évtizedben bejárta a világot, turistásan kipipálva Párizst, New Yorkot, Tokyót vagy éppen Johannesburgot.
2019-ben a TIFF és a Francia Intézet gondozásában a Home Movie Factory végre Kolozsváron is debütált. Csodával határos módon a kiállítás megnyitóját nem mosta el az eső, sőt: jóleső napsütéssel ajándékozta meg a résztvevőket. A kiállítás otthona a CREIC (Centrul Regional de Excelență pentru Industrii Creative), ami Kolozsvár külvárosában, az indusztriális zónában található. Bár a CREIC távol esik a városközpont nyüzsgésétől, csinos kilátással kompenzál, ahol a szem végigpásztázhat a zöldellő domokon és völgyeken. A környezet dekorációjához pedig nem keveset adott a tudat, hogy az elegáns minimalizmussal, üvegfalakkal felépített vállalati irodaházak hangulatát bégető bárányok és füvön elterülő pásztoraik tették megmosolyogtatóan balkánivá.
A megnyitón Michel Gondry mellett Tudor Giurgiu, a TIFF elnöke szintén jelen volt és beszédiekben mindketten kiemelték, hogy a Home Movie Factory lehetőséget nyújt az olyan tehetségeknek, akiknek máskülönben nem lenne alkalmuk ilyen technikai háttérrel dolgozni. Ugyanakkor a kiállítás célközönsége egyáltalán nem merül ki a specifikusan film iránt érdeklődők körében, mivel ahogyan Gondry megjegyezte: a filmkészítés a szórakozás egyik formája is és a kapu így mindenki előtt nyitva áll. A megnyitó ceremónia után a szervezők Gondry kíséretében körbevezették a hatalmas tömeget, felfedve a kialakított stúdió különböző állomásait a filmötletek kitalálásától egészen a forgatási helyszínekig.
A történetmondás végtelen variációit szemléltetendő, érkezésünkkor már egy nulladik csapat forgatásába csöppentünk bele. Gondry szembetűnő szellemi hozzájárulása, hogy kialakított egy könnyen követhető munkamenetet a csoportok számára, ahol elengedhetetlen elv a demokratikus együttműködés a csapatokon belül, például a munkaleírás felhívja a figyelmet arra, hogy minden tag ötletét papírra kell vetni. A filmkészítők idejük első felében kitalálják a mű címét, megegyeznek a műfajban, közösen megírnak egy szinopszist, majd felvázolják a történet fontosabb pontjait. Maga a forgatás a történet kronológiai sorrendjét követve egy apró „házikamerával” zajlik, amely egyszerre vesz képet és hangot. A vágás pedig nemes egyszerűséggel pause-record módszerrel, a forgatással szimultán készül el. A forgatást követően a résztvevőknek levetítik a filmet, amit emlékként DVD-n el is vihetnek magukkal.
Ami a bravúros díszleteket illeti, Gondry helyszínei között vannak közterületek (teraszos kávézó, horrorjeleneteket eszünkbe juttató sötét folyosó, bank, night club), privát terek (konyha, hálószoba, egy festő otthonos stúdiója) és olyan terek, amelyek az utazásra apellálnak (vonatfülke, autó). Vitathatatlan, hogy a díszlet egyik legfrappánsabb komponense egy régi Dacia, aminek fotózásával nem bírtak betelni a látogatók. Az autóban ülve tovább fokozódott az utazás illuziója, mivel a kocsi mögötti fehér vászonra Románia különböző utai voltak kivetítve, mindez a hollywoodi aranykor autós jeleneteinek képi világát hozva vissza. Gondry szellemesen reflektált arra, hogy bár a Dacia jellegzetesen egy, az országhoz kapcsolódó védjegy, „náluk” Franciaországban a márka felettébb híres volt annó a hetvenes években. A Dacián kívül a lokális jelleg megjelenik az Electric Castle hatalmas monogramjában, aminél ősi hagyomány szerint a fesztivállakók szoktak fotózkodni, de voltak még hazai ételeket majszoló fickók is a konyha díszletében.
A Home Movie Factory teljes koncepciója tulajdonképpen Gondry 2008-as Tekerd vissza, haver! (Be Kind Rewind) filmjében gyökerezik, ahol két, videótékában dolgozó jóbarát egy abszurd baleset következtében arra kényszerül, hogy tucatszámra újraforgassa a világ legismertebb kultfilmjeit. Erre burkolt utalás a kiállítás legelső tere, a Videoclub Rewind, ami kortárs és klasszikus filmek tárháza. Ahogyan Gondry filmjének, úgy a Home Movie Factorynak is az a lényege, hogy a filmkedvelők megtapasztalhassák a filmkészítés szabadságát, a csak itt, csak most alkotás bizsergető izgalmát.
A Home Movie Factory (Uzina Filmelor de Amatori) május 31-június 31 között a CREIC-ben fogadja a filmkészítésre éhező látogatókat. A belépés kortól és foglalkozástól függetlenül díjtalan, mindössze egy előzetes regisztráció szükséges.
