„Ennek a munkának talán a legnehezebb része a csapattagok kiválasztása. Van egy keret, amit ugyebár nem lehet átlépni. A jelentkezések alapján végül hét személyt választottam ki, akiknek a munkáját többnyire már ismertem. Arra emlékszem, hogy nagyon gyorsan döntöttem.”
Szempont volt-e, hogy a színészek rendelkezzenek filmes tapasztalattal?
Az egyik szempont az volt, hogy ha az illető még nem vett részt ebben a táborban, akkor most lehetőséget kapjon. Tamás (Szabó Tamás) az egyedüli, aki tavaly is táborozott. Az történt, hogy fiúkból nagyon rosszul álltunk, kevesen jelentkeztek. Utólag jöttem rá, hogy olyan szempont is közrejátszott – ami akkor még nem volt tudatos – hogy a színészeknek legyen valamilyen zenés vagy táncos múltjuk. Minden színész szakmai előélete összefügg valahogyan a muzikalitással. Eredetileg azzal az elhatározással jöttem, hogy erre fogok koncentrálni a forgatások előtti pár napban, azt szerettem volna, ha ezt a vonalat viszik itt tovább, később ez megváltozott, jött egy másik ötlet.
Miért nem használták ki ezt a szakmai tudást a rendezők?
Szerintem az a tábor egyik gyenge pontja, hogy nagyon elkülönülten dolgoznak a csoportok, nincs egymás munkájába betekintés. Szerintem a rendezők már egy kész forgatókönyvvel jöttek, függetlenül attól, hogy kik lesznek a színészek. Én úgy értesültem, hogy ezeket a terveket szinte egytől egyig elvetették különböző okokból. Ezután a rendezőknek volt két napjuk, hogy egy új témát dolgozzanak ki. Valószínűleg arra már nem jutott energiájuk, hogy a színészekkel elmélyültebben együtt dolgozzanak. Én abban hiszek, hogy ha már itt vagyunk, a színészekből építkezve nagyon szép dolgokat lehetett volna teremteni. Idén sajnos ez volt a helyzet... Lehet, hogy nincs eléggé tudatosan felülvigyázva az, hogy a tábor valóban közös alkotótábor legyen. Így egy kicsit olyan érzésem van, hogy ez a néhány együtt töltött nap a rendezők alkotótábora, amiben ott van a többi csoport munkája is. Az egész közös munkára igaz, hogy túlságosan rendezőcentrikus.
Tavaly is voltál. Ahhoz képest mennyire dolgoztatok másképp?
Teljesen másképp dolgoztunk. Tavaly is három napom volt arra, hogy külön foglalkozzam a színészekkel, viszont akkor egy közös játékkal kezdtük az egész tábort. Másfél nap arra ment rá, hogy tartottunk egy „csendszünetet”. A játék szabályai szerint reggeltől másnap délig nem volt szabad megszólalni. Nagyon izgalmas volt. Kivonultunk a hegyre, és abban a némaságban hihetetlenül gyorsan összekovácsolódott a társaság. Előtte mondtam nekik, hogy mindenki gondolkozzon egy találkozás-történeten, és a játék után ezekkel a történetekkel dolgoztunk. Arra voltunk kíváncsiak, hogy hogyan és milyen szituációkban lehet ezeket a találkozásokat elmondani. Ezután következtek a forgatások, majd a tábor végén a korábbi történetekből egy előadást dobtunk össze. Kicsit elvittük, kicsit megspékeltük. Az előadás alatt kamerák követték a színészek mozgását. Nagyon érdekes volt. Volt egy vászon elől, és volt egy vászon hátul. Elől láttuk totálban az előadást, hátul pedig premierben az apró részleteket.
Az idén egy egészen más szándékkal jöttem. Az volt a célom, hogy tánc- és zenegyakorlatokon, etűdökön dolgozzunk. Gesztusokra voltam kíváncsi, etűdöket akartam látni mozgásban. Egy állapotot nem megélni szerettem volna, hanem gesztust találni rá. Folyamatosan hangoztatom, hogy a magyar filmgyártásban nagyon kevesen használják a színészt, a szó igazi értelmében. A filmrendezők túlságosan lecsupaszított eszköztárral dolgoznak. Egy nagy gesztus is lehet őszinte. Ne csak az állapotra legyen kíváncsi a rendező, hanem a színész valódi tudására, arra, hogy hogyan tudja megteremteni az állapotot. Erre általában nincs idő, pedig ezek az igazán izgalmas dolgok a mi munkánkban. Na és ezekkel a tervekkel jöttem én ide.
Az első stábnál, az első napokban szóba jött a casting. A színész nap mint nap ki van téve ennek a megalázott helyzetnek, vásárra kell vinnie a saját bőrét, az érzéseit. Borzalmas állapot (nevet), mikor nincs keresgélés. Maga a színészi munka hiányzik, és így ki vagy szolgáltatva. Kérdeznek, és te válaszolsz, erre a helyzetre nincs felkészítés. Így hát, én azt találtam ki, hogy a tábori munka során alkalmazkodjunk ehhez a szituációhoz. Dolgozzunk a castinggal, és azon gondolkozzunk, hogy milyen szempontok merülnek fel ilyenkor. Azt beszéltük meg, hogy hogyan kell eladni magad ebben a szituációban, hogyan kell felöltözni. Ezzel szemben hogyan kell a gátlásokat levetkőzni, vagy éppen megmutatni és felvállalni, mert a castingra sablon nincs, minden rendező más és más szempontok alapján választ színészt. Ezt a fajta közös munkát felvettünk kamerával, és a visszanézett anyagból rengeteget tanultak a színészek. Ezután jött az ötlet, hogy ezekből a felvételekből csináljunk egy rövidfilmet, amit be tudunk mutatni a táborban. Azt szerettük volna, ha más is látja, hogy ebben a helyzetben lenni milyen kegyetlen dolog. Ezúttal nagyon mély dolgok jöttek elő a szereplőválogatás során, ezért muszáj volt egy kicsit a reklámszakmára áttérni, hogy oldjuk egy kissé a hangulatot.
Milyen volt a forgatókönyvírókkal és a rendezőkkel együtt dolgozni?
Ami megint premier volt, hogy behívtuk a rendezőket, és számukra is csináltunk egy castingot. Meglepetésként a szereplőválogatás végén beültettük őket is egy castingra, hadd érezzék át (nevet). A rendezők mindig a másik oldalról tapasztalják meg ezt a szituációt, és persze úgy nagyon kényelmes. Ebben a kis játékban a rendezők nagyon kínos pillanatokat éltek meg.
A tábor struktúrája szerint az első két napon színészi gyakorlatok voltak, utána került sor a forgatásokra. Ez mennyire volt mélyvíz a színészek számára?
A forgatás mindenkinek mélyvíz volt. Nagy hiányosságnak tartom, hogy a színészek még az utómunkákba sem tudnak belenézni. Nagyon tanulságos lehet egy színésznek a vágó munkáját figyelni, csendben, nem szólva bele a film kialakításába, hiszen az a rendező és az operatőr munkája. Rengeteget lehet tanulni egy vágás megfigyelése alatt. Például, hogy mi miért jó, miért hiteles, vagy esetleg mi miért nem működik? Annak viszont nagyon örvendek, hogy mindenki belekóstolhatott a forgatásokba, még ha jóllakásnak ezt nem is lehet nevezni. Nagyon erős színészi gárda gyűlt most össze, csapatként is nagyon összeforrtunk. Reméljük, hogy látszani fog ez az összetartás az etűdön, amin dolgozunk.
Hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a tábort a színészek szempontjából? A színészek saját bevallásuk szerint a forgatás minden fázisába betekintést szerettek volna nyerni. A forgatásokon nemcsak színészként, hanem egyéb feladatok ellátásában is – szükség szerint akár szkriptesként, világítóként – szívesen részt vettek volna, hogy ezzel is több filmes tapasztalathoz juthassanak.
Aki itt van, az tényleg betekintést akar nyerni a filmes szakmába. Fontos a visszajelzés, ez nem olyan, mint a színház, ahol egyből látod a reakciókat. Ez az, ami itt hiányzik, a visszajelzés. Forgatásokon meg aztán főleg nincs idő semmi ilyesmire. A rendezőknek sincs meg a tapasztalatuk, ők is nagyon gyerekcipőben járnak még abból a szempontból, hogy hogyan kommunikáljanak a színésszel. Így sajnos egy fajta görccsel járnak ezek a forgatások.
Pedig a tábor a kísérletezés terepe lehetne…
Valamiért túl nagy tétje van itt a filmeknek, vagyis a végső produktumnak.
A forgatásokon csak színészként vettél részt?
Igyekeztem minden forgatásra elmenni csupán nézőként. Én csak akkor szólok, ha nagy gáz van. Emellett sajnos be kellett ugrani egy-egy filmbe, pedig szabály, hogy osztályvezető tanár nem szerepelhet a kisfilmekben. Amikor felkértek, mondtam is ezt, de aztán bevállaltam. (nevet)
Nem árulsz el valamit a készülő etűdről?
Csak annyit, hogy egy háromdimenziós filmen dolgozunk, sőt a negyedik dimenzió is megjelenik majd a végén.