Avagy mire táncol Hollywood? Avagy mire táncol Hollywood?

Meglepetések és klisék

Avagy mire táncol Hollywood?

Valljuk be, hadilábon állunk a filmzenével. Ha álmunkból verne fel a kultúrkommandó, nem biztos, hogy fejből elfütyülnénk a Rettenthetetlen vagy a Gladiátor zenéjét. Mintha a filmslágerek taktusai utcahossznyi hátránnyal indulnának a képekkel szemben. Időnként megveszünk egy-egy soundtracket, hogy lelkiismeretünket csillapítsuk valahogy, de azon túl csak a süket semmi. És akad néhány vakmerő, aki kapásból rávágja: Vangelis, James Horner, Hans Zimmer.

Tegyük hozzá mindjárt az elején: a helyzet azért nem reménytelen. Nem is lehet, ha például a Titanic soundtrackjéből 36 millió eladott példányt regisztráltak. Persze miért épp ez maradt volna ki a film körüli globális hisztériából? James Horner és a Titanic hajókürtjeként becézett Celin Dion tette a dolgát: érzelmes, fülbemászó, könnyed slágerzenét nyomtak a tragédiától fénylő képek mögé, mely meg is termelte a maga Oscarjait. De van, akinek a történet jóval korábban kezdődik, talán John Williams győzedelmes fúvósaival, amelyek mindmáig felidézhetően vezették be a világraszóló űrmesét, a Star Wars-t. A Mesternek a befutott taktusok egy nem mindennapi karrier kezdetét is jelezték, hiszen később olyan klasszikusoknál bábáskodhatott, mint a Superman, az Indiana Jones-trilógia, Reszkessetek betörők, Jurassic Parc vagy a Ryan közlegény megmentése. Persze ezek már nem szóltak akkorát, kivéve talán az Oscarig fejlődő Schindler listáját, de Hollywoodban ez nem is mindig fontos. Elég ha száz munkából egy-kettő megragad, a többi tisztességes iparosmunka, futószalag nyolctól nyolcig.

A filmzene többnyire a jól átgondolt reklámhadjárat része. Egy-egy nagyobb produkciónak ugyanis kötelező megnyernie vagy a jól jegyzett mesteremberek valamelyikét (akció esetén talán Hans Zimmer, romantika esetén James Horner, rajzfilm Alan Menken stb.) vagy egy épp felkapott sztárzenészt. A tét ugyanis nem kevés: egy jól komponált betétdal, illetve a kötelező videoklip a film kötelező jeleneteivel megspékelve már azelőtt eladhatja a filmet, mielőtt még a mozitermekbe kerülne. Esetleg egy gyenge kezdésnek adhat dollármilliókban számolható lendületet. Az árukapcsolás mindkét félnek kifizetődő: a zenészt a film sikere, a filmet pedig a zene sikere terelgetheti biztos révbe. Sőt, a filmvászonnal addig csak kacérkodó sztárzenész akár a film egyik „szereplőjévé” is válhat arra a néhány percre, hiszen a klipben finoman összemosódnak a határok. Robbie Williams Queen-feldolgozása már azelőtt pergett a mozikban, mielőtt a Knight's Tale plakátjai megjelentek volna természetesen „korhű” jelmezekben. Liv Tyler az Armageddon csöpögős betétdaláért cserébe néhány pillanatra belophatta magát a világmegmentés körüli cécóba. Az megint más kérdés, hogy a film buktája után egy emberként szégyellte magát az Aerosmith legénysége, hogy engedték magukat rábeszélni.

Már nem is tudni, melyik volt hamarabb Bryan Adams sikerdala (Everything I Do, I Do it for You) vagy maga a film (Robin Hood). A Terminator második részét alig lehet elképzelni a film idejében húzó bandaként számon tartott Guns 'n Roses dübörgős slágere nélkül, a You Could Be Mine nélkül. A klipben a filmrészletek mellett még maga Arnie is feltűnik, amint a Guns 'n Roses koncertjén teljesíti legújabb küldetését. Talán nem is kell jobb példa a jó üzlet reményében létrejövő „összefonódásokra”. Ilyenkor nem csak a soundtrack jelent bombaüzletet, de felbukkantak a már a „film által inspirált” slágergyűjtemények is, mely további bevételforrásokat jelent.

Egy-egy sikerfilm képes nagynevű szólistákat is összeboronálni: a Halálos fegyver harmadik része betétdalának érdekében Sting és Eric Clapton állt össze, hogy egy unplugged-ízű, blues-os dalt rittyentsenek a megkapó főcím alá, a csodálatos It's probably me-t. A három testőr legfrissebb feldolgozása pedig Stinget, Rod Stewartot és Bryan Adamset terelte össze a tuti siker érdekében, azonban a szirupos dal ebben az esetben nem segített (One For All, All For Love). Könnyen megtörténhet, hogy néha egy-egy népszerű zenekar zenéje visz el egy-egy filmet. A Queen dalai nélkül egész biztosan nem vált volna slágerfilmmé a Hegylakó, hiszen olyan slágerek „reklámozták” a rádiókban és zenés csatornákon, mint a Princes of the Universe vagy a Who Wants To Live Forever.

A folytatásra aspiráló filmek idejében igyekeznek könnyen beazonosítható kísérőzenére szert tenni, amely mintegy védjegyként követi őket. Így tett a Mission Impossible is, amely a tévésorozat főcímének zenéjét turbózta fel a fél U2 legénységgel. Hasonló elv alapján működik a James Bond-sorozat is, annyi különbséggel, hogy a klasszikus John Barry főtémát időnként aktualizálják (vagy teljesen elfelejtik, mint a Goldeneye esetén), új irányzatok menő taktusaival frissítik fel. Mint ahogy az sem mindegy, hogy melyik sztár énekli el a főcímdalt. A kilencvenes években ebben a megtiszteltetésben Tina Turner (Bono és The Edge szerzeményét), Sherryl Crowe és a Garbage részesülhetett, akik cserében szintén videoklipet forgathattak a 007 filmrészleteivel. Ugyanígy válhat slágerré egy-egy jobb tévésorozat zenéje is. A Twin Peaks zenéje jóval nagyobb népszerűségre tett szert, mint a sorozat maga, de az X-akták rejtélyes, sejtelmes zenéje sem maradt a várakozások alatt. A legnagyobb sikert azonban egy bizonyos Vonda Shepard könyvelhette el, aki szinte a teljes névtelenségből lépett elő az Ally McBeal sikere révén. A három kazettányi válogatás az eladási listák tetejét ostromolta, köszönhetően annak is, hogy a sorozat önálló részként, már-már külön „szereplőként” vonultatta fel a betétdalokat. Ugyanez történt LeAnn Rimes mélyzuhanásba kezdett karrierjével, amíg a Sakáltanya kölcsön nem vette néhány dalát. A Can't Fight the Moonlight viszont így újra a csúcsra repülhetett, s a tinilányok a lemezt is elkapkodták. Az sem véletlen, ha a sikerzenészek egy-egy ismeretterjesztő sorozat teljes zenei anyagát vállalják el, majd adják ki külön albumként (Sting, Peter Gabriel).

A kilencvenes években azonban a tuti sikert a rajzfilmek jelentették. Az 1949-ben született Alan Menken nem kevesebb mint nyolc szobrocskát gyűjthetett be a számtalan nevezés mellett. 1992-ben például a mindenki által befutónak tippelt Bodyguard (Több mint testőr) betétdalai elől vitte el a pálmát. A kilencvenes évek közepére olyannyira hálás feladattá vált a Disney-filmek zenéjének komponálása, hogy Elton John és Phil Collins (korábban Oscar a Two Hearts betétdalért) is egy-egy albumnyi anyagot írt Az Oroszlánkirály és a Tarzan „mögé”. A kilencvenes évek zenés Oscarjai között csak egyetlen magyar vonatkozásút találunk. Gabriel Yared Az angol beteghez a Muzsikás együttes Szerelem, szerelem című dalát és Sebestyén Márta hangját „használta" fel főtémaként. Indoklásában többek között az is szerepelt, hogy a dal első hallásra úgy hangzott, mintha arabul szólt volna.

A nagyiparosok közül az akciófilmekre specializálódott Hans Zimmer mintegy 95 filmnek komponált zenét az utóbbi két évtizedben. Ezek közül a legmaradandóbb talán az Esőemberhez írt munka, amely finom ritmusaival és a főtéma fülbemászó taktusaival a nevezésig vitte. (Zimmer többek között a Gladiátor, a Lesz még így se!, a Hannibál, a Pearl Harbor és a Mission Impossible zenéjéért felelős). Az önmagát variáló James Horner öt nevezésig vitte, és mintegy 122 filmnek szerezte a zenéjét. Többek között az Ellenség a kapuknál, A Grincs, Viharzóna, Apolló 13, Rettenthetetlen, A bolygó neve: halál. Az 1929-ben született Jerry Goldsmith Hollywood rutinkirálya (Oscar-díjat az 1976-ban készült Ómen kapcsán kapott) csuklóból képes bármilyen produkcióhoz megfelelő kísérőzenét rittyenteni. 254 megbízása közül az Árnyék nélkül, Szigorúan bizalmas, Az átok, A múmia és az Elemi ösztönt említhetjük. Semmiképp sem maradhat ki a spagetti-western óriása, Ennio Morricone (Volt egyszer egy vadnyugat, Egy marék dollárért), aki viszont csak egy nevezésig vitte, méghozzá az Aki legyőzte Al Caponét című filmmel.

Van, amikor a zene kifejezetten hátrányos lehet, még akkor is, ha úgymond nagyon körültekintően jártak el a producerek. Mostanság divat, hogy a régi korokat felelevenítő filmekhez nem korhű dallamokat kapcsolnak, mint ahogy ezt eddig, főként az irodalmi művek filmes adaptációjánál megszokhattuk. De ugyanilyen jól nevelten mondja fel a leckét a Forrest Gump is, mikor is a film által felidézett fontosabb eseményekhez a megfelelő slágereket ragasztják. A Knight's Tale viszont a Queen ősslágerét felhasználó főcímével alaposan mellélőtt. Ugyanis a középkori lovagi tornákat idézni próbáló képek és a We Will Rock You taktusaira tapsoló „tömeg” látványa sehogy sem passzol, az ellentmondás minduntalan „felébreszti” a nézőt: nem a cselekmény idejében jár, hanem valamilyen korokat átívelő katyvaszban. Ugyanezt súlyosbítja a szintén jelenkori zenére koreografált középkori táncjelenet is. Az alkotókat talán a Doktor Zsiványok (Plunkett and Madeane) példája motiválhatta, ott ugyanis a 18. századot megjelenítő erőteljes képeknek különös hangsúlyt és lendületet adott a techno és a dance elemeit is feldolgozó modern zene. Ott viszont a képek hitelét pillanatig sem kérdőjelezte meg a tolakodó zene.

A klisékkel dolgozó Hollywood azonban többnyire nem tartogat efféle „meglepetéseket”. Már a néhány mondatos szinopszis után borítékolni lehet, hogy egy-egy soundtrackre milyen stílus és milyen előadó férhet fel. Csak néhány kiragadott példa. A Mátrix futurisztikus akciótörténete nyilván vonzotta a legújabb irányzatokban dübörgő zenekarokat Marilyn Mansontól a Rammsteinig. A Fenomén soundtrackje amolyan izgalmas blues-os találkozó lett (Clapton, J. J. Cale, Taj Mahal stb.), mely keserédesek valószínűleg a mondanivaló mélységét húzzák alá. Külön tanulmányt igényelnének Tarantino válogatásai, melyekkel filmjének sötét humorát domborítja ki. Ugyanígy ki lehet sakkozni, milyen válogatások születhetnek tinikomédia, horror vagy latino-szerelmi románc esetén. Egy biztos: a Flashdance és a Dirty Dancing napja, ha csak átmenetileg is, de leáldozott. Amikor egy-egy sikerfilm zenéje egész generációkat bolondított, és divathullámot indított el. A mostani milliók mögött már nincs efféle „konszenzus”, legfeljebb pillanatnyi hóbortok diktálnak.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Kapcsolódó filmek

  • Sakáltanya

    Színes vígjáték, filmdráma, zenés, romantikus, 100 perc, 2000

    Rendező: David McNally

  • Gladiátor

    Színes akciófilm, kalandfilm, filmdráma, történelmi, 155 perc, 2000

    Rendező: Ridley Scott

  • Titanic

    Színes filmdráma, romantikus, 194 perc, 1997

    Rendező: James Cameron

  • Terminátor 2. – Az ítélet napja

    Színes akciófilm, sci-fi, thriller, 137 perc, 1991

    Rendező: James Cameron

  • Az angol beteg

    Színes filmdráma, háborús, romantikus, 162 perc, 1996

    Rendező: Anthony Minghella

  • Hannibal

    Színes bűnügyi, thriller, 131 perc, 2001

    Rendező: Ridley Scott

  • Egy maréknyi dollárért

    Színes akciófilm, western, 99 perc, 1964

    Rendező: Sergio Leone

  • Volt egyszer egy Vadnyugat

    Színes western, 165 perc, 1968

    Rendező: Sergio Leone

  • Schindler listája

    Színes és fekete-fehér életrajzi, filmdráma, történelmi, háborús, 195 perc, 1993

    Rendező: Steven Spielberg

  • Ryan közlegény megmentése

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, 169 perc, 1998

    Rendező: Steven Spielberg

  • Pearl Harbor - Égi háború

    Színes akciófilm, filmdráma, háborús, romantikus, 183 perc, 2001

    Rendező: Michael Bay

  • Esőember

    Színes filmdráma, 133 perc, 1988

    Rendező: Barry Levinson

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • A szomorúság háromszöge

    Színes filmdráma, 147 perc, 2021

    Rendező: Ruben Östlund

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg