Nyakigláb barbie-k a démonok ellen – Chris Appelhans, Maggie Kang: KPop Demon Hunters / K-pop démonvadászok

2026. február 27. – írta Buzogány Klára

Tavaly nyáron került fel a Netflixre, nagyobb csinnadratta nélkül, mégis egy-kettőre a streamer egyik legnézettebb filmjévé vált. Azóta elhalmozták díjakkal, két Oscarra jelölték, múlt hétvégén elvitte a legjobb filmnek járó Annie-t: a K-pop démonvadászok kétségtelenül az elmúlt év egyik legsikeresebb animációs filmje, (kis)kamasz célközönségét nyilvánvalóan elérte, mégis erősen kételkedünk abban, hogy maradandó értéket teremtett volna.

Nagyon jó, amikor a film belső hangját megszólaltatja valami – Beszélgetés Alpár Balázs filmzeneszerzővel

2026. február 25. – írta Kisházy Eszter

Hogyan lesz az övcsat zörgéséből zene? Milyen a sárga csikók ritmusa? Mi a tökéletes rendezői instrukció a filmzenére vonatkozóan? Alpár Balázs zeneszerzővel ezekről és sok másról beszélgettünk.

Ceaușescu Killed the Video Star – A romániai magyar videóklip rövid története

2022. december 19. – írta Lakatos Mihály

A videóklipről mint önálló mozgóképes formátumról viszonylag kevés szó esik a romániai magyar popkultúra kontextusában*, még annak ellenére is, hogy a szocializmusban és a rendszerváltást követő időszakban egyaránt hangsúlyos szerepet kapott a könnyűzenei termékek gyártásában, terjesztésében és népszerűsítésében.

Ötfilmes podcast – Hatodik epizód: John Carpenter-filmzenék

2022. október 23. – írta a szerk.

Közeleg a Halloween, úgyhogy beraktuk a Halloween-filmzenét és más klasszikusokat.

A legnagyobb díva – Barbra Streisand-portré

2022. április 24. – írta Rácz Viktória

Barbra Streisand maga a két lábon járó ellentmondás. Akit először túl csúnyának gondolt Hollywood ahhoz, hogy főszerepet kaphasson, később az álomgyár egyik legtündöklőbb sztárjává és divatikonjává vált.

„Óriásit változtat a képek sebességén a zene” – Interjú Másik Jánossal

2021. október 19. – írta Zsizsmann Erika

Az Európa Kiadó, a Trabant és a Balaton zenésze, Cseh Tamás alkotótársa, a legendás magyar billentyűs és zeneszerző Másik János a Filmtettfeszt vendége volt, ahová „szívdobbanásra” működő kultfilmjét kísérte el.

„Tízezer kilométerre kellett elmenned, hogy közel kerülj hozzám” – Hajdú Eszter: Barta Tamás – Siess haza, vár a mama

2021. február 16. – írta Papp Attila Zsolt

A Barta Tamásról szóló dokumentumfilm kicsit olyanra sikerült, mint a legendás magyar rockgitáros karrierje: nagyon jól indult, hatalmas potenciál rejlett benne, mégis kiaknázatlan lehetőség maradt a végére.

Nyolc közepesen könnyű darab – Jack Thorne: The Eddy

2020. október 21. – írta Incze Kata

Filmes körökben nem újdonság azt hallani, hogy a Netflixnél a mennyiség gyakran a minőség rovására megy. Azt már kevesebbszer hangsúlyozza a cinefil közönség, hogy a világ legnagyobb streamingszolgáltatója hány elismert (de nem feltétlen fősodorbeli) rendezőnek ad lehetőséget, hogy sorozat vagy nagyjátékfilm formájában ismerje meg őket a laptop-, vagy jobb esetben tévéképernyőn streamelő néző. Alfonso Cuarón, Charlie Kaufman és Noah Baumbach filmjei után a Damien Chazelle neve által fémjelzett The Eddy című sorozat is jó példája a Netflix „nagylelkűségének”: a jazztől dübörgő nyolcrészes történet ugyanis hibái ellenére is egy valóságos igazgyöngy a szalagra gyártott, tét nélküli sorozatok tengerében.

Pop, pasik, satöbbi – Sarah Kucserka, Veronica West: High Fidelity

2020. május 30. – írta Galaczi Zsófia

Nick Hornby kultikus regényét húsz évvel ezelőtt már egy szintén kultikussá vált film formájában is megismerhette a nagyközönség, jó szívvel ajánlva azt férfiaknak-nőknek vegyesen, de azért mégiscsak egyértelműen férfi szemszögből ábrázolva, amire a magyar cím (Pop, csajok, satöbbi) csak ráerősített. Vajon mozgóképes szentségtörés-e egy ilyen alapanyaghoz hozzányúlni s még inkább: „nőiesíteni” azt? Az érzékeny periódusban akár egyetlen hétvége alatt is gyomorrontás nélkül fogyasztható High Fidelity szakítós toplistája mikor máskor, mint Valentin-napon debütált a Hulun.

Bálványimádás japán módra – Kyoko Miyake: Tokyo Idols

2020. április 10. – írta Galaczi Zsófia

Bármiféle rosszindulat nélkül: a japánok furák, ezt eddig is tudtuk, de nyugati szemmel nézve a J-pop és a hozzá kapcsolódó idolkultúra egy extrán bizarr szociokulturális jelenség. A megelevenedett anime-figuraként éneklő-táncoló, nemritkán kiskorú, tizen-huszonéves „idolok” hatalmas kultusznak örvendenek a mai Japánban, mindenekelőtt a magányos, alacsony önértékelésű, megfeneklett életű férfiak körében. A Tokyo Idols izgalmas és kínos társadalmi lelet fiatal lányok és középkorú férfiak furcsa belső szabályokkal ritualizált kapcsolatáról, ami nem mellesleg óriási biznisz.