Nemcsak mozog, halljuk is – Az animációs film és a hang viszonyáról

2007. szeptember 15. – írta Varga Zoltán

Az animációs film és a hang viszonyát vizsgálni két szempontból is termékeny, ugyanakkor komoly kihívás elé állítja az arra vállalkozókat: ugyanis sem az animációs film, sem a filmhang nem kapta meg ezidáig azt az elméleti figyelmet, tanulmányozást, tudományos kutatást, amit egyrészt megérdemelt volna, másrészt pedig amit a film vizuális rétege, illetőleg élőszereplős változatai (játék- és dokumentumfilmek) már sokkal inkább megkaptak.

Legombolyított pamutgomolyag – Interjú Darvas Ferenc zeneszerzővel, zongoristával

2007. szeptember 15. – írta Zágoni Bálint

Elkésett operettszerzőnek vallja magát egy olyan korban, amikor az operett már rég kiment a divatból. A színházi előadásokon kívül számos film és rádiójáték zenéjét szerezte, emellett zongorázás közben négyjegyű számokat szoroz össze fejben. Beszélgetésünk témája egy rég kihalt „mesterség”, a némafilmeket kísérő zongoristák munkája volt.

A látható főszólam – Interjú Szemző Tiborral

2007. szeptember 15. – írta Libor Anita

Szemző Tibor zeneszerző, filmrendező. Az élet vendége: Csoma-legendárium című nagyjátékfilmjével egyebek közt elnyerte a 37. Magyar Filmszemle rendezői látvány díját, a hagyományokat tisztelő és megújító, egyéni látványvilág megteremtésért. Az útkereső-kísérletező művész munkáiban összekapcsolódnak a különböző médiák. A Filmtett elsősorban a filmhangról kérdezte, de sok minden más is szóba került a jéghegy csúcsától a horgászaton át egészen Kunderáig.

Klip is, meg nem is – Kliprendezők és játékfilmjeik

2004. november 15. – írta Kovács Marcell

Az amatőr videónak vagy áruházi kamera felvételének látszó szürke, szemcsés képeken egy szedett-vedett tánccsoport tagjai ügyetlenül, de megkapó igyekezettel követik hisztérikus mozgású vezetőjük zavaros mozdulatait. Kört alkotva, széles gesztusokkal járják vicces táncukat a szilaj, de dallamos zenére, egy-két ütemmel mindig elmaradva a ritmustól. A helyszín egy bevásárlóközpont lehet, közönyös járókelők jönnek-mennek, nem hozza lázba őket a produkció – akár avantgárd istentisztelet zajlik, akár elszánt állatvédők mutatják be fókavadászat-ellenes koreográfiájukat.

„A zene nem zene, a szöveg nem szöveg” – Új narrativitás a Balázs Béla Stúdió kísérleti filmjeiben

2001. november 15. – írta Győri Zsolt

A történetmentesség fogalma – amennyiben történeten a világot sajátos és analitikus fikciós stratégiákkal megközelítő „eseményt” értünk – összeegyeztethetetlen a mozgóképpel. A filmmédium maga az a fikciós stratégia, mely a világról való gondolkodás új módszereit, formai-technikai perspektíváit megteremti, ez által egy vizuális alapokon szerveződő világot és a fikcionalitás új korszakát fedezi fel.

Ez alá még zene jön! – Beszélgetés Báron Györggyel, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanárával a hangosfilmről és a filmzenéről

2001. október 15. – írta Zágoni Balázs

A hang megjelenésével a filmek képi világa „visszafejlődött", primitívebb lett, hiszen a film készítői ettől kezdődően egyszerűen szóban elmondatták azokat a dolgokat, amelyeket lusták voltak megcsinálni, vagy nem volt érdemes képen megoldani. A hangos film hozott viszont egy új nagy lehetőséget: most már lehetett játszani a csönddel. A zene használata a filmben szintén tág lehetőségeket nyithatna, de nagyon gyakran azt bízzák a zenére, amit nem tudnak elérni érzelemben, cselekményben, fokozásban, képpel vagy egyéb hanggal.

Meglepetések és klisék – Avagy mire táncol Hollywood?

2001. október 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Valljuk be, hadilábon állunk a filmzenével. Ha álmunkból verne fel a kultúrkommandó, nem biztos, hogy fejből elfütyülnénk a Rettenthetetlen vagy a Gladiátor zenéjét. Mintha a filmslágerek taktusai utcahossznyi hátránnyal indulnának a képekkel szemben. Időnként megveszünk egy-egy soundtracket, hogy lelkiismeretünket csillapítsuk valahogy, de azon túl csak a süket semmi. És akad néhány vakmerő, aki kapásból rávágja: Vangelis, James Horner, Hans Zimmer.

A zene megváltoztatja a képet – Beszélgetés Selmeczi György zeneszerzővel

2001. október 15. – írta Lászlóffy Zsolt

Selmeczi György 1952-ben született Kolozsvárott. A művész ma leginkább operakarmesterként ismert, de gyakran találkozhatunk nevével kamaraművek, passiók, musicalek alkotójaként is. Mindemellett rendkívül termékeny színházi- és filmzene-komponista; ez utóbbi műfajban realizált félszáznál is több munka képezi jelen beszélgetésünk fedezetét.

Helyzetkép a romániai popzene-piacról

2001. március 15. – írta Gyöngyi Annamária

A román pop megszületett és elkezdett pénzt termelni. Sztárgyártás, marketing, copyright és adócsalás: egy biztató történet elején tartunk.

Refrén, ismétlések, rövid, lazán összefűzött epizódok – Zene és kép összjátéka Martina McBride Independence Day című videoklipjében*

2001. március 15. – írta Farkas Beáta

Megoldatlan stilisztikai probléma a videoklipek narratívaalkotásának műfaji besorolása. Ezek az audiovizuális rövidfilmek eltávolodnak a valós időben folyó események közvetlen ábrázolásától. Megsokszorozódnak és összekuszálódnak a képi közlés pályái, megszűnik a színháznál és mozinál még meglevő – nézőt és látványt egyesítő – közös tér és szereplők, illetve szerepek viszonylagos stabilitása. A játékban szereplő jelek és helyzetek fellazulnak, mindig történik valami, ami leköti figyelmünket, de végső soron nem történik semmi.