Ma ünnepli hatvanadik születésnapját a dán Dogma úttörője, a szubverzív fenegyerek, az Erik Nietzsche Lars von Trier nevű filmes botrányhős, és idén húsz éve került a mozikba egyik legfontosabb filmje, a Hullámtörés.
Kik kerültek be majdnem a filmbe, de aztán mégsem?
- Madonna: Trier eleve rá írta a főszerepet, végig Madonna játszotta volna Bess McNeill szerepét. El is küldte neki a forgatókönyvet, de az énekesnő nem válaszolt., így aztán Trier más színészeket keresett.
- Helena Bonham Carter: a következő választás a vicces divatérzékéről híres, akkor harmincéves brit színésznő lett volna, de utolsó pillanatban visszautasította a szerepet az erős szexuális tartalomra hivatkozva. Az akkor még Kenneth Branagh-val kavaró, csak későbbi Tim Burtonné úgy később úgy nyilatkozott, hogy akkor még nem volt kibékülve a saját testével annyira, hogy ilyen szerepet vállaljon be.
- Melanie Griffith-nek is felajánlották a főszerepet, de Trier végül mégis a tíz évvel fiatalabb, Bonham Carterrel szinte egyidős Emily Watsonnak adta azt, akinek ez volt az első filmszerepe.
- A szerepet egyébként eljátszotta Pethő Anikó is a Kolozsvári Állami Magyar Színház deszkáin.
- A Trier korábbi filmjéből, az Europából ismerős Barbara Sukowa is majdnem bekerült a filmbe, Dodo szerepébe, végül mégis Katrin Cartlidge kapta a sógornő szerepét.
- A filmben eltemetnek egy embert, akit Anthony Dod Mantle-nek hívnak. Természetesen Trier kedvenc operatőréről kapta a nevét, aki ebben a filmben – brit lévén – egyébként csak helyszínkeresőként dolgozott. Ezt a filmet Wim Wenders állandó operatőre, Robby Müller fényképezte, Triernek csak később sikerült megnyernie Mantle-t a közös munkára, ő fényképezte a Dogville-t, a Manderlay-t és az Antikrisztust is.
- Mantle jó munkát végzett helyszínkeresőként, a külsőket Skóciában forgatták. A temetőt a gönyörű Skye szigetén építették meg a film számára, a templom Lochailortban, a kikötő Mallaigban volt, a tengerpart pedig Morarban. A belsőket a dániai Lyngby-ben lévő stúdióban vették fel.
- A Hullámtörés Trier második „nemzetközi”, angol nyelvű filmje (az Europa után) ezek után szinte csak ilyen filmeket készített. A film egy trilógia első darabja, amit utólag Aranyszívnek (Golden Heart) kereszteltek el. Mindegyik film főhőse egy extrém helyzetekbe kerülő, de naivitását, gyerekszerűségét mindvégig megőrző nő. A trilógia másik két darabja az Idióták és a Táncos a sötétben.
- Noha a két évvel későbbi Idióták Trier első (és egyetlen) teljesen „Dogma-kompatibilis” filmje, már a Hullámtörés is elég sok formai és tartalmi hasonlóságot mutat az „igazi” Dogma-filmekkel: csak természetes fényt használtak benne és Robby Müller operatőr néha direkt meglökdöste Jean-Paul Meurisse kameramant, hogy legyen dokumentaristább a film. Meurisse egyébként alig beszélt angolul, és a próbákon sem volt jelen, oda mehetett felvétel közben, ahová akart, és akkor fókuszálhatott át, amikor akart – nem voltak előre kiötölt kameraállások és beállítások. Sok beállítást igazi szobákban vettek fel, ahol alig volt hely mozogni a színésznek és az operatőrnek is. Volt egy olvasópróba ugyan, de a helyszínen Trier csak „bedobta” a színészeket a jelenetbe.
- A filmet természetesen állvány nélkül, vállra helyezett kamerával, 35mm-es nyersanyagra vették fel. 400-as ASA érzékenységű Kodak filmet használtak, amit aztán 2000-es érzékenységűként hívtak elő (push processing), hogy ettől is szemcsésebb, érzékenyebb legyen. A Kodak figyelmeztette őket, hogy ezt nem fogja kibírni a nyersanyag, de ez Trieréket nem érdekelte. A filmet aztán digitalizálták, és az erős színeket utólag tompították, hogy ne rikítsanak annyira.
- A film stílusáról Trier annyit nyilatkozott, hogy általában olyan film(ezési) stílust választ, ami a történetet szolgálja, itt viszont készakarva a sztori ellen dolgozik a stílus.
- A film eredeti címe a latinos Amor omnie lett volna, azaz kb. Mindenható szerelem. Az egyik producer viszont úgy gondolta, hogy így senki sem fogja megnézni a filmet.
- A filmre úgy adtak pénzt, hogy egy európai befektetési alap betáplált egy számítógépbe tíz forgatókönyvet, és a gép ezt választotta. A filmnek egyébként szinte olyan hosszú a céges kreditlistája, mint a színészeké.
- A film premierje 1996 májusában, a Cannes-i fesztiválon volt. Egyébként pont öt éve már annak is, hogy Trier kitiltatta magát Cannes-ból a nácis poénjai miatt.
