Aranyszív egy – Csapón kívül 6.: Breaking the Waves / Hullámtörés

2016. április 30. – írta Jakab-Benke Nándor

Ma ünnepli hatvanadik születésnapját a dán Dogma úttörője, a szubverzív fenegyerek, az Erik Nietzsche Lars von Trier nevű filmes botrányhős, és idén húsz éve került a mozikba egyik legfontosabb filmje, a Hullámtörés.

Lassú víz partot mos – Tobias Lindholm: Kapringen / Emberrablás

2013. május 22. – írta Kovács Bea

Tobias Lindholm dán rendező második nagyjátékfilmje remek példa arra, hogy egyrészt olyan rétegei is vannak a világnak, amelyekről a kényelmes európainak fogalma sem lehet (ez már amennyiben reálisnak tekintjük a cselekmény körülményeit), másrészt pedig egy, az akcióról a pszichológiai thriller felé elmozduló, lassú, minimalista, nyomokban dogma-jegyeket tartalmazó film még mindig megállja helyét a 21. század felpörgött (3D-s) tempójában.

Pedogógia – Thomas Vinterberg: Jagten / A vadászat

2013. március 21. – írta Csoma Emőke

Bár a mozizás alapértelmezett pozitív funkciója az lenne, hogy egy színesebb és bájosabb világba lépve, néhány óra erejéig kiszakadjunk szociális életünk és a hétköznapok kaotikus fáradtságából, gyakran mégis épp az ellenkezője történik. Vinterberg legújabb műve számtalan mizantróp gondolatot ébreszt, és mesterien az orrunk alá dörgöli, hogy mennyire nevetségesek, ugyanakkor szánalmasak vagyunk mi, emberek.

Ne piszka peti, mert szikra veti! – Søren Kragh-Jacobsen: Det som ingen ved / What No One Knows

2008. június 4. – írta Csoma Emőke

A svédekkel ellentétben a dánok nem tudnak csalódást okozni az idei TIFF-en. Søren Kragh-Jacobsen filmje már a negyedik, amit sikerült megnéznem tőlük, és arra a következtetésre jutottam, hogy igencsak megérte idén Dániára fókuszálni. Ezúttal egyszerre kapunk regényadaptációt, politikai thrillert és családi drámát, mindezt a jól megszokott skandi-dán módon.