Lars von Trier: Antichrist / Antikrisztus Lars von Trier: Antichrist / Antikrisztus

A négyszögletű kerek erdő

Lars von Trier: Antichrist / Antikrisztus

ÉRTÉKELD A FILMET!
Antikrisztus
Lars von Trier
2009

A Filmtett szerint: 8 10 1

8

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Arról nincs tudomásunk, hogy érzi magát jelenleg Lars von Trier, de az Antikrisztus című botrányfilmje nagyon sokat elmond arról, hogy érezte magát az elmúlt pár évben. Depresszió, frusztráltság, kreativitás-hiány, sőt, félelem attól, hogy képtelen lesz valaha is alkotni. Az Antikrisztus valahogy mégis elkészült és a filmtörténelem ismét gazdagabb lett egy olyan szerzői alkotással, amiről máris sokat beszéltünk – és még sokat fogunk beszélni.

„Egy géniusz alkotása vagy a legbetegebb film a mozi történetében?” Ezzel a hatásvadász címmel jelent meg egy hosszú írás a dán rendező legutóbbi filmjéről a Guardian honlapján, melyben különféle beállítottságú, életkorú és hivatású emberek vallanak a darabról. A vélemények nagyon különbözőek: van, aki undorítónak találja, és a porba döngöli, más a kortárs filmművészet fontos darabjának titulálja. Ez is remekül mutatja, mennyire megosztó munkáról van szó. És az ilyenekre mindenképp érdemes odafigyelni, mivel az ambivalens fogadtatás ellenére a legtöbbször fontos részeivé válnak a nemzetközi filmkánonnak.

Kép Lars von Trier Antichrist (Antikrisztus) című filmjéből

Női nemi szerv megcsonkítása ollóval. Véres ejakuláció. Láb átlyukasztása kézi fúróval. Ezek azok a jelenetek, melyeket senki sem tud kiverni a fejéből, miután megnézte az Antikrisztust, sőt, akit jó memóriával áldott meg a sors, annak a halott gyermekét félig magában hordó őz, Willem Dafoe kullancsokkal teli keze és a saját húsát tépő róka képe is megmarad. Az Antikrisztus Cannes-ban debütált és a fesztivál egyik legbotrányosabb alkotásának kiáltották ki a kritikusok, többek között a felsoroltak miatt, de ezenfelül a mondanivaló is sokaknál kivágta a biztosítékot. Érdekes módon nem a keresztények támadták Trier vízióját, sokkal inkább a feministák, akik dühödten vágták falhoz vibrátorukat, amikor leesett nekik, hogy ez a film nem feltétlenül az emberben megbúvó rosszról szól, hanem egyenesen a női nem eredendő gonoszságáról. Szóval a botrány nem maradhatott el, ennél jobb ajánlólevél és reklám pedig nem is kell egy filmnek a francia filmfesztiválon, gondoljunk csak A kalandra, a Veszett a világra, a Visszafordíthatatlanra vagy a Furcsa játékra.

Kép Lars von Trier Antichrist (Antikrisztus) című filmjéből

Az Antikrisztus kétszereplős dráma, amely egy házaspár pokoljárását mutatja be. Charlotte Gainsbourg és Willem Dafoe mellett más színész nincs is a filmben, kivéve a kisfiút, aki amúgy nem egyenértékű karakter, csak afféle katalizátor ebben a történetben. Műfaját tekintve talán leginkább a tágan vett művészfilm kategóriájába tudnánk besorolni, de rendhagyó műfaji filmként (horror) is eladható, így a tanult filmes szakemberek a filozofikus horror címkénél maradtak. A cselekmény motorját a kisgyerek halála rúgja be, akit nem vesz észre a fürdőszobában szenvedélyesen szeretkező pár. Az eset lelki ronccsá teszi az anyát, pszichoanalitikus férje pedig azt tanácsolja, hogy menjenek el együtt erdei viskójukba, hogy ott mindentől elzárva szembenézhessenek a fájdalommal – így talán könnyebb lesz feldolgozni is a tragédiát. Csakhogy az erdő mélyén egyre furcsább dolgok történnek…

Kép Lars von Trier Antichrist (Antikrisztus) című filmjéből

A mozgókép négy fejezetből, egy prológusból és egy epilógusból áll. Trier az 5 és fél perces „előszóban” rögtön próbára teszi a néző ízlését: a hetedik snittben azzal sokkolja a prűd befogadót, hogy egy naturalisztikus közelit mutat a szeretkezésről. Sok kritikus szót is adott nemtetszésének, miszerint nincs ócskább művészfilmes fogás, mint fekete-fehér képeken kamatyolást mutatni, lassítva, komolyzenei aláfestésre. Ez jogos is lehetne, de a hipnotikus, és valljuk be: a szemet kényeztetően gyönyörű képek direkt vannak túlstilizálva, ami pedig a zenét illeti, Händel Rinaldójából hallhatunk egy részletet, ami az első keresztesháború idején játszódik és a boszorkány-tematika is előkerül benne. Véletlen lenne? Nem biztos, sokkal inkább arról lehet szó, hogy Trier úgy használja a klasszikus muzsikát, ahogyan Kubrick – megadva a nézőnek az intellektuális asszociáció lehetőségét.

Kép Lars von Trier Antichrist (Antikrisztus) című filmjéből

A történet előrehaladtával megismerjük a szereplőket, kiderül, hogy a férfi bűne, hogy mindig hideg volt a családjához és bár az a szakmája, hogy mások lelkét meggyógyítsa, épp a közvetlen környezete nem látta ennek hasznát. A nő lassan vetkőzi le fóbiáit, szorongását, közben kiderül, hogy egyszer már járt az erdőben fiával, amikor a szakdolgozatát írta (nem mellesleg a népirtásról). A munkát azonban nem fejezte be, mert valami furcsa félelem lett úrrá rajta. Csak később derül ki, hogy amitől félt, az nem más, mint ő maga, az nem más, mint az a felismerés, hogy igazából nem is szereti a fiát, sőt, hogy csak a pusztítással elégítheti ki túlvilági ösztönét. Ezúttal azonban nem menekül el időben önmaga elől, így teljesen eluralkodik rajta az őrület, a néző pedig megnézheti A ragyogás fordított verzióját, melyben Shelley Duvall terrorizálja a megszeppent Jack Nicholsont. Közben a direktor időnként furcsa szimbólumokkal és expresszív képekkel sokkol minket, melyek azt demonstrálják, hogy a természet harmóniája csak egy illúzió: ha a rét szelíden hajlongó növényei mögé nézünk, riasztó dolgokat találunk. Trier pedig nagy örömmel mutatja meg ezeket a riasztó dolgokat, hogy a tudtunkra adja: a világon káosz uralkodik.

Kép Lars von Trier Antichrist (Antikrisztus) című filmjéből

A szex, mint refrén ismétlődik az egész filmben. Nem véletlen, hiszen a rendező bevallottan szeretett volna terápiás jelleggel nyilatkozni szexuális frusztráltságáról, de olyan messzire ment, hogy a végső következtetésnél az egész női nemről mond ki negatív ítéletet. Az Antikrisztusban a szeretkezés nem más, mint kapu a Gonosz templomába, az a rituálé, ami feléleszti az emberben az állati ént. Ez így rendben is lenne, de Trier nem is annyira általánosít, mint inkább egyenesen bűnbakká teszi a nőket: mintha azt mondaná, hogy egyedül ők képesek életet adni, így a pusztítás is az ő kiváltságuk. Ergo az Antikrisztus maga a nő, az évszázadokon át tartó boszorkányüldözés pedig a férfiak szexuális frusztráltságának véres eredménye volt. Dafoe a film végén elpusztítja a bestiát, a nagy múlttal bíró tradíció szerint máglyán tüzeli el – és mit ad Isten? Csodát. A káprázatos utolsó jelenetben felszabadított lelkek sétálnak a mélyből a fény felé, csendben ünnepelve megszabadítójukat. Na, ez az a jelenet, ami nem szerepel majd a „feminista filmkritikusok 10 kedvenc pillanata”-összeállításban.

Kép Lars von Trier Antichrist (Antikrisztus) című filmjéből

Trier szerint (jelenleg) a világ maga a pokol, és ha ezt nem is mondja ki konkrétan, mindenképp ezt sugallja. Amikor a szél megmozgatja a mező virágait, az nem Isten suttogása, hanem a Sátán lehellete, és ki is mondatik a filmben: a természet a Sátán temploma. Hogy még jobban kihangsúlyozza ezt a gondolatot, Édennek nevezi el az erdőt, ezzel teremtve beszédes kontrasztot. Nem véletlen, hogy rögtön Bergman jut eszünkbe, aki már a 40-es évek végén a földi pokolról beszélt A börtön című művében, de az eltaszított gyerek és a szeretet-önzés ellentét is a svéd mester gondolatvilágát idézi. Nem Bergman az egyetlen ihletforrás: Trier Tarkovszkijnak ajánlotta a filmet, aki a már említett rét-jelenetnél konkrétan meg is idéztetik; sőt, egy harmadik modernista szerző, Werner Herzog neve is beugorhat, amikor a következő mondatot halljuk Gainsbourg szájából: „Meghallottam, amit sosem: a haldokló életek sírását.” Akár Woyzeck is mondhatta volna. Ezenkívül a nyitány a Ne nézz vissza című Roeg-filmre rímel, ott is a halott gyermek indítja el a szülők kálváriáját, és a Tortúra óta nem láncolt magához nő férfit olyan kegyetlenül, mint az Antikrisztusban. Mindezek ellenére a mű eredeti és egyedi darab, mivel az egész át van szűrve Trier személyes őrületén és szuverén gondolatvilágán, legyen az szimpatikus vagy ellenszenves a nagyérdeműnek. A film vizuálisan is lenyűgöző, akinek szerencséje van nagyvásznon megnézni, esztétikai élményben részesülhet. Az pedig, hogy hónapokkal a bemutató után még mindig diskurzus tárgya az Antikrisztus, csak azt bizonyítja, hogy tényleg érdemes róla beszélni. Apropó, tudjátok, mi Trier készülő új filmjének a címe? Melancholia.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
Antikrisztus

Antikrisztus

Színes és fekete-fehér filmdráma, 108 perc, 2009

Rendező:
Szereplők: , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

8

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola