Csalódtunk vagy rajongtunk az év első felében, de rendíthetetlen optimisták maradunk: 2014 második hat hónapjában is egy sor izgalmas filmmel várnak a mozik. Ajánlónkban visszafogtuk magunkat – lehetett volna bővíteni a sort például több magyar filmmel is, végre –, de nem tehetünk arról, hogy Pálfi György mellett Luc Besson, Anton Corbijn, Clint Eastwood, Susanne Bier, David Fincher, David Cronenberg, Christopher Nolan, Ridley Scott, Nuri Bilge Ceylan és az összes nagyágyú egyszerre jelentkezik új filmmel!
Luc Besson: Lucy. Az emberek az agyuknak nagyjából 10%-át használják, de képzeljük el, mi lenne, ha teljes egészét képesek lennénk használni – fogalmaz előadásán a Morgan Freeman alakította professzor. A hirtelenszőke Lucyval éppen ez történik: drogfutárrá teszik, de a csomag megsérül, és szervezetébe hirtelen bekerülő kábítószer hatására természetfeletti képességeket nyer. Scarlett Johansson Lucyja olyan, mintha Nikitát és Az ötödik elem Leelooját gyúrta volna egybe megálmodójuk, és Luc Besson új filmje hozzá méltóan látványosnak és izgalmasnak ígérkezik. És reméljük, jobb lesz, mint pár évvel ezelőtti „férfipárja”. Romániai bemutató: augusztus 8., magyarországi bemutató augusztus 14. (bk)
Lasse Hallström: The Hundred-Foot Journey. A világcsavargó svéd rendező 2000-ben lopta be magát a világ mozirajongóinak szívébe Juliette Binoche és a Csokoládé révén, s azóta csupa élvonalbeli színésszel próbált szerencsét többféle műfajban: forgatott romantikus filmdrámát, vígjátékot, állatbarát családi filmet, háborús románcot, nyomozós thrillert és kosztümös Casanova-életrajzot. Most visszatér az étel-szerelem motívumpárhoz: új filmjében egy indiai család nyit vendéglőt Dél-Franciaországban, egy elegáns helyi étteremmel átellenben. A vetélkedés, az előítéletek, az ízek és hagyományok harca egy kis romantikával fűszerezve kellemes-illatos vígjátéknak ígérkezik – a fonnyadt spárgával pedig a bájos akcentusú Helen Mirren hadonászik. Romániai bemutató: augusztus 8. magyarországi bemutató: augusztus 14. (bk)
Frank Miller, Robert Rodriguez: Sin City: A Dame to Kill For / Sin City: Ölni tudnál érte. Rodriguez szinte tíz éve csinált új etalont a sablonos képregényadaptációk világában: a piros bugyiba bújt szuperhősös, karakterközpontú, hagyományos dramaturgiájú, egysorosokkal tűzdelt párbeszédű színes bugyutaságok helyett egy kontrasztos, szinte fekete-fehér színvilágú, mesterien stilizált, epizodikus és erőszakos neo-noirt tett le az asztalra, ami új fejezetet nyithatott volna a comics-film műfajában. Volna, de nem tette, mert senki nem tudta ezt a minőséget hozni (még Miller sem, amikor szólómunkába kezdett). Így hát érthetőek a nagy elvárások és szép remények, amik az új Sin City-t megelőlegezik. Romániai bemutató: augusztus 29., magyarországi bemutató: augusztus 21. (jbn)
Anton Corbijn: A Most Wanted Man / Az üldözött. Három oka is van, hogy nagyon várjuk ezt a filmet: az egyik az, hogy ez lesz a nagyszerű P. S. Hoffmann utolsó filmszerepe (na jó, ha leszámítjuk a tiniknek készült, teljesen érdektelen Éhezők viadala-sequeleket), még 2012-ben forgatták le. A másik pedig az, hogy a videoklipművészből „rendes" rendezőve avanzsált Anton Corbijn nagyon meggyőzött mindenkit csendesen izgalmas, elegáns thrillerjével, Az amerikaival négy éve, s eme új filmje is hasonló regiszterben készült (nemzetközi terrorszervezet, konspirációk, hideglelés). Végül pedig: le Carré-adaptáció, mint pl. a Suszter, szabó, baka, kém; A kém, aki a hidegből jött; stb, s ennyi elég is kéne legyen indoknak. Romániai bemutató: szeptember 5., magyarországi bemutató: augusztus 28. (jbn)
Clint Eastwood: Jersey Boys. A Jersey Boys az a film, amit mindenképpen meg fogok nézni, ha esik, ha fúj – naná, hogy Clint Eastwood miatt. Az elfogultság már csak ilyen: egy nagy kedvenc legújabb munkáját akkor is megnézi az ember, ha az ezelőtti filmjei, hmm, hagytak kívánnivalót maguk után (bár a J. Edgarral – a remek Gran Torino után először – ismét a régi formáját hozta). Hollywood egyik utolsó nagy klasszikus történetmesélője rendezett már mindenfélét, westerntől a thrilleren át melodrámáig, és igen, zenés filmet, pontosabban zenészéletrajzot is – ez volt a Bird, Charlie Parkerről. Ezúttal a Four Seasons nevű együttest találta meg filmtémaként, ismét egyfajta felemelkedés-történetnek nézünk tehát elébe, sok muzsikával (Walk Like a Man, ismerős?), kulisszatitkokkal, személyes konfliktusokkal, románccal és glamúrral. Egyvalami, azaz egyvalaki hiányzik belőle: ő maga; de ehhez, úgy tűnik, hozzá kell szoknunk. Romániai bemutató: szeptember 19., magyarországi bemutató: szeptember 11. (pazs)
Pálfi György: Szabadesés. Pálfi György miközben az utóbbi évtizedek legnagyobb költségvetésű magyar produkciójához, a Toldihoz várja a zöld utat a Filmalaptól, bebizonyította, hogy akár forgatás nélkül is tud remek filmet készíteni. Nem meglepő, hogy a jenjoui filmfesztivál által felajánlott 100 000 dollárt – más rendező valószínű sértésnek tekintené az összeget – arra használta, hogy iszonyatos tempóban leforgassa egy régóta dédelgetett filmtervét. Egy idős nő leugrik egy hétemeletes ház tetejéről, zuhanás közben pedig vele együtt mi is bepillantást nyerünk hét lakásba, amelyekben hét meglehetősen groteszk történet elevenedik meg előttünk. Lakásban sétálgató nyolcszáz kilós bika, szerelmét befóliázó nő csak egy pár kellék ehhez a Pohárnok Gergely operatőr által is „beteg”-ként jellemzett filmhez. Magyarországi bemutató: szeptember 25. (zb)
Susanne Bier: Serena. A világhírű dán rendezőnő ezúttal amerikai témához nyúl: a kosztümös történet Dél-Carolinában játszódik, főszereplője egy nemrég összeházasodott, módos pár, Serena és George Pemberton, akiknek igencsak elbonyolódik az élete, amikor megtudják, hogy a nőnek nem lehet gyereke. Az azonos című regény adaptációját eredetileg Darren Aronofsky rendezte volna, főszerepét Angelina Jolie-nak szánták – tőlük vette át a feladatot a két másik Oscar-díjas, Susanne Bier és Jennifer Lawrence, akikhez Bradley Cooper társult. A film egyébként a legendás cseh Barrandov Stúdióban forgott, munkálatait 18 hónap alatt fejezték be. Romániai bemutató: szeptember 26. (bk)
Ujj Mészáros Károly: Liza, a rókatündér.
Liza ápolónő (Balsai Mónika) japán rókatündérnek hiszi magát: egy japán táncdalénekes szelleme jelenik meg előtte, miközben minden őt megkörnyékező férfi tragikus módon leli halálát környezetében. Ujj Mészáros Károly első nagyjátékfilmje a május végén meglebegtetett trailer alapján is az év egyik legjobb magyar vígjátékának ígérkezik, emellett a filmben használt 250 trükkfelvétellel minden bizonnyal magyar filmtörténelmet ír. Magyarországi bemutatója idén ősszel lesz. (zb)
David Fincher: Gone Girl / Holtodiglan. Van egy nehezen megingatható meggyőződésem: David Fincher, bármit is alkosson a pályája során, úgy fog fennmaradni a filmes emlékezetben, mint a Hetedik rendezője (jó, ha nagyon akarják, tegyük mellé a Harcosok klubját). Az utóbbi években viszont – nagyjából a Zodiákus után – végképp nem láttam tőle olyasmit, ami emlékeztetett volna arra a Fincherre, aki valaha filmtörténetet írt, A közösségi hálóval pedig végképp nem tudtam mit kezdeni. Most azonban mintha, mintha... A Holtodiglan középpontjában egy nő eltűnése áll, a hölgy történetesen boldog feleség, akinek a házassági évfordulóján vész nyoma, a férj pedig mindent megtesz az előkerítése érdekében (Ben Affleck roppant bánatosan tud nézni, az előzetes alapján). Ebből az alaphelyzetből persze sokfelé el lehet indulni: magában rejti a fordulatos, emberrablásos thriller, de a szívszaggató melodráma lehetőségét is – vagy a kettő ötvözetét. Romániai bemutató: október 3., magyarországi bemutató: október 2. (pazs)
David Cronenberg: Maps to the Stars. Jó, bevalljuk: egy kis fenntartásunk azért van a filmmel szemben, két dolog miatt is: az egyik a kanadai egykori horror-nagymester legutóbbi tíz évének termése, pláne a tavalyi Cosmopolis, amiben először működött együtt Robert Pattinsonnal – és íme itt a második okunk a bizonytalanságra. Viszont ez a filmje az örök Tinseltownról, azaz Hollywoodról és az azt belakó hírnévhajhászó emberekről szól, ami mindig hálás téma, főleg egy olyan „outsider" számára, mint Cronenberg, aki épp ezért kellő cinizmussal tud és mer a témához nyúlni. Ráadásul Pattinson mellett azért ott van a fiatal és nagyon feltörekvő Mia Wasikowska, a már nem annyira fiatal Julianne Moore és a már egyáltalán nem fiatal, de mindenki kedvenc Leia hercegnője a Star Warsból, Carrie Fisher, úgyhogy némi önreflexivitás is garantált. Romániai bemutató: október 31. (jbn)
Christopher Nolan: Interstellar / Csillagok között. A brit kultrendező ezúttal igazi kemény fába, azaz hard sci-fi-be vágta szerzői fejszéjét. A Csillagok között önmagában azért is várólistás opusz, mert az álomgyár az utóbbi években nem remekelt ebben a műfajban: a Gravitáción kívül jószerivel egyetlen olyan tudományos-fantasztikus filmet sem tudnék felidézni idénről és tavalyról, amely érdemes lenne a felidézésre. A sztori szerint kutatók egy csoportja felfedez egy új féregjáratot, miáltal lehetségessé válik az ez űrutazás eddigi határainak átlépése. Minderre a klímaváltozás negatív hatásainak elhárítása miatt van sürgősen szükség, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre Matthew McConaughey vívódik, hogy elmenjen-e, mert itt kell hagynia a családját, de Michael Caine végül meggyőzi, ennek következtében igen szép CGI-s térelhajlításokat láthatunk. Azért nagyon izgulok, hogy sikerül-e megmenteniük a Földet. Romániai bemutató: november 7., magyarországi bemutató: november 6. (pazs)
Nicolae Mărgineanu: Poarta albă. A rendező a román mozi egyik „nagy örege”. Apja 16 évet töltött börtönben politikai elítéltként, őt emiatt kidobták az iskolából majd az egyetemről, építőtelepi sofőrként kereste a kenyerért a rendszer enyhüléséig, amikor sikerült elvégeznie a filmszakot. Mărgineanu nem először dolgozza fel a közelmúlt román történelmének valamelyik sötét részletét. Ezúttal a Fehér kapuval a Duna-Fekete-tengeri csatolna építéséhez vezényelt – a kényszermunka által gyakorlatilag halálra ítélt – foglyok mindennapjait idézi fel, és a munkatáborról szóló alkotás semmivel sem tűnik szívderítőbbnek egy holokausztdrámánál. Viszont témaválasztása igen fontos, ugyanakkor erőteljes és maradandó filmélményre számíthatunk – ezért várjuk a filmet. Romániai bemutatója novemberben lesz. (bk)
Ridley Scott: Exodus: Gods and Kings. Én bevallom, a Prométheusz óta kissé gyanakodva tekintek Ridley Scottra, remélem, hogy nem rabolta el egy földönkívüli faj és cserélte ki forgatókönyv-megvalósító robotra az Alien és a Szárnyas fejvadász legendás rendezőjét. Viszont nagy felszusszanással nyugtázom, hogy visszatért jó öreg közreműködőjéhez, Steve Zaillian forgatókönyvíróhoz, így talán mégiscsak lesz értelme a mega-epikusnak tűnő, a 60-as évek nagy hollywoodi szandálos bibliafilmjeit idéző Exodusnak, s nemcsak egy (krea)cionista mozi lesz, a Noé nyomába ereszkedve. Mindenesetre John Turturro egyiptomi fáraót fog játszani benne, ami több mint biztató. Romániai bemutató: december 12. (jbn)
Nuri Bilge Ceylan: Winter Sleep. A török filmrendező a Cannes-i Fesztivál kegyeltje: eddig hét egészestés és egy kisjátékfilmet rendezett, és hétszer mutatkozhatott be a Croisette-en versenyzőként vagy valamelyik díj nyerteseként. Idén úgy esett, hogy elhozta az Arany Pálmát és a FIPRESCI díját is. A Téli álom szívszorító lélektani drámának tűnik. Főszereplője egy visszavonult színész, aki szállodát vezet Anatólia szívében. Feleségéhez viharos kapcsolat fűzi, húga pedig nemrég kimondott válását próbálja feldolgozni. A hotel mindannyiuk számára menedéket nyújt, miután lehull az első hó, ugyanakkor az összezárt emberek közti feszültségek is kiéleződnek. Gyönyörű, lírai hangulatú, remek színészi alakításokat nyújtó filmnek tűnik, úgyhogy reméljük, igazak a hírek: még idén vetíteni forgják nálunk is. (bk)
