Rossz voltam? Akkor büntess meg! Tessék, fenekelj el! – mondja Mancika és egy nadrágszíjat nyújt Jóskának, a nála jóval fiatalabb pasinak.
A nappali asztalán Györgyjakab Enikő ül, szinte átlátszó, szexis fehérneműben, mellette a frissen végzett színész, Marosán Csaba, és Lakatos Robi, a rendező instruál: ezt a sort picit erősebben, ezt elhagyhatjuk, ez most jó volt, de még egyszer vegyük fel. Elsőre látszik, hogy Bálint Arthur és Lakatos közös filmje igen távol áll az alkotópárostól megszokott dokumentumfilmes stílustól. A Személyi figyelő utolsó forgatási napjai zajlanak, de már most elmondhatjuk, hogy az új film tele lesz vérrel, kéjjel és izgalommal, és emellett nemcsak önreflexív, hanem önironikus hangvételű, a horror és a thriller műfajával dacoló produkcióról van szó.
Lakatos Róbert (rendezőként: Ördögtérgye, Csendország, Bahrtalo!) Nagy Koppány Zsolt azonos című novellája alapján Bálint Arthurral (operatőrként: Aranykalyiba, Moszny, Józsi nővér és a sárga bicikli, Ikrek) közösen írta a kisfilm forgatókönyvét. Robi elmondta, a szöveg filmszerűsége, képi megoldásai ragadták meg, és az ötletre Arthur is azonnal kapható volt. A novella, akárcsak a film, egy személyi figyelőt avat főszereplőjévé, akinek legnagyobb tehetsége abban áll, hogy láthatatlan marad „áldozatai” előtt. Jelentéseket ír az alanyok hétköznapjairól, rutinos vagy éppen legfurcsább szokásairól anélkül, hogy leheletnyi nyomot hagyna maga után. A tény, hogy átnéznek rajta, tárgyként kezelik, nyilván frusztrálja őt, s így a filmnek egy olyan olvasata is lehetséges, mely az emberi jelentéktelenségre reflektál – magyarázza Lakatos. Arthur, aki amellett, hogy operatőre, a forgatókönyv társszerzője is, hozzáteszi: vicces jelenség, hogy míg dokumentumfilmesként több mint egy évtizede arra törekszik, hogy beolvadjon a környezetbe, most lényegében azt próbálja megragadni, nem kevés ironikus felhanggal, hogy milyen érzés valójában az, amikor az emberre nem figyelnek fel, nem veszik számításba. De hogy mitől is lesz önreflexív a film? Azt majd egy szabadnapon megfogalmazzák!
A filmben a figyelő legújabb megbízatása az Ezredest (Kovács Ferenc) helyezi nagyító alá, s önmaga szórakoztatására az unalmas, szürke házasságot apró trükkökkel próbálja meg feldobni a láthatatlan Kígyó. A követés egyetlen aranyszabálya: nem szabad kapcsolatba lépni a megfigyeltekkel, és ezt csak a szerelmes kémek szokták megszegni. Ám az Ezredes mellett ott van az Ezredesné is, a Mancika, és az ő bájos sármjának a vérprofi Kígyó sem tud ellenállni. Ártatlan játékai elhitetik a nővel, hogy természetfölötti erőkkel ellátott boszorkány, akinek minden vágya teljesül. Ám a szabály megszegőinek fizetniük kell gyengeségükért, így a megfigyelőnek is. Mennyire veszélyes ez a játszma, amelybe került? Beteljesülhet az Ezredesné iránt érzett szerelme? Vagy ő is elesik, mint megannyi társa? A film végi meglepő csavar fölülírja az addig látottakat, és új értelmezési szempontot kínál majd fel – erre a fordulatra biztos nem számítottunk!
Míg a stáb a következő jelenet forgatására készül, amelyben immár egészséges mennyiségű vér is szerepel, Robival és Arthurral az alkotói folyamatról, a munkanapok általános hangulatáról beszélgetek. Kiderül, hogy a dokumentumfilmes múlt felkészíti az embert arra, hogy bármilyen váratlan helyzetet megoldjon, minden körülményre rövid idő alatt tudjon reagálni. Így az esetleges nehézségeket hamar ki lehet küszöbölni, a szituációhoz való alkalmazkodás gördülékennyé teszi a munkamenetet. Bár az időjárás ritkán jó barát: Arthur elmondja, hogy talán ez az a faktor, amely lelassít vagy akár szüneteltethet egy-egy napot. Robi hozzáteszi, hogy számára fontos egy profi filmes csapat kialakítása, és az, hogy valamennyien kedvtelésből dolgoznak együtt ezen a projekten, kompromisszumoktól mentes, nyitott kapcsolatot eredményez a csapat tagjai közt. A stáb lelkes alkotókból áll, s bár van köztük olyan is, aki kezdőként vesz részt a forgatáson, mind megbízhatóak, és odaadásuk egy barátságos, konfliktustól mentes légkört teremt (már szinte gyanús is ez a nagy egyetértés, jegyzi meg nevetve Arthur).
Gyártásvezetőként Boros Loránd felel a munka megkönnyítéséért, a rendező asszisztense Felméri Cecília, az operatőrnek Bán Attila és Bántó Csaba segít be; hangmérnökként és a film zeneszerzőjeként Szőcs Márton debütál, a vágás pedig Böjthe Alex feladata lesz. Fazakas Emese, aki szakképzett szobrász, a forgatáson a kellékekért felel, és Debreczeni Árpáddal közösen a véres trükkök segédeszközeit gyártja. Sminkes és öltöztető egy személyben Mátyás-Metz Anna, aki „főállásban” a Sapientia filmszakos hallgatója. Ez nem véletlen, hiszen a munkatársak nagy része a szak padjaiból vagy tanári gárdájából került ki. A film a budapesti Inforg M&M, a Sapientia EMTE és a kolozsvári Argo Audiovizuális Egyesület koprodukciójában készül.
Marosán Csaba, hátában késsel, véres inggel a padlón hever, míg az Ezredes, Kovács Feri besétál a (hely)színre és értetlenül tekint a hullára, majd feleségére. De nem ez az első gyilkosság, jópáran elestek már a forgatás alatt – úgy is mondhatnánk, hogy kevesen maradtak életben a szereplőgárdából. De a késszúrások mellett volt vízben lubickoló jelenet is, és olyan képet is fogunk látni majd, amelyet vízhatlan kamerával rögzített Arthur. Ez a kis műszer szokatlan szemszögekből tud ábrázolni, s egyben olyan technika, mely megengedi, hogy a titkos kém, a Kígyó nézőpontjából lássuk az eseményeket. Robi ugyanakkor megemlíti, hogy nagy segítségükre van a Sapientia Tudományegyetem Filmszaka: ők biztosítják a minőségi képhez szükséges gépeket, a felszerelésre így nem kell fordítani a film kis büdzséjéből.
Enikő fekete csokit kér Lóritól, Emese, a kellékes lány megerősíti a kést Csaba hátán, majd Cecivel együtt összeolvassák a szöveget. Attila és Csabi a fényeket teszteli, majd Arthurral egyeztetve eldől, hány égő is kell ehhez a jelenethez. Robi próbálja a lehető legpontosabban körülírni azt a hangulatot, amelyet szalagra szeretne venni, de teret ad a színészek saját meglátásainak is. Hang forog, kamera forog. A csapat összhangban dolgozik. Várhatóan januárra-februárra készül el a film, de az idő nem sürgeti az alkotókat: meg kell várni, hogy a képek összeálljanak egy tartalmas egésszé. Addig is, nézzünk néha körül, nem figyel-e minket valaki – és lessük mi is tovább, merre halad a Személyi figyelő.
