A tegnap véget ért Filmtettfeszt idén először szakmai kerekasztal-beszélgetést szervezett. A pénteken délután 3 órától a Sapientia Egyetem Óváry-termében tartott esemény témája: Az erdélyi (magyar) filmgyártás jelene, jövője, lehetőségei. A meghívottak között szerepelt dr. Néder Sarolta, a magyarországi Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap támogatási vezérigazgató-helyettese, Zágoni Balázs, a Román Országos Filmközpont (CNC) igazgatói tanácsának tagja, és a frissen megalakult Erdélyi Magyar Filmszövetség igazgatótanácsi tagjai, Felméri Cecília, Lakatos Róbert, valamint Bálint Arthur.
A moderátor szerepét Lakatos Róbert vállalta, aki a meghívott előadók előtt röviden összefoglalta, hogy mik lennének a jelenlegi erdélyi magyar filmesek főbb problémái. A kerekasztal során ezekre a kérdésekre próbáltak válaszokat, megoldásokat találni a résztvevők. Az érdeklődés igen nagy volt a téma iránt, a beszélgetésen az erdélyi fiatal és idősebb filmes generáció is szép számban képviseltette magát.
Dr. Néder Sarolta ismertette a médiatanács által szerkesztett támogatási koncepciót a nem egész estés játékfilmekre (animáció, ismeretterjesztő és dokumentumfilm) vonatkozóan, és ezt összevetette a korábbival. A filmek megszabott hosszúsága igazodni fog a nemzetközileg elfogadott kritériumokhoz: 13, 26 és 52 perces alkotásokat kell készíteniük a rendezőknek HD minőségben. Az elkészült filmeket kötelezően be is kell mutatni. Bevezetik az ún. produceri díjat (5℅), és egységesítik a költségvetési mintát. A médiatanács novemberben bocsátja ki a filmes pályázati felhívásokat 2011-re, és 2012-től negyedévente fog sor kerülni a kiírásokra. Egy producer negyedévente egyszer pályázhat három különböző rendezővel. Néder azt is elmondta, hogy az új támogatási rendszer értelmében a határon túli magyarok ezentúl nem esnek külön kategóriába, nem kell várniuk a hébe-hóba számukra kiírt pályázatokra, hanem rendszeresen és ugyanabban a mezőnyben pályázhatnak a magyarországi alkotókkal. A pályázásnak azonban van egy kizáró jellegű feltétele: a magyarországi adószám megléte, tehát bár jogilag határon túli iroda is regisztrálhat, ezt a gyakorlatban kizárja az adószám hiánya – Felméri Cecília saját tapasztalatait osztotta meg ezzel a lehetetlen helyzettel kapcsolatban. Néder Sarolta szerint ez a probléma is hamarosan meg fog oldódni az új filmtörvény megjelenésével.
Zágoni Balázs a CNC felépítését és működését ismertette. Megtudhattuk, hogy a Román Nemzeti Filmközpontot egy héttagú igazgatótanács vezeti, amelynek tagjai különböző szakmai szervezetekből kerülnek ki. Évente két pályázati időszak van, amikor összesen kb. 40–50 millió lejt osztanak ki filmes célokra. Ebből 20 millió jut nagyjáték-, kisjáték-, dokumentum- és animációs filmtervek fejlesztésre. A pályázatokat nem az igazgatótanács bírálja el, hanem fölkérnek egy-egy lektori testületet, amely elolvassa a terveket, pontozza azokat. Ez egy 50℅-os részpontszámot jelent az egészből, a maradékot a producer és a rendező pontszámai adják ki fele-fele arányban. Zágoni kiemelte, hogy tulajdonképpen a produceri pontszám dönt el mindent, mivel sok jó forgatókönyv érkezik be, és a rendezői pontszámok között sincs nagy különbség, viszont a producereknél a pontozás jóval bonyolultabb: csak azok kaphatnak magas pontszámot, akik már elértek sikereket. Tehát a kezdő producerek nem vehetik fel a versenyt a tapasztaltakkal – ez lenne a támogatási rendszer egyik hibája. A másik hiányosság a normatív támogatásban nyilvánul meg: akinek az előző filmjét beválogatták egy fesztivál versenyprogramjába vagy díjat nyert, az automatikusan részesül egy bizonyos támogatásban – emiatt annyi pénz megy el normatív támogatásra, hogy csökkenteni kell a pályázati összegeket. Zágoni megjegyezte, hogy ha ezen a filmtörvényen nem változtatnak, akkor lassan szinte csak normatív támogatásokat fognak tudni kiosztani olyanoknak, akik már nyertek a filmközponttól.
A két előadás után jól kivehetően körvonalazódtak az erdélyi filmesek problémái. A magyar és a román filmtörvény is, bár elviekben lehetővé teszi az erdélyi magyarok pályázását, a gyakorlatban mégis kizárja őket: a magyar rendszer az adószám hiányában, a román pedig a sikeres erdélyi magyar producerek hiányában teszi ezt meg.
Az Erdélyi Magyar Filmszövetséget Felméri Cecília mutatta be kiemelvén, hogy ez a szövetség azért alakult meg, hogy képviselje az erdélyi magyar filmeseket a román és a magyar pályázati rendszerben. Fő céljuk, hogy bekerüljenek a román támogatási rendszerbe, és ennek feltétele, hogy megerősödjön egy-két erdélyi magyar filmes stúdió, hogy összegyűjthesse a megfelelő pontszámot. A megerősödéshez pedig a magyar támogatási rendszer segítségével akarnak eljutni. A szövetség másik célja az, hogy a megyék közreműködésével létrehozzanak ún. regionális filmalapokat, amelynek segítségével kezdőtőkét biztosítanának koprodukciós alkotásokhoz, illetve kis költségvetésű filmek ebből el is készülhetnének. Lakatos Róbert hozzátette, hogy nem Kolozsvár az egyetlen erdélyi magyar filmes helyszín, és a regionális alap lehetővé tenné a más régiókban élő alkotók számára, hogy belevághassanak a munkába. A harmadik fontos célja a szövetségnek egy román–magyar államközi egyezmény létrejötte. A szövetség november 20-án szervezi meg tagtoborzó gyűlését, és várja az erdélyi filmesek jelentkezését.
A három bemutató után kérdéseket tehettek fel a résztvevők az előadóknak, illetve elmondhatták meglátásaikat, javaslataikat, tapasztalataikat. Dr. Néder Sarolta feljegyezte a neki szánt – főképp az adószám-problémával kapcsolatos – kérdéseket, kéréseket, és ígéretet tett, hogy továbbítani fogja azokat.
A hozzászólásokból kiderült, hogy a magyar–román államközi egyezmény létrejöttét mind az erdélyi, mind a magyarországi filmesek járható útnak látják, főként hogy Európában számos hasonló példa létezik. Elek Judit és Szalay Péter filmrendezők is külön kiemelték, hogy szívesen részt vennének, illetve részt vettek korábban román–magyar koprodukciókban, és segítséget nyújtanának filmes cégeikkel együtt az erdélyi filmeseknek a pályázáshoz, a megerősödéshez. Elek Judit hangsúlyozta, hogy csak összefogással lehet előrelépni, és szükség van a két állam közötti átjárhatóságra a színészeket illetően is.
Összességében véve a beszélgetés eredményesnek bizonyult, dr. Néder Sarolta nyitott volt a javaslatokra, a magyarországi felek pedig az együttműködésre az erdélyi magyar filmesek megerősítésének érdekében. Remélhetőleg ennek következtében a román filmközponthoz is sikeresen pályázhatnak az erdélyi magyar filmesek a közeljövőben, és lesznek olyan hazai producerek, akik be tudnak szállni a versenybe a helyi rendezőkkel együtt.
