Az, hogy Shane Black huszonéves forgatókönyvíróként belenyúlt a tutiba egy össze nem illő zsarupáros kezdetben kényszerű haverkodásáról szóló mozival (Halálos fegyver), talán csak szerencse. Az viszont, hogy immár sokadik alkalommal is eredeti, még mindig veszettül szórakoztató módon alkalmazza a bevált receptet, egyszerűen zseniális.
A Halálos fegyver (Lethal Weapon) és Az utolsó cserkész (The Last Boy Scout) forgatókönyvírója és a Durr, durr és csók (Kiss Kiss Bang Bang) rendezője legújabb filmjében, a Rendes fickókban ugyanis a karrierjét nyolc, szinte teljesen üres év múltán újra beindító szuperhősös blockbuster (Vasember 3.) után visszatért ahhoz a műfajhoz, amelyhez igazán ért. Ez pedig a buddy cop-movie alapkoncepcióra felhúzott, film noir elemekkel jócskán teletűzdelt akcióvígjáték. Igaz, ezúttal a karácsonyi hangulat elmarad (ezzel a Rendes fickók Az utolsó cserkész után a második olyan Shane Black-film, amely nem karácsonykor játszódik), de a sziporkázó egysorosokra, a látszólag egymástól különböző, ám végül mégis több ponton összeérő szálakon futó bűnügyi sztorira, egy tudálékos, de hasznos kölyökre és természetesen a jól megszokott nyomozóduóra most is számíthatunk.
A helyszín Los Angeles, az idő 1977. A pornó- és az autóipar ezerrel dübörög. A levegőben terjengő szmog mennyisége miatt sorra hullanak a madarak, egy titokzatos megbízó hidegvérű bérgyilkosai miatt pedig a pornósok is hasonló sorsra jutnak a városban. Ráadásul úgy tűnik, mindez szoros összefüggésben van egy lázadó tinilány eltűnésével, az őt kereső édesanyjával és azzal, hogy nem meglepő módon a lány korábban szerepet vállalt egy rejtélyes hollétű pornófilmben. A lány utáni vadászatba kapcsolódik be Holland March (Ryan Gosling kiváló), a balesetben elhunyt feleségét gyászoló, lecsúszott, alkesz magánkopó és a kezdetben March hatástalanítására felbérelt, elvált, exalkesz verőember, Jackson Healy (Russell Crowe remek), akiket aztán a kezdeti ellenségeskedés után cimborákká kovácsol az egyre bonyolódó, végül természetesen egy körmönfont kormányzati összeesküvéshez vezető ügy felgöngyölítése.
Kétségtelen, hogy Black írói zsenialitásának egyik titka a menő karakteralkotásban rejlik. Az egymást cseszegető kopók mellett pedig ezúttal is akadnak szórakoztató mellékszereplők. March kislánya, Holly személyében Black megalkotta eddigi munkássága legkomplexebb gyerekkarakterét. A tudálékos, ám az ügy megoldása szempontjából kulcsszerepet betöltő kislányban az Utánunk a tűzözön (The Long Kiss Goodnight) naiv Caitlinje és Az utolsó cserkész nagydumás Darianje egyaránt visszaköszön. Szintén zseniális a látszólag csak a lányát féltő igazságügyi miniszter (Kim Basinger) is, nem beszélve a szappanoperasztárként és profi bérgyilkosként egyaránt működő John Boy-ról (Matt Bomer).
A Rendes fickók fő erénye viszont korántsem az, hogy Black újfent vagányul működteti a korábbi filmjeiből már ismerős sémákból összerakott, ám mégis eredeti módon felvonultatott karaktereit. Sőt, még csak nem is az, hogy hol izgulhatunk az ütközetek közben is agyeldobós szövegeket lökő, cinikus detektívek sorsáért, hol pedig jókat röhöghetünk a bénázásaikon. Ennél ezerszer kúlabb, hogy a film a kortárs trendekkel szembeszegülve képes monumentális látványjelenetek nélkül, igazi old-school akciófilmként, izgalmas krimiként érvényesülni. Fárasztó CGI-orgia helyett inkább például egy baromi vicces CGI-dongóval hódít March piától bűzlő álomjelenetében.
Ez az attitűd pedig meglepően furcsa húzás az újabban franchise-ok által működtetett Hollywoodtól, és így a Rendes fickók borzasztóan üdítő tud lenni a nyári blockbuster-dömping nulladik napjaiban. Bár talán még azt sem bánná senki, ha ebből lenne a következő Halálos fegyver-franchise.
