Mosolyba zárt fájdalom – Robin Williams-portré

2024. augusztus 10.

Sokan máig úgy emlékeznek rá, mint a szelíd mosolyú, de géppuskaszájú mókamesterre, akinek humora követhetetlenül magas fordulatszámon pörgött. Pedig a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Robin Williams kiforrott stílusú drámai színészként nyújtotta élete legfontosabb alakításait. Sőt, még a legemlékezetesebb vígjátéki hősei sem tettek mást, „csak” szivárványos jókedvvel leplezték titkos szomorúságukat.

Országomat egy érsebészért – Karim Aïnouz: Firebrand

2024. július 31.

VIII. Henrik gazdag életpályája rengeteg filmkészítőt megihletett már, a brazil Karim Aïnouz szabad szellemiségű történelmi drámája azonban mellékszerepre „kárhoztatja” az önimádó, zsarnoki feleséggyilkost, helyette pedig utolsó nejét, Parr Katalint állítja a cselekmény középpontjába. A koncepció papíron még érdekesnek is tűnhet, a megvalósításba azonban számos hiba csúszik.

Gyönyörű zűrzavar – Woody Allen: Deconstructing Harry / Agyament Harry, 1997

2024. július 20.

Az Agyament Harryben Woody Allen ezredszerre is kedvenc típusfigurájáról – az önpusztító görcsemberről, a szorongó New York-i értelmiségiről – regél, a zilált formanyelv, a vulgáris humor, a Bergman előtti csodás főhajtás, s a bolondosan szürreális történet legmélyén megcsillanó tragikum mégis az életmű élvonalába emeli e méltatlanul elfeledett műremeket.

The heat is off – Mark Molloy: Beverly Hills Cop: Axel F / Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley

2024. július 9.

A Beverly Hills-i zsaru negyedik epizódja olyan, akár egy megkésett érettségi találkozó, melyre – botor módon – elfelejtették meghívni az osztályfőnököt.

Celluloidba csomagolt színház – Sidney Lumet-portré

2024. június 25.

Sosem képviselt egyetlen, jól behatárolható alkotói irányvonalat, stílust vagy iskolát, tevékenysége mögött nem állt sem konzisztens ideológia, sem pedig hangzatos művészi hitvallás, s életműve még a szerzői nézőpontú értelmezésnek is ellenáll. És mégis: a „tévérendezők” gigásza, a „mozgóképesített színház” nagymestere nélkül lehetetlenség volna megírni a régi és az új Hollywood közti „átmeneti időszak” történetét. Portré a száz éve született Sidney Lumetről.

Káin és Ábel a rengetegben – Benjamin Brewer: Arcadian / Amikor leszáll az éj

2024. június 5.

Hallatlanul alacsonyra helyezi a lécet az idei nyárelő első Nicolas Cage-filmje: az Amikor leszáll az éj olyasfajta posztapokaliptikus családi horror, mely minden egyes műfajelemével pimaszul kényelmes biztonsági játékot űz, de sekélyessége és arcpirító egyszerűsége ellenére sem lehet haragudni rá.

Kárhozat élő adásban – Cameron Cairnes-Colin Cairnes: Late Night with the Devil

2024. május 8.

Ki hitte volna, hogy az év első igazi horrorszenzációja Ausztráliából érkezik majd? A Late Night with the Devil nem törekszik műfaji reformációra, ám a Cairnes fivérek fantasztikus stílusérzékkel álmodják újra a démonhorror-mítoszt, s fausti rémmeséjük minden egyes képkockája bizsergeti a lelket.

Nyomokban kamaradrámát tartalmaz – Matt Brown: Freud’s Last Session / Freud: Az utolsó pszichoanalízis

2024. április 17.

Mi történne, ha egy teljes napra összezárnánk Sigmund Freudot és C.S. Lewist, a 20. századi kultúrtörténet két gigászát? Milyen tanulságokkal gazdagítaná az emberiséget egy ilyen szellemi iszapbirkózás? Egyáltalán van értelme ezredszerre is vitába bonyolódni életről és halálról, Isten létezéséről és a lét elviselhetetlen nehézségéről? Matt Brown filmje érdekes kérdéseket vet fel, a megnyugtató válaszok viszont elmaradnak.

Testi mesék – Ethan Coen: Drive-Away Dolls / Szökevény csajok

2024. március 22.

Még ma is rejtély, miért váltak szét Joel és Ethan Coen útjai. Lehet, hogy ők így is remekül érzik magukat, mi viszont lélegzetvisszafojtva várjuk a szakmai mosolyszünet végét. Hiányérzetünket Ethan első igazi szólózása sem enyhíti, bár annak csak örülni lehet, hogy a Szökevény csajok visszacsempészi a vászonra a szexualitást.

Akarsz-e játszani? – Richard Dembo: La diagonale du fou / Dangerous Moves / Veszélyes lépések

2024. március 9.

1985-ben egy svájci-francia koprodukcióban készült „hidegháborús sportfilm” nyerte el a legjobb idegen nyelvű mozinak járó Oscar-díjat. Vajon emlékszik még rá valaki az elvetemült sakkfanatikusokon és Michel Piccoli tisztelőin kívül? Aligha. Pedig nehezen érthető a Veszélyes lépéseket övező konok közöny.