Jó mulatság, de nem férfimunka többé – John Woo: The Killer

2024. szeptember 18.

Szállnak a galambok, reccsennek a csontok, ropognak a gépfegyverek, az elszánt tekintetek villámokat szórnak, s olykor-olykor még az idő is megdermed, hogy szájtátva csodálhassuk a szédítő akcióbalettet, A bérgyilkos remake-je mégis úgy viszonyul az eredeti filmhez, mint egy szupermarket ismeretlen címkéjű saját márkás whisky-je egy palack 72 éves Macallanhez.

Egy zuhanás anatómiája – Laurent Bouzereau: Faye

2024. szeptember 3.

Faye Dunaway a hetvenes évek talán legkeresettebb és legelismertebb hollywoodi színésznője volt, a karrierje mégis idejekorán kapcsolt lejtmenetbe, amiben – sokak szerint – állítólagos összeférhetetlensége is szerepet játszott. De vajon tényleg ez az igazság? A filmcsillag saját magának köszönhette, hogy kegyvesztetté vált az Álomgyárban? A kérdést Laurent Bouzereau vadonatúj dokumentumfilmje, a Faye válaszolja meg.

Mosolyba zárt fájdalom – Robin Williams-portré

2024. augusztus 10.

Sokan máig úgy emlékeznek rá, mint a szelíd mosolyú, de géppuskaszájú mókamesterre, akinek humora követhetetlenül magas fordulatszámon pörgött. Pedig a tíz esztendővel ezelőtt elhunyt Robin Williams kiforrott stílusú drámai színészként nyújtotta élete legfontosabb alakításait. Sőt, még a legemlékezetesebb vígjátéki hősei sem tettek mást, „csak” szivárványos jókedvvel leplezték titkos szomorúságukat.

Országomat egy érsebészért – Karim Aïnouz: Firebrand

2024. július 31.

VIII. Henrik gazdag életpályája rengeteg filmkészítőt megihletett már, a brazil Karim Aïnouz szabad szellemiségű történelmi drámája azonban mellékszerepre „kárhoztatja” az önimádó, zsarnoki feleséggyilkost, helyette pedig utolsó nejét, Parr Katalint állítja a cselekmény középpontjába. A koncepció papíron még érdekesnek is tűnhet, a megvalósításba azonban számos hiba csúszik.

Gyönyörű zűrzavar – Woody Allen: Deconstructing Harry / Agyament Harry, 1997

2024. július 20.

Az Agyament Harryben Woody Allen ezredszerre is kedvenc típusfigurájáról – az önpusztító görcsemberről, a szorongó New York-i értelmiségiről – regél, a zilált formanyelv, a vulgáris humor, a Bergman előtti csodás főhajtás, s a bolondosan szürreális történet legmélyén megcsillanó tragikum mégis az életmű élvonalába emeli e méltatlanul elfeledett műremeket.

The heat is off – Mark Molloy: Beverly Hills Cop: Axel F / Beverly Hills-i zsaru: Axel Foley

2024. július 9.

A Beverly Hills-i zsaru negyedik epizódja olyan, akár egy megkésett érettségi találkozó, melyre – botor módon – elfelejtették meghívni az osztályfőnököt.

Celluloidba csomagolt színház – Sidney Lumet-portré

2024. június 25.

Sosem képviselt egyetlen, jól behatárolható alkotói irányvonalat, stílust vagy iskolát, tevékenysége mögött nem állt sem konzisztens ideológia, sem pedig hangzatos művészi hitvallás, s életműve még a szerzői nézőpontú értelmezésnek is ellenáll. És mégis: a „tévérendezők” gigásza, a „mozgóképesített színház” nagymestere nélkül lehetetlenség volna megírni a régi és az új Hollywood közti „átmeneti időszak” történetét. Portré a száz éve született Sidney Lumetről.

Káin és Ábel a rengetegben – Benjamin Brewer: Arcadian / Amikor leszáll az éj

2024. június 5.

Hallatlanul alacsonyra helyezi a lécet az idei nyárelő első Nicolas Cage-filmje: az Amikor leszáll az éj olyasfajta posztapokaliptikus családi horror, mely minden egyes műfajelemével pimaszul kényelmes biztonsági játékot űz, de sekélyessége és arcpirító egyszerűsége ellenére sem lehet haragudni rá.

Kárhozat élő adásban – Cameron Cairnes-Colin Cairnes: Late Night with the Devil

2024. május 8.

Ki hitte volna, hogy az év első igazi horrorszenzációja Ausztráliából érkezik majd? A Late Night with the Devil nem törekszik műfaji reformációra, ám a Cairnes fivérek fantasztikus stílusérzékkel álmodják újra a démonhorror-mítoszt, s fausti rémmeséjük minden egyes képkockája bizsergeti a lelket.

Nyomokban kamaradrámát tartalmaz – Matt Brown: Freud’s Last Session / Freud: Az utolsó pszichoanalízis

2024. április 17.

Mi történne, ha egy teljes napra összezárnánk Sigmund Freudot és C.S. Lewist, a 20. századi kultúrtörténet két gigászát? Milyen tanulságokkal gazdagítaná az emberiséget egy ilyen szellemi iszapbirkózás? Egyáltalán van értelme ezredszerre is vitába bonyolódni életről és halálról, Isten létezéséről és a lét elviselhetetlen nehézségéről? Matt Brown filmje érdekes kérdéseket vet fel, a megnyugtató válaszok viszont elmaradnak.