A technika ördöge – Mikael Håfström: The Rite / A rítus

2011. március 22.

Anthony Hopkins borostyánnal benőtt konyhakertben, lompos macskák között fel-alázik, a bajsza alatt röhejes bölcsességeket mormol, néha még káromkodós démonokat is űzöget, fegyverhordozó gyanánt pedig bezsákol egy metroszexuális küllemű, ingatag papjelöltet. Nagyjából ennyi történik Mikael Håfström ördögűzős filmjében, A rítusban, amely belesüpped a műfaj szakállas sablonjaiba, még mielőtt elkezdődne. Agyolvasztó fércthriller azoknak, akik átaludták az elmúlt 40 évet.

A vadnyugat öregkora – Joel és Ethan Coen: True Grit / A félszemű

2011. február 17.

A Coen fivérek rendszerint egyszerre törnek hagyományt és építenek kánont. Ezt új filmjük, A félszemű is bizonyítja: a darab eleinte klasszicista westernként tálalja magát, a felszínen elhivatott törvényszolgák és becstelen haramiák konfliktusáról, korán érő gyermeklányról és hősiességről szól; mélyszerkezetileg viszont fanyar műfajkevercs, amelyet a banálisan elrajzolt karakterek, az átironizált hangulat és a gyomorháborgatóan keserű narráció ellentéte működtet igazán.

Nem lánynak való vidék – Debra Granik: Winter’s Bone – A hallgatás törvénye

2011. január 24.

Amerika zegzugos peremvidékeiről mostanában főként a kortárs westernfilm szokott kíméletlen diagnózissal szolgálni. Debra Granik érdes traumafilmje, a Winter’s Bone - A hallgatás törvénye annyiban tartozik más lapra, hogy nem érzékbizsergető metaforacsokorban és nyílegyenes dramaturgiával tálalja magát: koraérett hősnőnk elkeseredett detektívesdije csupán rafinált ürügy arra, hogy a komor hangú rendezőnő sokkoló röntgenleletet adjon egy primitív normákra felhúzott kisközösségről.

Szakadj meg, szív! – Jane Campion: Bright Star / Fényes csillag

2010. december 29.

A költő-életrajzban (Egy angyal az asztalomnál) és a kosztümös koridézésben (Zongoralecke, Egy hölgy arcképe) egyaránt járatos Jane Campion látszólag nem kockáztatott sokat, amikor az angol romantika lángeszű poétafejedelme, John Keats utolsó éveit csomagolta cellulózba. Azonban ahelyett, hogy igyekezne a nyomorgó zseni veséjébe látni, inkább szenvelgő hősszerelmest farigcsál belőle, aki szelíden nyúlik el a széplelkű varrólányként halálosan egysíkú Abbie Cornish párnás ölén. Szecessziós-romantikus nyáltenger a javából.

Egy ember az örökkévalóságnak – Richard Attenborough: Gandhi, 1982

2010. december 3.

A 80-as évek első felében csupa tabudöntögető biopic járult az Amerikai Filmakadémia ítélőszéke elé: Az elefántembert, a Dühöngő bikát, az Amadeust és többi, máig klasszikusnak tartott társait a tisztes döntőbizottság hol szűkmarkúan, hol egész gálánsan fogadta. Richard Attenborough Gandhi-életrajza viszont szinte kikövetelte magának 8 Oscarját gigantomán stílusával és ortodox elbeszélésmódjával: kockáin az öreguras történelemóra köt házasságot a hitelesen tálalt embermesével.

Palimadarak akcióban – Adam McKay: The Other Guys / Pancser police

2010. október 14.

Napjainkban egyre többen igyekeznek kiaknázni a „buddy cop movie” parodisztikus felülírásában rejlő lehetőségeket. Az Apatow-garnitúra ügyes kezű rendezője, Adam McKay (A híres Ron Burgundy legendája, Taplógáz) házi színésze, Will Ferrell és a szökőévente komédiázó Mark Wahlberg társaságában csapott morbid kommentárt a veretes alműfajhoz. Kár, hogy az ígéretes alapkoncepcióhoz tapló humor és elnagyolt karakterkészlet társult.

Magányosok klubja – Adam Elliot: Mary and Max / Mary és Max

2010. október 4.

Adam Elliot első egészestés gyurmaanimációjára 13 évet kellett várni. Pedig groteszk karcolatai, a velős család-trilógia (Uncle, Cousin, Brother) és az Oscar-díjjal jutalmazott életrajzi tragikomédia, a Harvie Krumpet régóta egy ihletett, mélyen eredeti alkotóról árulkodtak. A monomániás rendező ezúttal is korábbi témáiról regél, azonban a Mary és Maxban a lassan érlelt szerzői stílusvonások szívmelengető remekműben csúcsosodnak ki.

Képeslapok a pokolból – Guillermo Del Toro: Hellboy II: The Golden Army / Hellboy II – Az aranyhadsereg

2008. augusztus 29.

Négy év elteltével ismét bevörösödhetnek a mozitermek – nemcsak Hellboy, a modern fantazmagória „Humphrey Bogartja” tér vissza, de a csodák gyermeklelkű elkötelezettje sem marad adós semmivel: Guillermo Del Toro sikeresen őrizte meg egyedi megközelítésmódját és CGI-mentes stilisztikáját.

(Z)űrös manus – Brian Robbins: Meet Dave / Az üresfejű

2008. augusztus 18.

„Karrierje romjain ücsörögve Eddie Murphy gondolt egyet, és visszatért fiatalkori sikereihez, bebizonyítva, hogy pengeéles afro-humora mosolyfakasztásban verhetetlen” – bárcsak ezt írhatnám, és bárcsak véget érne már egyszer az egyébként tehetséges nevettető B-filmes szégyenzarándoklata. Emberünket azonban lehetetlen elemelni a gagyigyártó futószalag mellől.

(Dene)vérodüsszeia – Christopher Nolan: The Dark Knight / A sötét lovag

2008. augusztus 8.

Ügyes reklámkampány, tragikus színészhalál, és a képregényimádat újból divatozó hagyománya – e tényezők morbid kombinációjának köszönhetően Christopher Nolan rendezése átírta a franchise történelmét. És persze a Batmanét. A filmfolyam új időszámítása véres utazást kínál a magányos hőslélek, a pszichotikus bűnözői elme és a fenyegetett Gotham City realizmussal nyakonöntött tájaira.