Le a fejjel!
Történet
Egy nap a király udvari főpapja és horoszkópkészítője (Garas Dezső) rossz hírrel szolgál a királynak (Bajor Imre): a csillagok állása szerint meg fogják ölni, és csak egy módon kerülheti el a véget: ha álruhában elhagyja a palotát. A király megrémül és megfogadja a mágus tanácsát. Koldusruhát ölt és némi kalandos járkálás után a pohárnok (Gálvölgyi János) házába kér bebocsátást. Még nem tudja, hogy éppen ebben a házban rejtőzik az a bérgyilkos (Kamarás Iván), akit maga a mágus bérelt fel az ő megölésére.
Ezt írtuk a filmről:
Kincs, ami nincs – A magyar filmzene története
A filmzenei szakirodalom egyik legizgalmasabb kérdése, hogy a Hollywood-központú szemlélet mellett milyen szinten lehet szegmentálni a filmzene világát.
Kiakaszottam a filmet – Beszélgetés Tímár Péter filmrendezővel
Tímár Péternek a fejében forog a film. A forgatáson sem használ kontrollmonitort, mert látja maga előtt a felvett jelenetet. A technikai részlegből érkezett a játékfilmek világába, a nyolcvanas évek végétől kezdve az egyik legtermékenyebb és az egyik legsikeresebb alkotó a magyar filmben. Jónéhány stíluson zongorázott végig pályafutása során, nemegyszer úttörője volt Magyarországon az adott műfajnak. Szakmaiságról, személyességről és sikerekről beszélgettünk a rendezővel.
A humor és a magyar film – Min is nevetünk mi, magyarok?
Ha a címben jelzett témák kapcsolatát akarjuk kutatni, látszólag joggal fordulnánk a magyar vígjátékhoz, mint ahhoz a műfajhoz, amely nevetésre ingerli közönségét. Nagyot fogunk azonban csalódni.
Félre a fejjel – Tímár Péter: Le a fejjel!
Tímár Péter új filmje olyannyira átlátszó stratégiák termékének mutatja magát a hazai vígjátékpiacon, hogy nyolcezer karakter kétszer is bőven elégnek tűnik a téma kimerítésére – aki ezt a hosszúságot meghaladja, annak az éles kockázatát vállalja, hogy egy humor tekintetében igencsak anorexiás vígjátéknak kerít érdemtelenül nagy feneket.
Sorstalan játékfilmpaletta – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8. – Játékfilmek
Az idei filmszemle rengeteg meglepetéssel fogadta nézőit. A humor és – a játékfilmes zsűri szavaival élve – az alkotói düh mindenképpen értékelendő a bemutatott alkotásokban. Úgy tűnik azonban, a magyar filmgyártás hadilábon állt a történetmeséléssel az elmúlt évben. A forgatókönyveket a rendezők írják – talán ezen csúszhatnak el a filmek. A zsűrik mégis kiosztották minden díjukat, úgyhogy akad értékelendő a magyar filmben.
