Rap, Revű, Rómeó
Történet
Dodi bácsi (Gálvölgyi János), nyolcadik kerületi kiskirály és jobb napokat látott jegyüzér életműve betetőzéseként szórakozóhelyet nyit, a Revü bárt. Munkát ad jóképű és fiatal unokaöccsének, Rómeónak (Csányi Dávid), aki nem éppen gengszternek való alkat. A Revübe jó zene is kell, ezért Dodi bácsi szerződteti a Kalányos Rap Team nevű roma rapzenekart, amelynek tagjai vidékről költöztek fel a siker reményében. Az utcában kínai bolt nyílik, a boltos lánya, Mai-Lien (Huang Phong) és Rómeó első látásra egymásba szeretnek. Dodi testőre megöli a kínai boltos fiát. Rómeó szemtanúja a gyilkosságnak és nem tudja, hogy mitévő legyen ezután. Kiderül, hogy a kínai maffia túlnőtte a helyieket és bosszújuk elől Dodi sem tud kitérni. Feláldozza testőrét és még Rómeót is, ha Mai-Lien nem szabadítja ki időben. Rómeó nem várja meg, milyen újabb alkut kötnek élete felett...
Ezt írtuk a filmről:
A médiaerőszak láthatatlan módozatai – A romák néhány reprezentációja kapcsán
Az erőszakról sokat beszélnek az emberek a média és a film kapcsán, bár a fogalmat ilyenkor rendkívül leszűkített jelentéstartományra használják: verekedésre, lövöldözésre, vérre, vagyis a „direktben" megmutatott agresszív eseményekre. A különböző törvényi szabályozások miatt a kis karikák már előrejelzik nekünk a képernyőn, illetve a moziműsorban, hogy milyen filmmel fogunk találkozni. Ennek ellenére fel sem merül az emberben, hogy ezeken kívül is lehet erőszakos cselekedeteket látni (például kinek jutna eszébe kiakadni azon, hogy a nőket rendszeresen levetkőztetik, tárgyiasítják a filmekben, amivel folyamatosan újratermelik a férfiuralmat).
Sorstalan játékfilmpaletta – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8. – Játékfilmek
Az idei filmszemle rengeteg meglepetéssel fogadta nézőit. A humor és – a játékfilmes zsűri szavaival élve – az alkotói düh mindenképpen értékelendő a bemutatott alkotásokban. Úgy tűnik azonban, a magyar filmgyártás hadilábon állt a történetmeséléssel az elmúlt évben. A forgatókönyveket a rendezők írják – talán ezen csúszhatnak el a filmek. A zsűrik mégis kiosztották minden díjukat, úgyhogy akad értékelendő a magyar filmben.
Bő levű Rómeó – Oláh J. Gábor: Rap, Revű, Rómeó
Az, hogy a magyar populáris film fellendülőben van, lassan kezd közhellyé válni. Az már korántsem ilyen egyértelmű, hogy a mostanában elkészülő úgymond kommerszfilmek közül mindegyik beletartozik-e ebbe a felfelé ívelő irányba. Ilyen határeset az említett kategóriában Oláh J. Gábor Rap, Revü, Rómeó című műve is, amely érdekes és több szempontból szokatlan jelenség a magyar filmpalettán.