Ezt írtuk a filmről:

Világméretű horror – A horror története 4/4.

A kilencvenes években a horror nagyobb helyet vívott ki magának a fősodorban, mint valaha. Persze korhatáros zsánerként nem vehette fel a versenyt az új évezred multiplexeinek családbarát blockbustereivel, ám másodforgalmazásban (DVD, Blu-ray, VOD) virágzóbb zsáner, mint eddig bármikor. Műfajtörténeti sorozatunk (egyelőre) utolsó része.

Home Made Mozi – A home-videó esztétikájáról és valóságtartalmáról

Az angol home video kifejezés mondhatni két legyet üt egy csapásra. Egyszerre utal ugyanis a képeket létrehozó társadalmi közegre és az ábrázolásmód kezdetleges, „félkész” voltára (home made ’házi készítésű’) – vagyis olyan jelentésekre, melyeket a magyar családi mozi és a privát film megnevezések egyszerre nem hordoznak. A home videószerű mozifilmek kifejezés, amellett, hogy egy közismert képi stílusra utal, a filmkészítés intencionalitása és a megcélzott nézőközönség közti ellentmondást is felmutatja.

A Sundance-től a Tribecáig – Kis amerikai fesztivál-történet

Nincs még egy olyan ország, amelynek annyi filmfesztiválja lenne, mint az Amerikai Egyesült Államoknak. Rengeteg városa közül számtalanban rendeznek filmes mustrát, s „a népek olvasztótégelyeként" többféle etnikummal és kisebbséggel rendelkezik. Így kell külön filmfesztivál a latin-amerikaiaknak, az afroamerikaiaknak, a zsidó közösségnek és a melegeknek is. írásunkban a legnevezetesebb, a legöregebb és a legfiatalabb amerikai fesztiválokat mustráljuk.

Lencsére fröccsenő vércseppek – Egyes szám első személyű (E/1) horrorfilmek II.

Az átlagnéző hétköznapi szituációira, életterére rezonáló filmek némelyikének nem csak a zsigeri horror-élményt sikerült újra visszahoznia a filmvászonra, hanem az új évtized videózási kényszerére és a kamerához, médiához való viszonyára is reflektálnak. A kor-szellem újra kísért.

Realizmus, hazugság, videó – Egyes szám első személyű (E/1) horrorfilmek I.

A Blair Witch Project hisztérikus sikere a kritikusok körében fanyalgók, a pénztáraknál pedig dollármilliók sorát termelte ki. Mára áldokumentarista mitológiáját éppúgy kívülről fújjuk, mint a kreatív, vagy copy-paste-mechanizmust alkalmazó epigonok hibáit is. A jobb esetben intenzív horrorélményen felül azonban e filmek társadalomkritikáról, a valóság „posztmodern” paradoxonjáról, ill. a kamera hétköznapi szerepéről is mesélnek.

A 90-es évek: függők vagy függetlenek? – Az amerikai függetlenfilm története 5.

A nyolcvanas évek, azaz a videó évtizede nemhogy megölte volna a mozit, de a médium kínálta izgalmas, új lehetőségekkel gazdagította a filmgyártást – és nem utolsó sorban a stúdiók zsebét. Nem csoda, hogy az évszázad utolsó évtizedének kezdetével új, minden addiginál fényesebb aranykor köszöntött Hollywoodra, csakúgy, mint a függetlenfilmre.

Opusz a félelemről – Daniel Myrick - Eduardo Sánchez: The Blair Witch Project / Ideglelés - The Blair Witch Project

Az áldokumentarista stílusban tálalt film briliáns példája annak, hogy kellőképpen alkalmazott mar­ketingeszközökkel majd' minden eladható. A film szinte születése óta piaci árucikk, nézőszámtól és bevételtől függő iparág, amit menedzselni, elővezetni, reklámozni szokás.

A suspense-tól a sokkig – A horror története 2/2.

A Universal 1941-ben Lon Chaney, Jr. főszereplésével realizált, a melodrámával kokettáló és börleszkízű jelenetekben bővelkedő Farkasember című produkciója mely a vérfarkas-filmek valamennyi, mára a hasonló jellegű opusok sablonná süllyedt elemét csatasorba állítja bevételeivel igazolta, hogy a horror, a 30-es évek második felének uborkaszezonja után ismét nagy üzlet.