Bármilyen térben és kontextusban lehet művészetet csinálni – Beszélgetés Katia Pascariu színésznővel

2026. január 19. – írta Kacsó Edith

Kivételesen én fogadom lakásunkban interjúalanyomat november végén. Reggel ért vissza Kolozsvárról, előző este a Reactorban játszott. Közös barátok révén ismerjük egymást legalább egy évtizede, azóta is figyelemmel követem színházi és filmes pályáját. Mint egy kislány, úgy csimpaszkodik fel a fotelre, összecsombolyodik, mint egy fázós kismacska. Szürcsölgeti a kávéját és miközben beszélni kezd, szemem láttára változik át a lábait maga alá gyűrő lánykából erős hangú, határozott nővé. Ezt a kettősséget szeretem nagyon benne, színpadon is pillanatok alatt képes ilyesfajta metamorfózisra.

Aki kuktának áll… – A konyhai filmek és sorozatok társadalmi felelőssége

2025. július 2. – írta Rudas Dóra

Ha máshonnan nem is, A Fehér Lótusz óta ömlesztve érkező társadalmi szatírákból tudjuk, hogy az egyik ember luxusa mindig egy másik ember gyötrelmébe kerül. De ha mindkettő láttán ugyanúgy tapsolunk, akkor mi magunk is részesei vagyunk a problémának. 

„Az öregedés ellentmond a szépségideálnak” – Interjú Hevér Dániellel és Kertész Zsanettel, a Valami madarak alkotóival

2024. január 4. – írta Polák Zsóka

Hevér Dániel rendező és Kertész Zsanett forgatókönyvíró első közös nagyjátékfilmje egy öregotthonban szövődött valószínűtlen szövetségről mesél kedvesen, bohókásan, mégis szívszorítóan. A Valami madarak kapcsán arról beszélgettünk az alkotópárossal, félnek-e az öregedéstől, miért készült öt éven át az alkotás, de szóba került Szacsvay László bajsza is.

A reménytelenség hőse – Fésős András: Magasmentés

2023. november 17. – írta Gyöngyösi Lilla

A Magasmentés akciófilmes külseje társadalmi és karakterfókuszú szerzői drámát rejt.

„Szeretem a zárt történetek allegorikusságát” – Interjú Fazekas Mátéval, a Kilakoltatás rendezőjével

2022. március 17. – írta Búzás Anna

Mától látható a magyarországi mozikban a Kilakoltatás, Fazekas Máté első nagyjátékfilmje, amely egy zűrös kilakoltatást mutat be egy napba sűrítve. A filmet megtörtént események ihlették, a bemutató kapcsán beszélgettünk a forgatókönyvírásról, a forgatást megelőző munkáról, a lakhatási problémákról és a humor filmben betöltött szerepéről is.

A nap, amikor minden elveszett – Michel Franco: Nuevo orden / Új világrend

2021. június 23. – írta Kovács Patrik

Michel Franco kifogástalan stiliszta, s hangulatteremtő készsége is jócskán átlagon felüli, csakhogy az Új világrend azt sugallja, hogy a rendező még többre vágyik. Mindenható vizionáriussá kíván előlépni, ám kísérlete szükségszerűen csődöt mond.

A zsaruk becsülete – Frederik Louis Hviid, Anders Ølholm: Shorta / Csapdában

2021. április 7. – írta Tóth Menyhért

A dán Csapdában a francia A gyűlölet és Nyomorultak című filmek nyomdokain jár, miközben – talán csak véletlenül, de – a George Floyd-ügyet is megidézi.

Rendészet elvészhet – Cătălin Mitulescu: Heidi

2019. november 22. – írta Farkas Boglárka Angéla

Mitulescu filmje napjaink égető problémáját tematizálja: a rendőrséggel szembeni bizalmatlanságot. A tragédiánk pedig az, hogy még a fikció sem képes ezesetben olyan immorális történetet eszkábálni, amit a most tapasztalható valóság ne tudna felülmúlni.

„Próbáltam soha nem éreztetni vele azt, hogy hibás lenne” – Beszélgetés Tuza-Ritter Bernadettel, az Egy nő fogságban rendezőjével

2018. október 12. – írta Zsizsmann Erika

Az Egy nő fogságban felvételi projektnek indult, majd első magyar egészestés filmként bekerült a Sundance versenyprogramjába. A román újhullám, a Disney-féle Hamupipőke és Fellini is inspirálta, árulta el Tuza-Ritter Bernadett, aki annak a fiatal filmes generációnak a tagja, amelyik bizonyítani szeretné, hogy a dokumentumfilm moziba való. 

A mágikus téglalap – M. Kiss Csaba, Rohonyi Gábor: Brazilok

2017. április 5. – írta Jankovics Márton

A Brazilok kusturicás hangvételű, optimista tanmese az előítéletek meghaladásáról és a cigány-magyar együttélés mindennapi kihívásairól. Humorba csomagolja a falusi kilátástalanságot és a társadalmi csapdahelyzeteket, de szerencsére nem veszi el teljesen a felvillantott problémák élét. Így annak ellenére is szerethető marad, hogy helyenként egyenetlen a történetvezetés és a színészi játék.