Burzsuj szürreál, diszkrét módra – Luis Buñuel: Le charme discret de la bourgeoisie / A burzsoázia diszkrét bája, 1972

2010. április 2. – írta Iszlai József

Luis Buñuel életművét a szabályos szabálytalanság, a törvényszerű törvénytelenség és a valósághoz való hűtlenség jellemzi, nem csoda, hogy ebből nyert hírneve és szerzői filmes víziója végül Oscart is kiérdemelt – már ha elhisszük, hogy ez a díjosztogatás tényleg a film mint elismert művészet érdekében történik. Legízlésesebb és legfinomabban abszurd mesterműve, A burzsoázia diszkrét bája az Akadémia legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat nyerte el, annak huszadik kiosztásakor.

Hypnotique Pascal – Hajdu Szabolcs: Bibliothéque Pascal

2010. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Hajdu Szabolcs a Fehér tenyérrel a konvencionálisabb narratíva irányába tett lépései után visszatér abba a színes, szürrealizmussal is kacérkodó világba, ami pl. már a Tamarát is egy markáns kézjegyű szerző egyedi filmjévé tette. Ráadásul a mit sem sejtő nézőt, aki azt várja, hogy egy újabb magyar filmet fog látni, az első nagy meglepetés már az első snittel együtt éri.

„Színház az egész világ...” – Charlie Kaufman: Synecdoche, New York / Kis-nagy világ

2009. március 26. – írta Ferenczi Szilárd

...jegyezte meg oly találóan Shakespeare, bár védelmére legyen mondva, nem szó szerint értette. Ezzel szemben próbáljuk csak elképzelni, milyen is lenne egy óriási, élethű díszletben lakni és egy képzelt beteg utasításai szerint élni. Ijesztően hangzik, tudom. Nos, valaki mégis elképzelte.

Le a burzsujjal, lőj a menedzserre! – Gustave de Kervern – Benoît Delépine: Louise-Michel / Profi bérgyilkost keresünk – nem nem akadály

2009. január 23. – írta Józsa Péter

Bérgyilkost fogadtunk, persze nem magunk ellen, azt már úgyis „lelőtte” Kaurismäki majd’ két évtizeddel ezelőtt, azóta új szelek fújnak itt a nyugati végeken, meg amúgy is, nyakunkon a hitelválság meg a recesszió vagy mi az ördög, lassan már gáz sincs, ideje tehát a váltásnak: le a burzsujjal, lőj a menedzserre!

Te, a félholt – Roy Andersson: Du Levande / Te, aki élsz

2008. április 25. – írta Csoma Emőke

Embernek lenni roppant nehéz dolog, főleg Roy Andersson filmjeiben. A svéd rendező ezúttal sem hazudtolja meg északi mivoltát, legújabb filmjében is a keserűség által akar barátságosabb világot teremteni. Szereplőire a depresszió és a reménytelenség tonnányi súlya nehezedik, de szerencsére majdnem lehetetlen azonosulni velük.

Útvesztő vagy tévút? – David Lynch: Inland Empire

2007. november 15. – írta Fám Erika

A mozi új lehetőségeire világít rá David Lynch Inland Empire című filmje, vagy a mozi végső határait feszegeti? Mindenképp a befogadói türelem próbakövének is tekinthető, amely mintha megkövetelné, hogy újra megtanuljunk látni.

Amélie csodálatos alteregója – Michel Gondry: La science des rêves / Az álom tudománya

2007. június 15. – írta Dávid Ádám

Álmaimban sem merek gondolni rá, mi sülne ki abból, ha Amélie és Stéphane álmodozásaik közepette összefutnának Párizs álmodozásra kitűnően alkalmas utcáin. Talán felpattanának egy szakadt plüsslovacskára, és üldözőbe vennék a fotóautomaták fantomját...

Jeliza Rose Csodaországában – Terry Gilliam: Tideland

2007. január 15. – írta Hegyi Réka

A Tideland gerincét egy kislány fantáziájának szüleményei alkotják, mégsem mesefilm, hanem nagyon komoly történet egy hányattatott sorsú lánykáról, akiért titokban szorongunk, mégsem sajnáljuk, mert felhőtlen játékkedve átsegíti mindenen.

Ha elcseppen a dinnyelé… – Tsai Ming-liang: Tian bian yi duo yun / Huncut felhőcske

2006. október 15. – írta Gagyi Ágnes

A film világszerte óriási tetszést aratott és nagy vitákat kavart, az amúgy sem finomkodó Tsai legfelforgatóbb alkotásának tartják. A Berlinálén három díjat nyert, pedig többen is kimenekültek a vetítésről.

Filmtörténet tizennégy részben (III.) – Európai filmes avantgárd: expresszionizmus és szürrealizmus

2001. április 15. – írta Kiss Miklós

A tízes, húszas évek európai avantgárd filmjei, irányzatai – az irodalomhoz hasonlóan – gyakran megtartják nemzetspecifikusságukat (német expresszionizmus, olasz futurizmus, francia szürrealizmus, orosz montázsiskola). A filmes avantgárd (is) minden esetben valamilyen elhatárolódást, szembenállást, innovatív igényt kívánt megfogalmazni a fennálló konvenciók oppozíciójaként.