Egy jól sikerült kudarc krónikája – Alex García López, Laura Mora Ortega: Száz év magány / Cien años de soledad

2025. január 6. – írta Papp Attila Zsolt

A Száz év magány Netflix-adaptációja különös alkímiai műveletet hajt végre: a mágikus realizmus alapművét pompás szappanoperává változtatja. És nem feltétlenül negatív értelemben, mert a végeredmény fénylik, mint a García Márquez-regény egyik fő motívumának tekinthető transzmutáció során előállítandó nemesfémek.

Poszttraumás időképek – Lav Diaz filmjeiről

2025. január 4. – írta Ritter György

A slow cinema Fülöp-szigeteki mestere – aki múlt év december 30-án lett 66 éves – több mint másfél évtizede robbant be a filmes világba. Kelet-Európában jobb híján Tarr Bélához hasonlítgatják, holott húsznál is több monstre képfolyamában a bűnt és bűnhődést, a pszichózisokat, a történelmet, a kiszolgáltatottságot, a természet roppant erejét „filmezi”. A nemritkán nyolc-tíz órás alkotásainak fő kérdése, kozmikus stílusuk ellenére: a direktor országának múltja, jelene, jövője.

Egy zarándoklat képei – Alexandru Solomon: Arsenie. Viața de apoi / Arsenie. Csodálatos túlvilág

2023. augusztus 31. – írta Buzogány Klára

Ha eddig nem tudtad, ki az az Arsenie Boca, Alexandru Solomon filmjéből sem fogod megtudni – de azt biztosan igen, hogy mekkora a homály az emberek fejében és a vallásos káosz Romániában.

Ez az igazi Amerika – Hugo Blick: The English / Az Angolok

2023. március 1. – írta Vigh Martin

Emily Blunt új sorozata egészen remek, és legfőképpen azért, mert nem gondolja önálló értéknek reprezentációs újításait. Történetet, emberi sorsokat kanyarít köréjük, mert csak így lehetnek valóban érdekesek és értékesek.

A Régi, az Új, és az Európai – Párbajok a westernnel

2022. április 28. – írta Fazakas Lehel

Sivár vidék. Elhagyatott temető. A nap bénítóan süt. Néhány madár vészjóslóan átrepül az égen.

Kertész Miksa bátyánk munkamániás élete – 1. rész: az európai tanulóévek

2012. május 2. – írta Kriston László

A filmezés jelentette számára az életet. Már-már betegesen kényszeres munkakedvvel ugrott egyik produkcióból a másikba. Udvariasságot hírből sem ismerő maximalizmusával, kiabálásaival, tirádáival sztárok és technikusok százait tartotta félelemben évtizedeken át. De Rettenthetetlen Miksa valódi virtuóz volt: az észrevétlen klasszikus hollywoodi filmnyelv gyakorlójaként is eredeti beállítások és élelmes kameramozgások briliáns kiötlője. És kétségtelenül minden idők egyik legsokoldalúbb rendezője. Utolérhetetlen, fáradhatatlan és kibírhatatlan. 

A sötét pillantások – Marcel Camus: Orfeu Negro / Fekete Orfeusz, 1959

2010. november 26. – írta Ritter György

Az 1960-as Oscar-ceremónián – a megállíthatatlan Ben-Hur-tarolás mellett – a legjobb külföldi film szekciójának győztese sem volt meglepő. A Fekete Orfeusz ugyanis az előző év európai filmfesztiváljait végigsöpörve rendre lenyúlta a legnagyobb díjakat. Mégis, a filmtörténetbe az akkoriban éppen szárnyait bontogató francia újhullám egyik elfelejtett filmjeként vonult be.