A felkelő nap mozija – A japán filmstúdiók története I.

2012. április 4. – írta Csiger Ádám

A filmművészet hajnalán, a 20. század első felében Japánban hasonlóan erős stúdiórendszer alakult ki, mint Hollywoodban. A vertikálisan integrált, azaz a gyártást, forgalmazást és bemutatást egyaránt kontrolláló, a filmipart monopolizáló trösztök idővel mindkét esetben meggyengültek, de a japán stúdiórendszer aranykora legalább olyan fényes volt, mint Hollywoodé.

„Az ellentmondásos karakterek érdekesebbek” – Beszélgetés Takashi Miike japán filmrendezővel

2012. március 28. – írta Nagy Boglárka

Takashi Miike a mai japán film fenegyereke, korunk egyik „legtermékenyebb” filmrendezője. Legújabb filmje, az Ace Attorney – amely az azonos című, népszerű videójáték adaptációja – világpremierje az idei Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon volt. Interjúnk a bemutató másnapján készült.

Sárkányok bolygója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 2.

2012. március 21. – írta Ritter György

A Toho mellett más japán stúdiók is sikerre vitték a kaiju-eigát, amely a 70-es évek közepére kifújt. Az újjászületés alapja (ismét) a Godzilla (1985) című mozi volt, amely a sárkányistenségek új sorozatát eredményezte. A széria a 2004-es Final Warsig próbálta a mítoszt mélyíteni, amelyben a 60-as évek végi crossoverjeihez hasonlóan fejezte be (egyelőre) pályafutását a leghíresebb japán óriásszörny.

Namazu evolúciója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 1.

2012. március 19. – írta Ritter György

A japán kaiju (vagy Daikaiju) eiga nyersfordításban szörnyfilmeket jelent. Ennek nyitánya az 1954-es Gojira volt, ami később kapta a nyugatosított Godzilla nevet. Népszerűsége életre hívta a műfaj (első) 15 éves virágzását, amelyben a fenyegető szörnyek nemcsak az emberek barátaivá, hanem gondoskodó apává is váltak. 

Érteni és átélni a japán némafilmet – Beszélgetés Akira Tochigivel, a Japán Nemzeti Filmközpont kurátorával

2011. február 3. – írta Margitházi Beja

Nemcsak a japán némafilm története, de a japán filmarchívum helyzete is jócskán eltér az általunk jobban ismert euro-amerikai sikersztoriktól. Akira Tochigivel, a tokiói Japán Nemzeti Filmközpont (NFCT) kurátorával a japán némafilm egykori és kortárs helyzetéről beszélgettünk. És ki tudja, talán A sárga csikó (1913) is előkerül… Neki mindenesetre feltett szándéka, hogy utánanéz.

A tennó* – Kuroszava Akira-portré 2.

2010. március 26. – írta Ritter György

Kuroszava A vihar kapujában sikere után érte el karrierjének csúcsát. Megbecsülése miatt a japán film tennójának, császárának nevezték Nipponon belül és kívül. Az ötvenes-hatvanas években övé volt hazája filmművészetének trónja, ám csakúgy, mint a japán uralkodóé a 12. század végén, Kuroszava méltósága is névlegessé vált. Mégis bizonytalan, utolsó korszakaiban forgatta legmélyebb és leglátványosabb remekműveit.

A daimjó* – Kuroszava Akira-portré 1.

2010. március 23. – írta Ritter György

A japán filmről sokaknak ugrik be elsőre Kuroszava Akira neve. Nem véletlenül: neki köszönhető, hogy nyugaton elismert és nézett lett a napkeleti ország filmtermése. A Mester életművének filmtörténeti fontossága nem csak abban áll, hogy egyedülálló elbeszélésmódját briliáns vizualizációval ötvözte, de 31 önálló rendezésével számos nyugati tömegfilmest is „megihletett”. 12 éve hagyta itt az árnyékvilágot, s ha köztünk lenne, ma lenne 100 éves.

Huhú! – Takashi Shimizu: The Grudge / Átok – The Grudge

2005. május 5. – írta Gagyi Ágnes

Az Átok a japán J-horror filmek és sorozatok amerikai adaptációinak sorába illeszkedik, közeli rokona A kör és a hamarosan látható Dark Water (a fiatal nő-gyerek-szellemek konstelláció).

Stilizált hagyomány – Takeshi Kitano: Zatoichi / A szamuráj

2004. június 15. – írta Ilyés István (Iván)

A távol-keleti szamurájfilmek két alapzsánere eltérő mádon mutatkozott be a magyar mozikban. Míg a Tigris és Sárkány letisztult, hagyománytisztelő darabjaként a kínai wuxia-filmek eredeti formájában szembesített az Idegen elemekkel (lásd a gravitáció törvényeivel dacoló kardpárbajokat, amelyek a Jean Marais és Errol Flynn kalandfilmjein edzett európai közönségnek első látásra nevetségeseknek hatnak), addig Takeshi Kitano saját korának és alkotói személyiségének minden jellegzetességén átszűrve prezentálja a japán chambara-mozik egyik alapművét.

Csendes, de erős – Interjú Ichikawa Jun japán filmrendezővel

2004. június 15. – írta Köllő Killa

Az egyik legjobb kortárs japán rendező pályáját reklámfilmrendezöként kezdte, majd minimalista, egyszerű, de érzelmileg telített filmeket forgatott. Az idei Far East Film 6. fesztiválon a retrospektív vetítéseken az Ő filmjei is szerepeltek.