Meghalt „a japán Clint Eastwood”

2014. november 18. – írta a szerk.

November 10-én, 83 éves korában elhunyt Ken Takakura japán filmszínész, aki a 60-as években alakított jakuzaszerepeivel vált világhírűvé. A temetés szűk családi körben zajlott, a nemzetközi sajtó csak egy héttel később kapta fel a hírt.

Japán filmhét lesz október elején Budapesten

2014. szeptember 23. – írta a szerk.

A Toldi moziban műsorra tűzött válogatás filmjeit két fő téma köré csoportosították: az alkotásokban megjelenik a katasztrófákkal való szembenézés, a trauma feldolgozása és az újrakezdés, valamint a fiatalság mint a mai japán társadalom tükre és jövője.

Japán kapcsolatokról szól a Metropolis friss száma

2013. november 1. – írta a szerk.

Megjelent a Metropolis folyóirat 2013/1. száma Japán kapcsolatok címmel. Az összeállítás a Metropolis több haladó hagyományát is folytatja.

Japán sci-fiben vállalt szerepet Tom Cruise

2013. április 17. – írta a szerk.

Az Oblivion után az 50 éves színész egy újabb disztópia-történetben fog játszani, utóbbi a japán Chōhei Kamayashi regénye nyomán készül.

Ijesztő gyermekekről, rituálékról és a japán filmről – Beszélgetés Hideo Nakata japán filmrendezővel

2013. március 25. – írta Nagy Boglárka

Hideo Nakata A kör című horrorfilmjével vált népszerűvé Európában és Amerikában, majd japán és amerikai produkciókkal folytatta a sort, következett A kör 2 és a Sötét víz. Több éves szünet után idén a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon tűnt fel újból, ahol The Complex című horrorfilmjének világpremierjét tartották. 

Meghalt Vakamacu Kodzsi japán rendező, producer

2012. október 18. – írta a szerk.

Egy héttel azután, hogy Tokióban elgázolta egy taxi, szerdán elhunyt a 76 éves japán filmrendező, Vakamacu Kodzsi.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 2.

2012. július 12. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto A kopár szigettel ért a csúcsra, de a továbbiakban sem adta alább, jobb filmjeinek többségét csak ezután készítette. Bár az Onibabával kezdve egyre kommerszebb munkák kerültek ki a keze alól, számos filmje értelmezhető A kopár sziget továbbgondolási kísérleteként is, amit felülmúlnia ugyan nem sikerült, de szerzőisége, ars poeticája tovább fejlődött.

Hirosima gyermeke – Sindó Kaneto-portré 1.

2012. július 9. – írta Csiger Ádám

Sindó Kaneto idén áprilisban a legidősebb japán rendezőként ünnepelte 100. születésnapját, majd alig egy hónappal később elhunyt. A II. világháborúban is besorozott, 49 rendezést és több mint kétszáz forgatókönyvet jegyző Sindó hét évtizedes pályáját nagyban meghatározta, hogy Hirosimában született.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 6. rész: Yoru ga owaru basho / End of The Night; Sangue do Meu Sangue / Blood of My Blood; The Snowtown Murders; Á annan veg / Either Way

2012. június 7. – írta Jakab-Benke Nándor, Papp Attila Zsolt, Ferenczi Szilárd, Székely Bíborka

Első filmünkben egy katatonikus arcú bérgyilkos útját követhetjük, amint megtalálják, felcseperedik és öl, majd szerelmes lesz – egy prostituáltba, akit gyerekként, tanulóéveiben nem volt képes megölni. A következőben egy nagyvárosi szegénynegyed közepén egyedülálló anya küzd gyerekei jövőjéért. Harmadik filmünk világában már-már bevett dolognak számít a pedofília, a vérfertőzés, a családon belüli és kívüli szodomita erőszak és az ezek ellenhatásaként fellépő kíméletlen önbíráskodás. És végül itt áll egy rövid kritika a TIFF „legvidámabb filmjéről”.

Hullámról hullámra – A japán filmstúdiók története II.

2012. április 6. – írta Csiger Ádám

A japán filmtörténet első virágzását – a némafilmes korszakot és a hangra való áttérést – az előző részben ismertettük. Lássuk, mi történt a felkelő nap országának stúdióival a második világháborúban és azt követően.