Valószínűleg mindenki életében vannak olyan ízek, amelyeket, ha megérez, nyomban elfogja a gyerekkor iránti nosztalgia. A Berlinálé „Kulináris mozi” szekciójában debütáló Ramen Shop főszereplőjére pedig ez hatványozottan igaz; nem is lehetne talán másképp, hiszen rámenséf.
A borús időben tolongó vasárnapi tömeget semmi nem készíthette fel az elkövetkező két és fél órányi vérontásra. A bonchidai vetítés nyitóbeszéde alatt úgy tűnt, sokan nem is tudták, hogy a film jelentős harmadát kolozsvári helyszínek, kolozsvári színészhallgatók statisztálása, és a kolozsvári állami román színház színészének kókadt játéka fogja kitenni. A hosszasan vérző vászon előtti székek lassanként szabadultak fel.
Errefelé, Európában többnyire sűrűn bólogatnak a konesszőrök, ha Kitano Takesi nevét hallják. És már mondják is: persze, ő a Tűzvirágok rendezője, kapott is érte egy Arany Oroszlánt 1997-ben. De kapott egy Ezüst Oroszlánt is 2003-ban, A szamuráj című filmjéért. És Cannes-ban is jól áll a szénája, bizony, kétszer is jelölték Arany Pálmára: 1999-ben a Kikudzsiró nyaráért, 2010-ben pedig az Emésztő haragért. Kiváló filmrendező! Kuroszava mester lelke valószínűleg beleköltözött 1998-ban.
Alfred Hitchcock rendezői debütjét és Sion Sono japán rendező részben Kolozsváron és a tordai sóbányában forgatott vámpírsorozatát is bemutatja a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF), mégpedig festői helyszínen, a bonchidai Bánffy-kastélyban.
82 éves korában elhunyt Isao Takahata, a Ghibli Stúdió társalapítója. Utolsó filmje a 2015-ben Oscar-díjra jelölt Kaguya hercegnő története (The Tale of the Princess Kaguya) volt.
A háború utáni japán filmnek szüksége volt a kiugrásokra. Nemcsak művészi értéket, hanem szakmai tudást és tisztelettel vegyes alázatot kellett sugároznia, főleg a „győzedelmes” amerikaiak felé. Ebben az Európára és Közel-Keletre koncentráló eisenhoweri éra (1953-1961) inkább lehetőséget jelentett Japánnak. Nem véletlen, hogy az 1955. március 30-i Oscar-díjkiosztón a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját az alázat női tragikumát bemutató jidai-geki (kosztümös film) zsebelhette be.
Erotika és halál, erőszak és poézis: Szono Sion filmje bizarr és hipnotikus hatású látomás az emberi természet sötét oldaláról. Exploitation-rajongóknak és Kafka-hívő művészlelkeknek egyaránt ajánlott.
Tudjuk: az angyalok közöttünk járnak. Van, aki elhiszi, van, aki nem. Emlékszik-e valaki nyájas Olvasó Az élet csodaszépre? Frank Capra, 1947, bizony. Irtó bájos film. James Stewart (az Ember) és Henry Travers (az Angyal) utolérhetetlen kettőse láttán a néző inkább hiszi, mint nem, hogy az angyalok... És a Michaelra (Nora Ephron, 1996) emlékszik-e valaki? John Travolta, mint a részeges Mihály arkangyal, igen. Ezt a filmet nézve az ember inkább nem hiszi, hogy az angyalok... Vagy ott van Wim Wenders Berlin felett az ég című angyalfilmje. Vagy Brad Silberling Angyalok városa (1996). Jó angyalfilmek, meg rosszak.
