Coralie Fargeat rendezői debütje pont arról szól, amit nem túl kreatív címe ígér. A film egy sivatagban játszódó, vérben tobzódó történet, ami azt bizonyítja, hogy a bosszú és a túlélési ösztön csodákra képes.
Van a Taxi 5-ben egy jelenet, amelyben a főszereplőpáros a régi széria Daniel Moralesének legendás fehér Peugeot-jával egy szikláról átugrat egy hajóra, és bár nekik semmi bajuk sem lesz, az autót totálkárosra zúzzák, vagy egyikük szavával élve: kinyírják. A francia suttyóvígjátékok császára, Franck Gastambide ugyanezt teszi a klasszikus franchise-zal.
Catherine Deneuve és Gérard Depardieu aranyosan szeretnek egymásba a napfényes francia falucskában, de még így sem sikerül emlékezetessé tenniük Florence Quentin filmjét, ami – címéhez hűen – korántsem tökéletes.
Ahogy szinte minden ország teszi, Franciaország is igyekszik megemlékezni az első nagy világégésről és annak következményeiről. A különbség csupán annyi, hogy a franciák ezt a rájuk oly jellemző eleganciával teszik. Így került a vásznakra Pierre Lemaitre népszerű, Goncourt-díjas regényének átdolgozása is.
Karácsony környékén vannak olyan filmek, amelyek abban a nem túl irigylésre méltó helyzetben vannak, hogy a legújabb Csillagok háborúja-résszel kell megküzdeniük a mozikban – máshol nem tudom, de Marosvásárhelyen szó szerint is. A Jean-Luc Godard-ról készült életrajzi film vetítésén ugyanis csak akkor nem szólt John Williams űroperájának zenéje, amikor Louis Garrel és kompániája túlordibálta azt, a ’68-as párizsi diáktüntetések teljes erejével.
Személyes emlékekből és a közelmúlt történetéből ihletett, bátor alkotás az a film, ami megnyerte idén a Cannes-i Fesztivál zsűrijének a nagydíját. Figyelemfelkeltő, akárcsak a 90-es évek elején nyilvánosságra törekvő ACT UP egyesület akciói, amelyekkel a HIV-fertőzés veszélyeit akarták tudatosítani az emberekben.
A Dupla szerető az ígéretes felütést követően zavarba ejtően röhejes jelenetekbe és lapos fordulatokba fullad. Hiába a szemkápráztatóan szép kompozíciók sora és a többnyire erős atmoszféra, François Ozon végül eltéved a psziché labirintusában, ahova olyan nagy lendülettel invitált.
Ötvenéves a Buñuel-klasszikus: fél évszázada kapta meg a velencei Arany Oroszlánt. Nem gondolnád, de ez a mester – üzleti értelemben véve – legsikeresebb filmje. De hogy miért?