Robin Campillo: 120 battements par minute / 120 dobbanás percenként Robin Campillo: 120 battements par minute / 120 dobbanás percenként

Közérdekű szerelem

Robin Campillo: 120 battements par minute / 120 dobbanás percenként

ÉRTÉKELD A FILMET!
120 dobbanás percenként
Robin Campillo
2017
120 dobbanás percenként

120 dobbanás percenként

Adatlap Filmadatlap Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint: 0

0

Szerinted?

0

Személyes emlékekből és a közelmúlt történetéből ihletett, bátor alkotás az a film, ami megnyerte idén a Cannes-i Fesztivál zsűrijének a nagydíját. Figyelemfelkeltő, akárcsak a 90-es évek elején nyilvánosságra törekvő ACT UP egyesület akciói, amelyekkel a HIV-fertőzés veszélyeit akarták tudatosítani az emberekben.

A filmnek elsősorban politikai és társadalmi célú üzenete van, az alkotócsapat mindent ennek rendelt alá. Elismerésre méltó, hogy a film vállaltan aktivista jellege ellenére sem laposodik el, és egészséges adag humor jellemez benne számos párbeszédet.

Robin Campillo már a film elején a dolgok sűrűjébe, az erőteljes, hirtelen bevetések közepébe helyezi a nézőt: az ACT UP aktivistái egy konferencián művérrel hajigálják meg a francia állami AIDS-ellenes szervezet előadóit, és magukhoz ragadják a mikrofont, hogy felhívják a figyelmet: fontos gyorsan cselekedni a HIV-pozitív betegek érdekében, és informálni kell a társadalmat egy járvány veszélyéről. A következő jelenetből egyértelművé válik, hogy olcsó provokációról van szó.

A rózsaszín háromszög által jelképezett mozgalom tagjai, az ACT UP résztvevői kötelességüknek tekintik tudatosítani a társadalomban, hogy ha nincs megfelelő szexuális felvilágosítás az iskolákban és ha az egeszségügyi rendszerben nem figyelnek oda a fecskendők cseréjére és az adományozott vér minőségére, akkor mindenki ki van téve egy halálos járvány veszélyeinek. Fontos, hogy ez nem kizárólag a melegek ügye, hanem társadalmi érdekű üzenetről van szó, az aktivisták között vannak anyukák, heteroszexuális emberek, börtönből kikerült személyek és volt vagy aktuális drogfüggők. Nem mindenki HIV-pozitív, de mindenkinek van egy-egy személyes története a betegséggel kapcsolatosan.

Sürgős valamit tenni, ezt leginkább azok érzik, akik nem tudják, hogy megérik-e még az egy évvel későbbi Gay Pride parádét – aki közelről látja a betegek leépülését, annak is egyértelművé válik az egyszerű válasz.

A rendező a film címével utal a 90-es évek elejének kedvelt zenei műfaja, a house ritmusára, a percenkénti 120 „ütésre” utal. Ez az ütem gyors és ütős, akárcsak a film első fele. Nincsenek üresjáratok, mindig újabb akció vagy vita tanúi vagyunk és minden egyes látványos jelenet valakinek a szemszögét mutatja be. Idővel ez a szerkezet annyira megszokottá válik viszont, hogy lassítani kell. Mintha a film szerkezete a főszereplő, Sean (Nahuel Perez Biyascart) életét másolná: az elején lázadó, örökmozgó fiatal mindennapjait rövid képsorok ábrázolják – sokszor tömegakciók része, ezeket távolból, olykor a 90-es évek tévéközvetítéseit idézve mutatják nekünk –, majd egyre líraibb és lassúbb lesz a film – egyre inkább a közelképek jellemzik, amint a szereplő egy szerelmi szálon belül megnyílik a párja (és a nézők előtt), majd amint nyomon követjük a testének a leépülését.

A majdnem két és fél órás film akár két külön alkotás is lehetne: az egyik a közelmúlt történetét nyomozná és azt mutatná be, hogy hogyan is lehet a test politikai eszköz; a másik lassú melodráma lenne, ami apránként tragédiába fordul. Campillo filmje esetében azonban ezt a kettőt nem lehet szétválasztani, mert a főszereplők esete példaértékűvé növi ki magát. Sean azért betegszik meg, mert nem tudja, hogy fontos védekezni. Ezt a halálesetet azért látjuk a széles vásznon, hogy felfigyeljünk a számtalan többi halálesetre, ami a hanyagság vagy a félelem miatt el lett hallgatva. A 120 dobbanás figyelemfelkeltő alkotás: ha elegen látják, talán el tudunk kerülni egyéb fölösleges, akár tömeges áldozatokat, de a sok szép és érzékeny részleteben is el lehet veszni, így a kevésbé aktivista lelkületű nézőknek is sokat nyújt ez a film.

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?

Na de mi van akkor, ha megígérjük, hogy legfeljebb heti egy hírlevelet küldünk, és mindegyik hasznos lesz?
120 dobbanás percenként

120 dobbanás percenként

Színes filmdráma, 140 perc, 2017

Rendező:
Szereplők: , , Teljes filmadatlap

A Filmtett szerint:

0

A látogatók szerint:

0

Szerinted?

0

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Szavazó

Melyik a kedvenc életrajzi filmed a közelmúltból?

Friss film és sorozat

  • Fekete Párduc 2

    Színes fantasy, képregényfilm, 161 perc, 2022

    Rendező: Ryan Coogler

  • Azt mondta

    Színes filmdráma, történelmi, 129 perc, 2022

    Rendező: Maria Schrader

  • A döntés

    Színes dokumentumfilm, 79 perc, 2022

    Rendező: Vízkelety Márton, Ugrin Julianna

  • A Fabelman család

    Színes életrajzi, filmdráma, 151 perc, 2022

    Rendező: Steven Spielberg

  • Vérapó

    Színes akciófilm, thriller, vígjáték, 101 perc, 2022

    Rendező: Tommy Wirkola