Sötétség délben – Interjú Tóth Barnabással a Mesterjátszmáról

2023. november 4. – írta Buzogány Klára

Túl egy cinefestes ősbemutatón, mozipremierje előtt áll Tóth Barnabás harmadik egészestés alkotása, a Mesterjátszma. Az ’56-os forradalom végnapjaiban játszódó thriller rendezőjével beszélgettünk irodalmi alapról és sakkról, korhűségről és forgatási csalásokról. Mivel nehéz a Mesterjátszmáról spoilermentesen beszélni, az alábbi szöveg túl sokat eláruló részleteit filmtettes szokás szerint fehér betűvel szedtük – ezeket érdemes a film megnézése után, kurzorral kijelölve elolvasni.

Csavaros pszichothrillerrel tér vissza a mozikba Tóth Barnabás

2023. október 11. – írta a szerk.

Egy sokak által vágyott kincs, egy sorsfordító sakkjátszma, egy, a szabadság felé robogó vonat: az Akik maradtak rendezőjének új filmje, Stefan Zweig Sakknovellájának szabad feldolgozása, a Mesterjátszma november 9-én érkezik a magyarországi mozikba.

Gyerekszemmel – Gárdos Péter: Szamárköhögés (1987)

2023. szeptember 25. – írta Ferenczi Szilárd

Apa hazudós lett.

Volt egyszer egy miniszterelnök – Tősér Ádám: Blokád

2022. október 23. – írta Kovács Patrik

Ha hibái számosak is, a Blokád minden ízében hiánypótló alkotás, hiszen az első magyar nagyjátékfilm, mely a rendszerváltozás hajnalának viharos közéletét panorámázza. Kár, hogy mégsem politikai kordokumentumként működik igazán.

A kisebbségi identitás nyomában – Fischer István határtalan öröksége

2021. július 16. – írta Farkas Boglárka Angéla

Tanulmányunkban az erdélyi magyar-zsidó származású dokumentumfilmrendező, Fischer István életéről és pályájáról írunk, amelyben központi elemmé avanzsál a kisebbségi identitások felfedezése és megmutatása. Korábbi tanulmányunkat, a Fischer István rejtett örökségét folytatva ezennel a rendező határtalan örökségéből ragadunk ki egy-egy fejezetet, azon filmjeit vizsgálva, melyek noha már határon túl születtek, mégis tudnak rólunk (is) szólni.

Egy kiló arany a Halálnak – Bereményi Géza: Eldorádó (1988)

2021. május 28. – írta Papp Attila Zsolt

A rendszerváltás ikonikus filmje egyszerre önéletrajzi ihletésű mikrorealista látlelet és látomásos történelmi tabló, középpontjában egy már-már mitikussá növesztett karakterrel.

A csend utáni vihar – Lars Kraume: Das schweigende Klassenzimmer / A néma forradalom

2018. október 11. – írta Polák Zsóka

A politikai csatározásokhoz nem mindig kellenek óriási csaták, lobogó zászlók, látványos tüntetések, néha elég csak úgy csendben maradni. Két csendes perc ugyanis olyan események láncolatát indíthatja el, amit érdemes filmre vinni, ráadásul magyarként különösen szívet melengető élmény A néma forradalom.

Apa csak egy van, ha van – Szabó István: Apa – Egy hit naplója (1966)

2018. május 12. – írta Németh Szabolcs Előd

Szabó István második nagyjátékfilmjében, az Apa – Egy hit naplójában saját, frissen fellépő generációjának szemléletét közvetíti a történelmi múltról. A filmet személyesség és líraiság szövi át, illetve az Álmodozások kora után ezzel az alkotásával is közelebb tolja a magyar filmet az Európa-szerte kibontakozó filmes újhullámokhoz.

„Olyanok vagytok, mint a saját apátok és anyátok!” – Gothár Péter: Megáll az idő (1981)

2017. július 29. – írta Ferenczi Szilárd

A Megáll az idő úgy vált népszerű alkotássá, hogy elsősorban nem cselekménye felejthetetlen, hanem benne egy életkor s a korszak együttesen sűrűsödő életérzése, és szokatlanul szókimondó bátorsága.

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém

2016. november 8. – írta Papp Attila Zsolt

És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.