Gyurmahorror – Peter Lord - Nick Park: Chicken Run / Csibefutam

2000. szeptember 15. – írta Vasák Benedek Balázs

Ha létezik dolog, aminek a hollywoodi rajzfilmesek híján vannak – miközben dúskálnak a pénzben, a busásan alulfizetett kelet-európai munkaerőben, a gigabájtokban és a tradícióban –, bizonyosan az ízlés az.

Minden érzék nélkül – Penelope Spheeris: Senseless / Az érzékek borzadalma

2000. szeptember 15. – írta Gyenge Zsolt

A hazai filmforgalmazás rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a nyári uborkaszezonhoz. A főnökök tudják: ilyenkor strandolunk, pasizunk/csajozunk, moziba se azért megyünk, hogy valami nagyon súlyossal terheljék az agyunkat. Talán ezért került a mozikba a Senseless című vígjáték is, ahol Marlon Wayans (Darryl Whiterspoon) szédületes lendülettel mint az új, feketébe oltott Jim Carrey mutatkozik be: gyötri a képét ezerrel, és nagyobb a nyelve mint elődjének.

High-tech bóvli, némi extrával – John Woo: Mission: Impossible 2 / Mission: Impossible II

2000. szeptember 15. – írta Pápai Zsolt

Köztudott, hogy az akut témaínség miatt időről időre felüti a fejét Hollywoodban a retroláz vírusa, és megfertőzi a fél várost: a dögvész terjedésével elszaporodnak a patkányok és a hiénák, s rég elhullott, oszlásnak indult tetemeket kaparnak elő a föld alól.

Felhők fölött az ég – Michelangelo Antonioni, Wim Wenders: Al di lá delle nuvole / Túl a felhőkön

2000. szeptember 15. – írta Zágoni Balázs

Újabb meglepetés. Nemcsak azért, mert a hazai forgalmazók az elmúlt tíz évben két banit sem adtak európai művészfilmekre, hanem azért is mert ez a film nem „mai csirke". Több mint öt éves. Hogy Antonioni utolsó filmje mégis a mozikba került, talán mégsem annyira az azóta mennyei filmstúdiókba költözött olasz nagymester elismertségének köszönhető, hanem inkább a felvonultatott sztároknak. John Malkovich, Sophie Marceau, Jean Reno, Iréné Jacob neve sokkal többet mond mozinézők ezreinek, mint az Antonionié. No meg a Wim Wenders nevénél is, aki alázatos társrendezőként segített megvalósítani a tolószékhez kötött mester elképzeléseit.

Az öt legjobb keserédes – Stephen Frears: High Fidelity / Pop, csajok satöbbi

2000. augusztus 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Kemény és magányos embereknek való film ez, akiknek az élet már előre köszön és a kalapját is megemeli. Persze nem kell mindezt szó szerint venni, mint ahogy a zenemániás Rob szavait sem, akinek önsajnálós dumájával kezdődik el ez új Stephen Frears-mozi.

Gondviselés vagy átok? – Neil Jordan: The End of the Affair / Egy kapcsolat vége

2000. augusztus 15. – írta Moldován Árpád Zsolt

Kritikusok szerint Neil Jordan az évszázad egyik híres irodalmi-szerelmi történetét használta fel Graham Greene angol író önéletrajzi ihletettségű regényének megfilmesítésekor.

A legalsó nadrág – Mike Mitchell: Deuce Bigalow: Male Gigolo / Tök alsó

2000. augusztus 15. – írta Sipos Géza

Eszükbejut néha Charlie Chaplin? A csavargó, aki az Aranyásókban a cipőfűzőjét eszi meg spagetti helyett? Vagy A diktátor zsidó borbélya, aki egész véletlenül Hitler hasonmása, és Brahms-ritmusokra borotváltja vendégeit? Vagy Stanley Laurel, azaz Stan, a híres páros egyik fele? Aki folyton szomorú, filmjeiben végig csetlik-botlik, de valahogy mégis mindig a kövér Pan viszi el a balhét?

Hasmars – Brian De Palma: Mission to Mars / A Mars mentőakció

2000. augusztus 15. – írta Varró Attila

A klasszikus asztronauta-film már születése óta a science-fiction műfaj mostohagyermekének számít: a formatervezésre érdemtelen alufólia-szkafandereikben ólomléptekkel tébláboló, kisképernyős arcú űrhajósok, akik számára egy alsónemű-csere is komoly logisztikai feladatot jelent nem sok eséllyel szállhatnak harcba a lézermeghajtású Skywalkerek és Flash Gordonok kozmikus héroszaival a mozinézők kegyeiért.

Haza és hasadás – Roland Emmerich: The Patriot / A hazafi

2000. augusztus 15. – írta Varga Balázs

Félelemmel vegyes kíváncsisággal ültem be a moziba, mértékadó baráti forrásaim ugyanis „az idei év Postásának" nevezték a filmet, és ez az összehasonlítás (Kevin Costner alulmúlhatatlan tavalyi munkája mint negatív mérce) feltétlen tiszteletet ébresztett bennem.

Veszedelmes viszonyok egy salátástálban – Edward Norton: Keeping The Faith / Ég velünk!

2000. augusztus 15. – írta Hungler Tímea

Hajdanában a klasszikus amerikai propaganda a népek olvasztótégelyének nevezte az Újhazát, aztán idővel a metafora átváltott a kissé prózaibb salátástál-párhuzamra, mely politikailag valóban korrektebb – a komponensek ugyanis ebben az esetben úgy állnak össze egésszé, hogy megtartják sajátos, egyéni zamatukat.