Hol laknak a brazil istenek? – Fernando Meirelles–Kátia Lund: Cidade de Deus / Isten városa

2003. október 15. – írta Gál Andrea

Fernando Meirelles és Katia Lund filmje, az Isten városa megdöbbentő alkotás, elsősorban a brutalitása miatt az. Műfajilag a gengszterfilmek hagyományát követi, véres külvárosi harcokról beszél, ahol a farkasok törvénye uralkodik: ennek brazil változata szerint, ha megölöd az ellenséget, nem biztos, hogy a következő pillanatban nem ölnek meg téged is.

Kémtörténet komédia-csomagolásban – Peter Howitt: Johnny English

2003. szeptember 15. – írta Farkas István

A posztmodernitás jellemezte változó világunkban kevés olyan megbízható intézmény létezik, mint a Brit Titkosszolgálat. Ügynökei tévedhetetlenek, nemzetközi hálózata mindig naprakész információval szolgál, a felhasznált technológia a jövőt idézi. Ez a testület a becsület utolsó bástyája, tagjai az igazságra esküdtek fel. Amikor fény derül arra, hogy el akarják rabolni az ország szeretve tisztelt koronaékszereit, a Szolgálat legrátermettebb tagja, a szuperkémek krémjének krémje, sőt habja a tortán, a hihetetlen képességű Egyes Számú Ügynök ered a gazemberek nyomába... de sajnos azzal a lendülettel fűbe is harap, és a Brit Titkosszolgálat balszerencséjére hamarosan az összes többi ügynök követi az Egyest a túlvilágra.

Elvontan (II.) – Christopher Nolan: Insomnia / Álmatlanság

2003. szeptember 15. – írta Virginás Andrea

A Following és a Memento után leforgatott Christopher Nolan-rendezés, az Álmatlanság egy éves késéssel és csakis a legszükségesebb marketing-kiegészítőkkel került forgalmazásra a romániai mozikban.

Csábító nők – fehér gépfegyverrel – Rob Marshall: Chicago

2003. szeptember 15. – írta Hatalyák Edina

Vigyázat! A látszat nemcsak néha csal. A Chicagóban mindig. A látszat színes káprázat, észveszejtő hatalmas kavalkád, csillogó ruhák, villódzó fények, gyönyörű nők és pergő ritmus, ami minket is magával sodor. Belekerülünk a sűrűjébe még az elején, és itt is maradunk.

Dühöngő nagymenők – Martin Scorsese: Gangs of New York / New York bandái

2003. július 15. – írta Juhász István

Martin Scorsese tudja milyen a New York-i alvilág. Az olasz származású rendező számos világhírű filmjével bizonyította már, hogy nála jobban senki nem ismeri a nagyvárosok peremvidékein sínylődő népcsoportok mindennapjait. A külvárosi miliő „szociológusának” legújabb műve egy újabb nagyívű gengszter-eposz, mely ezúttal a kezdetekről mesél. Filmje a XIX. századi New York zűrzavaros világába enged betekinteni, abba a korba, amikor még nem létezett a maffia, ám a szegénység és a létbizonytalanság megteremtette annak alapjait.

Némi noir érzékenység

2003. május 15. – írta Virginás Andrea

A bűnügyi filmek történeti változataként az 1940-es években hódító (amerikai) film noir hosszú utóéletet tudhat magáénak. Ám az, hogy napjaink művész-thrillerei is gyakran idézik a műfaj konvencióit, nemcsak azt jelzi, hogy a társadalmi nemek ütközése – mint bűnügyi téma – gyümölcsöző, hanem azt is, hogy a noir hölgyek (és urak) megelőzték a nemi emancipációs mozgalmakat.

A visszatérés paródiája – Brian De Palma: Femme Fatale

2003. április 16. – írta Papp Sándor Zsigmond

Nehéz megsaccolni, hogy hány film után adja fel az ember, és írja le egyszer s mindenkorra kedvenc rendezőjét, ám tény, hogy az egykor még Hitchcock örökösének tartott Brian de Palma már az utolsó tartalékokat emészti.

Anti-detektívtörténet filmen? – Giuseppe Tornatore: Puszta formalitás

2003. február 15. – írta Virginás Andrea

A metafizikus detektívtörténet irodalmi műfaj, ám Giuseppe Tornatore Puszta formalitás című filmje a műfaj konvencióinak egy olyan filmes adaptációja, amely a végsőkig hű próbál maradni az irodalomban létező eredetijéhez.

Amerikai népség – Sam Mendes: Road To Perdition / A kárhozat útja

2003. február 15. – írta Csillag Marci

Az agresszív varázslótanoncok és digitális klónhadseregek korában legalább akkora hiányt szenvedünk az eredeti ötletekkel tálalt eredeti filmtémákban, mint a gazdasági világválság korának embere szenvedett alapvetõ létszükségletei terén. Hollywood varázskockái manapság sajnos nem lépnek túl a Rubikon, annak ellenére, hogy az Amerikai szépség után nagy reményekkel induló brit rendezõ, Sam Mendes új filmjével a nem egyszer megújulást hozó gengszterfilm zsáneréhez nyúlt.

Film, arisztokratikus távolságtartással – Robert Altman: Gosford Park

2002. november 15. – írta Gyenge Zsolt

Grófnők, lakájok, lordok, komornyikok, cselédek és bárók forgatagába csöppenünk: angol vidéki kastélyban tartott vadászatra érkezik a vendégsereg. Urak és szolgáik elszállásolásának zűrzavarában, bőröndök és ékszeres ládikák között kapkodjuk a fejünket, nevek és címek röpködnek. Az egyszerűség kedvéért uruk nevén nyilvántartott lakájokat még el se helyezték, mire a szalonban az első pohár italt fogyasztják, néhány pillanat múlva pedig már az a legfontosabb kérdés, hogy ki kit öltöztet fel az esti vacsorához.