A nagyság átka – Woody Allen: The Curse of the Jade Scorpion / A Jade skorpió átka

2002. október 15. – írta Hungler Tímea

Woody Allenhez lassan naptárt lehet igazítani. Ha eltelik egy év, biztosan újabb filmmel jelentkezik, a néző pedig kötelességtudóan zarándokol el a moziba, nehogy lemaradjon egy élő klasszikus újabb próbálkozásairól, jóllehet ez a Woody Allen már nem az a Woody Allen, aki valamikor a 70-80-as években sziporkázó egyéni humorral és képnyelvvel kényeztetett bennünket.

Anyagszeretet – Joel Coen: The Man Who Wasn't There / Az ember, aki ott se volt

2002. július 15. – írta Köves Gábor

A Coen testvéreknél hál' istennek minden a régi: régi anyagból, régről ismert műgonddal, régi felállásban (Joel a rendező, Ethan a producer, s párban forgatókönyvírók) dolgoznak régmúlt idők eleganciáját idézve. Ők a hollywoodi örökség legmegbízhatóbb kezelői.

A kudarc anatómiája – Sean Penn: The Pledge / Az ígéret megszállottja

2002. július 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

A csöndes és kegyetlen kudarc filmje Sean Penn rendezői munkája, az Ígéret. Bár a magyar címváltozat meglepően szájbarágós (mind Penn, mind Dürrenmatt megmaradt a szűkszavú Ígéretnél), mintha csupán egyetlen lehetséges értelmezése lenne a műnek, a film nem esik ebbe a csapdába, jóval árnyaltabban közelít a kiváló nyersanyag felé.

Szükséges vég? – Nick Cassavetes: John Q / Végszükség

2002. július 15. – írta Hungler Tímea

Nick Cassavetes legújabb filmjében, a Végszükség c. moziban, mely a már évek óta lázasan Oscarra aspiráló Denzel Washingtont a legjobb férfi főszereplő kategóriában végre a szobrocska boldog tulajdonosává avatta, a társadalmi dráma és az akciómozi műfaját elegyítette.

Rejtély, irónia, mozaik – Pálfi György: Hukkle

2002. június 15. – írta Szőke Eszter

„Öregúr csuklik a padon, részeg fiú horkol a kocsin, jóságos arcú nénike gyöngyvirágot szed a réten, asszonyok varrnak a varrodában, férfiak kugliznak a kocsmában, a méhész kipörgeti a mézet, az aratógép aratja a búzát, amiből a malomban liszt, majd a nagymama konyhájában nokedli lesz, a rendőr pedig nyomoz...” – ajánlja filmjét a nézőknek Pálfi György a 33. Magyar Filmszemle díjnyertes elsőfilmes rendezője.

(B)radford visszatér – Tony Scott: Spy Game / Kémjátszma

2002. április 15. – írta Király Hajnal

Robert Redford viszonylag hosszú távollét után tér vissza a kamera mögül a kamera elé – anélkül azonban, hogy kimozdulna „manipulátori” szerepéből. Csak annyi változott, hogy ezúttal a filmen belül irányítja az eseményeket: nyugdíj előtt álló CIA ügynökként próbálja, a lehetetlent megkísérelve, kiszabadítani hajdani ügynökét egy kínai börtönből, illetve megmenteni a kivégzéstől.

Nem talált – Stephen T. Kay: Get Carter

2002. április 15. – írta Csillag Marci

Hívd Cartert, vagy inkább Kapd el Cartert – hirdeti a cím, jelezve, hogy Carter nem akárki, egyedül van, és érdemes hívni vagy elkapni. A döntés csak a körülményektől függ: Carter a gyilkolásban tisztességgel őszülő bérpatronnok, Las Vegasban tünetmentesen kezelgeti a szervezeten ejtett sebeket, főnöke legjobb embere, amikor azonban bátyja gyilkosainak keresésére indul, összegabalyodnak a szálak. Alaposan.

Molto vivace – "If the milk turns out to be sour, I ain't the kind of pussy to eat it." – László Noémi mozija

2002. március 15. – írta László Noémi

Nick, a görög vérbeli alkusz. Papírmasé korinthoszi oszloptól áttetsző piros telefonon keresztül féltonnányi elsőrangú vadkenderig bármit szállít. Végszükség esetén nyúlánk, elrettentően ósdi vadászfegyverrel is szolgál, amin ha egyszer túladott, rajta azt többé senki ne keresse. Mert Nick, a görög vérbeli alkusz. Lassított felvételre, szélesvásznú merevportréra mégsem futja neki, mivelhogy nem ő a Ravasz és nem ő az Agy.

Bankrablás családi vacsorával – Barry Levinson: Bandits / Banditák

2002. március 15. – írta Zágoni Bálint

Barry Levinson legújabb alkotása, a Banditák, bár nem emelkedik fel karrierje legsikeresebb filmjeinek szintjére (Esőember, A gömb vagy Amikor a farok csóválja), egy üres délután kitöltésére tökéletesen alkalmas. Sőt, úgy néz ki, hogy az Amikor a farok csóváljában bevált receptjéből néhány fűszert itt is felhasznált, hisz legújabb filmjében is alapmotívumként jelenik meg a média közvetítő szerepe, ami mindkét esetben a valóság elferdítésére szolgál.

„Amíg a valóság rút függönye…” – Woody Allen: The Curse of the Jade Scorpion / A Jade skorpió átka

2002. március 15. – írta Saszet Ágnes

Woody Allen kicsit úgy járt, mint Maupassant, akinek sohasem bocsátották meg, hogy nem minden elbeszélése üti meg a Gömböc mértékét. A nagy „New York-filmek” után (A rádió aranykora, Annie Hall, Manhattan, Zelig) a kritika, és nem ritkán maga a Woody Allen rajongótábor, mintha rossz néven venné, hogy rendezőnk nem újabb sokkoló és átütő remekművet alkotott, csupán jó, netán kiváló filmet. A jade skorpió átkát sokan „termésnek” („vintage”) titulálják. De ha már az – hozzátehetnék, hogy jó évjárat, élvezetes a bukéja.