A tökéletes bankrablás – Spike Lee: Inside Man / A belső ember

2006. április 20. – írta Kárpáti György

Ki hitte volna, hogy a fekete öntudat legjelesebb kortárs direktora, Spike Lee fogja elkészíteni az utóbbi tizenöt év egyik legjobb kommersz alkotását? Pedig így történt – a függetlenek közül a fősodorba kerülő Spike Lee az elmúlt évek melléfogásai után saját stílusát nem feledve, ám ezúttal a forgatókönyvírásról lemondva, a lassan Hollywood legjobb operatőrévé előlépő Matthew Libatique-kal tanítanivaló iskolapéldát adott a kifogástalan blockbuster leckéből.

Az atya és a fiú nevében – David Cronenberg: A History of Violence / Erőszakos múlt

2006. február 15. – írta Valuska László

A moziból kifelé jövet zsolozsmaszerűen mormolok Cronenberg-filmeket, jeleneteket, csontból készült pisztolyt, átalakuló testeket és bélből gyúrt metaforákat: a hiány a legfontosabb alakzata ennek a filmnek, folyamatosan emlékeztet, miért is szeretem (múlt időre még nem áll rá a kezem) a filmjeit.

Ötlettelen mészárlás – John Singleton: Four Brothers / Négy tesó

2005. október 15. – írta Valuska László

A politikailag korrekt film műfaja (bár sajnos kialakult) nem jó, de szociálpszichológiai szempontból hasznos lehet, ha látványosan el van osztva a jó és a rossz, mert így mindenki tanulhat. A PC film különös válfaja, amikor patika-mérlegen mérnek minden egyes színt és szereplõt.

Könnyű fordítás – Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

2005. június 15. – írta Molnár Péter

A tolmács reklámkampányában a legütősebb információnak szánták, hogy ez lenne az első film, amit az ENSZ New York-i székházában, az intézmény tulajdonképpeni főépületében forgattak. Nem minthogyha már nem ihletett volna meg eddig is sok forgatókönyvírót és rendezőt a villogó felhőkarcoló-komplexum, csakhogy eddig senki nem kapta meg az engedélyt a forgatásra.

Tudatlabirintus – Janisch Attila: Másnap

2005. január 15. – írta Sóti Thea

Vajon hol kezdődik a bűn? Egyáltalán van-e eleje és vége, vagy egyszerűen csak ott bujkál mindenkiben anélkül, hogy tudnánk róla? Lét és nemlét filozófiája egy behatárolhatatlan időben, térben, egymásra csúszkáló valóságszinteken Janisch Attila legújabb nagyjátékfilmjében, a trilógia záróakkordjában, a Másnapban.

Szigetbirtok Hongkong? – Wai-keung Lau – Alan Mak: Mou gaan dou II-III. / Szigorúan piszkos ügyek 2-3.

2005. január 15. – írta Valuska László

Ritkák a jó trilógiák, mivel általában nem az ötlet, hanem az üzleti stratégia irányítja a folytatásokat. Emiatt mindig fenntartásokkal fogadtam a folytatásokat, főleg a Mátrix önmítoszának a lerombolása után (kacéran nevezhetnénk ezt is posztmodern játéknak, ha már Baudrillard-ra hivatkoznak, hehe), vagy említhetjük a Star Wars legújabb epizódjait.

1 nő: tettes vs. áldozat – Philip Kaufman: Twisted / Függőség

2004. október 15. – írta Valuska László

A thriller a kereskedelmi csatornák kedvelt műfajává silá­nyult, hiszen ismert színészek, némi izgalom, kiszá­mít­ha­tóság jellemzi, jutott eszembe egy hétfő este a multiplex­ben, ahova húsz perces késéssel érkezett a popcorn-tömeg. Rágcsáltunk mindent: a kukoricát, a karfát és a filmet, majd lenyeltük.

Egy kis bűnös lelemény – F. Gary Gray: The Italian Job / Az olasz meló

2003. november 15. – írta Papp Sándor Zsigmond

Néha már nem is tudni, sírjon vagy inkább nevessen az ember Hollywood bevált receptek iránti vonzódásán. Még akkor is nehezen eldönthető mindez, ha tudjuk, ez a vonzódás többnyire anyagi természetű, így nagyon is racionális, miközben némi gyerekesség is vegyül bele. Az a gyermeteg hit, hogy egy viccet többször is el lehet sütni, mert mindig lesznek olyanok, akik vagy nem ismerték a viccet, vagy elsőre nem hallgatták elég figyelmesen, netán teljesen feledékenyek, s ezt még élvezik is.

Elpuskázott bizalomjáték – James Foley: Confidence / Lépéselőny

2003. november 15. – írta Gál Andrea

Elég gyanús, ha egy film ilyen vallomással kezdődik: „Halott vagyok.” Ugyanis valami kiváló játékra van ebben az esetben szükség, hogy a fikciós keretek következetessége megmaradjon, a halott hang beszéljen.

A fa és a leesett alma közötti távolság – Michael Caton-Jones: City by the Sea / Az igazság órája

2003. október 15. – írta Zágoni Bálint

A film vészjóslóan semmitmondó címe, Az igazság órája, valamint a rendőr-főszerepet játszó Robert de Niro meggyőző előjelnek tűnhetnek egy puskaporos szagú, szirénáktól visszhangzó délutánhoz. Ennek ellenére, aki vérbeli akciófilmre várt, valószínűleg végig fogja unni a moziban töltött közel két órát, mert Michael Caton-Jones (A Sakál, Rob Roy) legújabb filmje Vincent LaMarca (Robert De Niro) rendőr drámáját mutatja be, drámát olyan értelemben, hogy közben ő egyszer sem rántja elő pisztolyát.